Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-593

A nemzetgyűlés, 593. ülése 1926. évi november hó 5-én, pénteken. . Azután odakonkludál (olvassa): »Tehát ennek a kérdésnek eldöntése a békekötés utáni időiben későbbi törvényalkotásnak lesz feladata, mely a főhatalom, gyakorlásának' kérdéseit a megváltozott viszonyok figyelembevételével véglegesen lesz hivatya rendezni.« (Ugy van! a jobboldalon.) Hogy ne maradhasson fenn kétség arranézve, hogy a nemzetgyűlés, mint a nemzeti szuverenitás íkizárólagos törvényes képviselete, az emiitett tényekből folyó következményeket az érintett vonatkozásokban is megállapítani kívánna, a javaslat bevezető részében világosan kifejezi azt is, hogy a következmények" megállapítását a békekötés utáni időre fentartja magának. Azt hiszem tehát, ebből is világos, hogy a ne'mzetgyülésnek_ ez a jogköre megvan. Egy morális korlátja van a nemzetgyűlésnek, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) ez is benne van törvényben — és itt tér el az én felfogásom Rassay Károly t-képviselőtársamétól. A morális korlát az, hogy történelmi alkotmányunk helyébe nem egy papiralkotmányt tehet, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) az alkotmányunkban rendezett^ főhatalmat at el nem törölheti, (Ugy van! jobbfelől.) hanem azokat korszerűen módosithatj a, a (kor kívánalmának megfelelő módosításokat eszközölhet azok szervezetén. (Helyeslés a jobboldalon.) Errenézve is felolvasom a törvényt mert mindenütt csak magából ebből a törvényből lehet a magyarázatot megadni. Azt mondja a törvényjavaslat indokolása: (Halljuk! Halljuk! — Olvassa) »A törvényjavaslat abból indul ki, hogy a nemzetgyűlés nem lehet állandó intézmény a magyar alkotmány rendszerében olyan értelemben, hogy ezentúl bizonyos al;k>ctmá

L nyos fontosságú kérdésekben mindig csak a törvényhozás rendes szerveitől különböző nemzetgyűlés lehetne hivatva határozni és hogy ennek a nemzetgyűlésnek határozatait, mint a közönséges törvényektől megkülönböztetett alaptörvényeket, ismét csa!k> külön összehivandó nemzetgyűlés lenne jogosult megváltoztatni. Az alkotmányozó nemzetgyűlésnek ilyen, az 1893. évi bolgár és 1864. évi görögi alkotmányban elfogadott intézménye a magyar alkotmány rendszerétől mindian idegen volt és meghonosítása most sem lenne kívánatos. Ennek a nemzetgyűlésnek nem egy teljesen uj alkotmány kidolgozása, hanem az alkotmányos főliatalmak gyakorlásában beállott akadályok elhárritása és az alkotmányosság helyreállitása lehet csak a tulajdonképeni célja, amely mellett természetszerűleg el kell látnia bizonyos időn át a törvényhozás rendes teendőit is. (Rassay Károly: Ez az eredeti szöveg indokolása, amely később megváltozott!) Én csak a törvényt olvasom fel. (Rassay Károly: A bizottságban később megváltozott! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Én ebből csak azt a következtetést vonom le, hogy a nemzetgyűlésnek nemcsak joga, hanem kötelessége is a felsőház reformjával foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) De aki a törvény szellemét és az általa állított korlátnak valóságos értelmét figyelembe veszi, az nem törölheti el a felső kamarát, hanem csak módosíthatja, korszerűen átalakíthatja annak szervezetét. (Horváth Zoltán: Ez kontroverzia, ministerelnök ur. ellenkezik a nemzet szuverenitásával.— Zaj a szélsőbaloldalon) A nemzet szuverenitásának mindig joga van hozzátenni azt, amit akar, azonban ezt ne méltóztassék az 1920 :

