Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-593

166 A nemzetgyűlés 593. ülése 1926. hogy ne bizza meg a nemzetgyűlés magát annak a súlyos és nehéz problémának rendezésével, amely a királyi hatalom gyakorlása körül fenforgott? Azt hiszem, hogy ezt télies lehetetlenség lett volna megtennie, hiszen már rámutattam arra, hogy a királyi hatalom a nemzettől származik s hogy minden egyes trónváltozás alkalmakkor a hitlevélben, a királyi esküben a nemzet a maga feltételeit szabja meg'. Lehetséges lett volna-e, hogy egy világösszeomlás után, amikor a királyi hatalom gyakorlásának összes jogi bázisai kérdésessé váltak, amikor az együttbirtoklás. az Ausztriával való közösség felbomlott, a nemzet hallgasson s a maga részéről azt mondja: ezekhez a kérdésekhez semmi közöm; (Ugy van! Ugy van! a jobbés

r a baloldalon.) azt mondja, hogy én ezzel a kérdéssel nem merek, nem akarok foglalkozni, hanem ezt majd egy fait accomplait elintézi valahogyan? Bocsánatot kérek, azt hiszem, hogy ez a felfogás nem gyökerezik történelmi alkotmányunkban. (Ugy van! Ugy van! a jobbés a baloldalon.). Ebben csak az a felfogás gyökerezik, hogy igenis, ennek a nemzetgyűlésnek, ennek a nemzetnek joga, kötelessége adott időben ezekről a kérdésekről nyiltan és férfiasan határozni. (Hosszantartó helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Nem hiszem, hogy ez a felfogás a legitimista álláspontnak bármiféle formában ártalmas volna. A legitimista álláspontnak csak egy árthat: ha nem mer a nemzet elé menni a saját felfogásával. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Huszár Károly: Egész nyugodtan mehet!) Gróf Apponyi Albert azt mondta, hogy amikor mi forradalmi alapon csinálunk reakciót, (B. Szterlényi József: Nem igy értette!) ugyanakkor ők jogfolytonossági alapon csinálnak demokratikus politikát- (Zaj a baloldalon.) De hiszen gróf Apponyi Albert maga is kijelentette, — és ezt lojálisán ismerte el — hogy ezt nem a kormányra és nem a többségre értette, hanem bizonyos csoportokra, azonban a túloldalon ülő ellenzék örömmel üdvözölte ezt a kijelentést, magáévá tette ezt. nem olyan értelemben, ahogy gróf Apponyi Albert értette a szűkebb csoportokra, hanem az egész kormányra és az egész kormányt támogató pártra. (Zaj a, szélső/baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Bethlen István ministerelnök: Mi az 1920:1. te. alapján állunk és erről letérni nem vagyunk hajlandók sem a jobboldali, sem a baloldali túlzás kedvért. Ismétlem: az 1920-évi I. te alapján állunk. E törvény alapján állott azonban a mai napig az egész nemzetgyűlés, állott maga gróf Apponyi Albert is, sőt merem állítani, hogy ez a törvénycikk IV. Károly király akarata ellenére nem jött létre. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Én igen jó társasáéban érzem magam e foi*radalom alapján. (Derültség és ta'ps a jobboldalon.) Gróf Apponyi Albert azt mondja, hogy mi forradalmi alapon reakciót csinálunk s ezzel szembeállítja azt a demokratikus politikát, melyet a túloldal követ. Elismerem, hogy a jogkiterjesztés terén gróf Apponyi Albert és azok, akik az ő hivei, tovább mentek, mint mi, azonban engedjen meg nekem gróf Apponyi Albert: én azt hiszem, hogy nem kell nekem leborulnom az előtt a demokrácia előtt amely jogkiterjesztést ad, de amikor a képviselők azután idejönnek, azt mondja: halt, a törvényhozás, a felsőház, a királyi hatalom gyakorlásának a kérdéséhez nektek nincsen közötök. évi november hó 5-én, pénteken. (Elérik helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Östör József: Noli me tangere!) Ott egyszerre megtorpan a demokrácia. Ezt csak szinleges demokráciának tartom azért, mert igy a nemzet igazi nagy problémáival ez a nemzet maga nem foglalkozhatnék. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven-) Rassay t. képviselőtársam gróf Apponyi Albert eme elszólásának egy javitott második kiadását adta, (Derültség.) amikor azt mondja, hogy mi nem forradalmi alapon készitünk elő reakciót, hanem reakcióval készitjük elő a forradalmat. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez igaz! — Zaj a jobboldalon.) Ehhez a javitott kiadáshoz sem tudok hozzájárulni. (Felkiáltások a jobboldalon: Talán jön egy harntíadik!) Én azt mondom, hogy Magyarországon a forradalom készitette elő az ellenforradalmat. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és középen. — Fábián Béla: És az ellenforradalom a forradalmat! — Zaj.) Azon vagyunk, hogy pari passu a forradalmat és annak reakcióját is leépitsük. (Élénk helyeslés és hosszantartó taps a jobb- és a baloldalon. — Propper Sándor: Minden nap fokozzák! Magyarország rendőrállam lett az önök uralma alatt! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni, mert különben a közbeszóló képviselő urakat kénytelen volnék névszerint figyelmezeteni! (Zaj) Gr. Bethlen István ministerelnök: Felfogásom szerint az ellenforradalmat nem lehet a forradalom leépítése nélkül leépíteni, de nem lehet a forradalmat sem leépíteni anélkül, hogy az ellenforradalmat le ne építenénk. Ez a mi politikánk és ettől nem fogunk sohasem eltérni. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon) még akkor sem, ha gróf Apponyi Albert és Rassay Károly szellemességének megfelelően még egy harmadik kiadásban is részesülnénk. (Élénk helyeslés és taps jobbról és a középen.) Elnök ur, öt perc szünetet kérek. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólag a ministerelnök urat illeti! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! Beszédem bevezető részében ^ azt mondottam, hogy három kérdéssel kívánok foglalkozni: a jogkérdéssel, azután azzal, hogy van-e szükség felsőházra, végül azzal, hogy milyen legyen annak szervezete. A jogkérdéssel végezvén, áttérek a második kérdésre, arra, hogy van-e szükség felsőházra és hogy a nálunk és a külföldön eddig szerzett tapasztalatok szükségessé teszik-e annak reformját A túloldalon ülő t. képviselő urak közül sokan azt mondták, hogy felsőházra egyáltalában nincs szükség, hogy az egykamarás rendszer is megfelel a nemzeti akarat kifejezése követelményeinek és hogy térjünk át végilegesen az egykamarás rendszerre. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hallottam itt azt az okfejtést is, amelyet a külföldön is rendesen előhoztak, akkor, amikor arról a kérdésről folyt a vita, hogy niire való a felsőház. Ha ugyanazt akarja, amit az alsóház, akkor felesleges, ha mást akar, akkor káros, tehát nem kell felsőház. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek dacára azt látjuk, hogy az egész