1. te. alapján tenni. Akkor méltóztassék NAPLÓ. XLVI. azt mondani, hogy felrúgjuk az 1920 :

1. tcikket és ennek helyébe teszünk valami mást, ami nekünk most tetszik. (Igás! Ugy van! a jobboldalon. — Hebelt Ede: Amint a nemzetgyűlés csinál, az nem felrúgás! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Egyenesen azt állítom, hogy az 1920 :

1. te. által megteremtett vagy megteremteni kisérelt és megközelített jogfolytonosság újbóli megszakítását látnám abban, ha a törvényhozás, illetve a nemzetgyűlés az 1920 :

1. tcikkben előirt feladatait és kötelességeit nem teljesítené, (Ugy van! a jobboldalon.) ha nem látna hozzá ahhoz hogy korszerű módon megreformálja a felsőházat — természetesen az alsóházzal amúgy is ezt tette — és hogy végleg rendezze azokat a kérdéseket, amelyek a pragmatica sanctióval és a királyi hatalommal kapcsolatosak. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mármost egy kifogásra kell válaszolnom, amely gróf Apponyi Albert beszédében hangzott el. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ő azt mondta, hogy 1920-ban nem volt kiforrott nemzeti akarat. Meg kell állapitanom, hogy a mai napig ez az első hang, amely az 1920 :

1. te. helyességét, hogy jól^rendezte-e s az akkori állapotoknak megfelelően rendezte-e az alkotmányjogi kérdéseket, kétségbevonni akarja. De, t. Nemzetgyűlés, egyelőre nem erről van szó. Egyelőre arról van szó, hogy egy meghozott, egy létező törvényt megfelelően, a törvény értelmében alkalmazzunk. (Ugy van! a jobboldalon.) A törvény értelmében igenis, hozzá kell nyúlnunk a főrendiház reformjához. Egészen más kérdés az, hogy az 1920 :

1. te. létrejöttekor volt-e kiforrott nemzeti akarat vagy nem volt. (Friedrich István: Nagyon is ki volt forrva!) Én ezt ebben a percben vitatni nem akarom. De menjünk bele ebbe a kérdésbe is. Helyes lenne-e, célszerű lenne-e, hogy az 1920:1. tcnek a most vitatott kérdés szempontjából fontos rendelkezéseit megváltoztassuk vagy módosítsuk ? Menjünk bele ebbe a kérdésbe is. Hát kérdeni, t. Nemzetgyűlés, mit lehetett volna 1920-ban mást tenni mint amit az 1920 :

1. te. tett? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen a király távol volt, őt visszahozni nem lehetett. (B. Szterényi József: Dehogy nem!) Gondoskodni kellett helyettesítésről, mert hiszen különben a törvény sem állott volna alkotmányos alapon. Gondoskodnia kellett a nemzetgyűlésnek arról, hogy a királyi hatalomban foglalt jogkör valakire átruháztassék. És kire lett volna ruházható másra, mint elsősorban a nemzet képviseletére és csak másodsorban a kormányzói hatalomra, amely kormányzói hatalom tényleg ideiglenes rendezést nyert az 1920. évi I. tc.-ben. De tovább megyek. Lehetséges lett volna-e az, hogy az emiitett törvénycikk ne bizza meg a nemzetgyűlést azzal a jogkörrel, hogy az országgyűlés képviselőházát és felsőházát átreformálhassa, hanem csak folyó ügyekkel foglalkozzékl Azt hiszem, ez teljes abszurdum lett volna, mert ha ezt teszi, ezzel mit mondott volna ki? Azt, hogy későbbi időpontban, amikor talán a királyi hatalom feléled, a királyi hatalom azt az országgyűlést kell, hogy összehívja, amelyről saját maga állapította meg. hogy korszerűen nem felel meg a nemzet által felállított követelményeknek. Tehát contradictio in adiecto-ba jutott volna a saját létével, ha a maga részéről ezt a megbízatást saját magának nem adja meg. Tehette volna-e azt, 27