Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-593
164 A nemzetgyűlés 593. ülése, 1926 képviselete, megállapít ja...« Tehát a bevezető részben nemcsak azt mondja, hogy a nemzetgyűlés a szuverenitás törvényes képviselete, hanem, hogy »kizárólagos törvényes képviselete«. Lássuk most a törvény indokolását is, a 2., 3, és 4- §-t illetően (olvassa): »A nemzetgyűlés létrejövetelének előzményeiből és feladatából következik, hogy a nemzetgyűlést az egész magyar állami s zuveren.it ás törvényes képviseletének kell tekinteni, mely alkotmányunk értelmében jogosult az államhatalom gyakorlásának további ' módját rendezni.« Azután (olvassa): »A törvényhozó hatalmat a nemzetgyűlés mint az állami szuverenitás kizárólagos birtokosa egyedül fogja gyakorolni. A törvényjavaslat szerint a kormányzó nem lesz a törvényhozásnak egyenrangú tényezője, mint a király, minthogy a kormányzót a szentesítés joga nem fogja megilletni.« Azután (olvassa): »önként érthető, — amint már fentebb is ki Volt emelve — hogy a nemzetgyűlés a törvényhozó hatalomnak teljességét olyan értelemben is kizárólagosan fogja gyakorolni, hogy mellette az országgyűlésnek egyik háza sem működhetik.« Ebből egészen világosan megállapitható, hogy a nemzetgyűlés a jogalanyok tekintetében azt a jogkört foglalja magában, amelyet előzetesen az egész országgyűlés és a király együttesen képviselt (Ugy van! Uc.y van!) De menjünk tovább. Amint már mondtam, az egyik teória értelmében az ideiglenes törvényhozás csak ideiglenes törvényalkotásra volna kénes és csak ideiglenes jogrendet kreálhatna. Ezzel szemben az én felfogásom az, hogy a nemzetgylüés mint ideiglenes szerve a törvényhozásnak végleges jogrendet alkot. (Ugy van! Úgy van!) A törvények, amelyeket ez a nemzetgyűlés hoz, nem automatic© vesztik hatályukat, (Ugy van! Ugy van!) amikor végleg helyreáll az ősi történeti alkotmány szerinti állapot, hanem hatályukat vesztik akkor, ha akár a nemzetgyűlés, . akár 'más törvényhozás, tehát a képviselőház és a felsőház azt megszünteti. Ezt a törvény maga mondja, ki, mégpedig indokolásának 12. és 13. lapján, ahol azt mondja j (olvassa): »Az általa hozott törvények — a ki- ! rályi szentesítés szokásos módjának a jelen törvény megalkotásánál elkerülhetetlen hiá- : nyara nem tekintve — formailag sem fognak különbözni eddigi törvényeinktől; megváltoztatásukhoz sem uj nemzetgyűlés összehívása, sem uj országgyűlés vagy népszavazás rende- • lése, de még csak bizonyos szigorúbb alakiságok megtartása sem lesz szükséges, hanem a törvényhozás rendes utján lesznek hatályon kivül helyezhetők vagy módosíthatók.« Ami annyit jelent, hogy automatikus érvénymegszüntetésről szó sem lehet. (Ugy van! Ugy van!) ' Amit a nemzetgyűlés alkot, azt mint véglegest alkotja. Véglegest abban az értelemben, hogyha a későbbig törvényhozás bölcsesége jónak látja, természetesen ugyanolyan módszerekkel, mint ahogy régebben, vagy a jelenlegi nemzetgyűlésen megváltoztathatja és módosíthatja a törvényeket. Nem kevesebb a joga a nemzetgyűlésnek, mint az országgyűlésnek. Nincs korlátozva a nemzetgyűlés joga tárgyi tekintetben semmiféleképen. Tehát régi alkotmányos intézményeinket.^ elsősorban az országsryülést, az országgyűlés két házát, a képviselőházat és a főrendiházat, azoknak összeülési módját újból alkothatja meg. évi november hó 5-én, pénteken. Nemcsak joga van ehhez, hanem ez egyenesen kötelessége. Egyenesen előírja a törvény, hogy ezt megcsinálja. Csak a következő szavakat olvasom fel az indokolásból (olvassa): »A nemzetgyűlésnek, mely a dolog természetének megfelelően csakis a beállott alkotmányválság megszüntetését és egyfelől a törvényhozás hosszas szünetelése, másfelől a rendkívüli viszonyok következtében felszaporodott sürgős törvényhozási tennivalók elvégzését tekintheti feladatának, nem lehet célja az, hogy á törvényhozásnak állandó szerve maradjon. Az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezése alapján az alkotmány alapintézményeinek: a királyi méltóságnak és a királyi hatalomnak, valamint az országgyűlésnek mint a törvényhozó hatalom gyakorlására állandóan hivatott _ szervnek a változott viszonyokhoz mért ujjáalkotása s egyéb sürgős törvényhozási feladatok megoldása képezi feladatát.« (Rassay Károly: Ez a megváltozott szövegezés!) Maga a törvény indokolása mondja, amely a törvénymagyarázatnál elsősorban kell, hogy figyelembe jöjjön, hogy mi a feladata a nemzetgyűlésnek és hogy jogköre, kötelessége az alkotmányos szervek reformját keresztülvinni. Sőt továbbmegyek. Nemcsak a törvényhozás tekintetében van meg ez a jogköre, hanem a királyi hatalom gyakorlása módjainak rendezése ós azoknak a konzekvenciáknak levonása is megilleti a nemzetgyűlést, amely konzekvenciák Ausztriától történt elválásunkból folynak; (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) joga levonni a pragmatica sanctióból folyó együttbirtoklás megszűntének következményeit is. (Ugy van! Ugy van! Taps.) Mindez megilleti a nemzetgyűlést, amely a királyi hatalom gyakorlásának módjait újból rendezni alkalmas és hivatott. (Taps.) Újból a törvény indoklásából kell citálnom. Az indokolás ismerteti először azt a nyilatkozatot, amely Eckartsau-ban kelt. Azután azt mondja (olvassa): »A királyi hatalom gyakorlásának az érintett tényekben megnyilvánult szünetelése az alkotmányosság helyreállítása érdekében mindenekelőtt azt teszi szükségessé, hogy az államfői teendők ellátásáról ideiglenesen gondoskodás történjék. A törvényjavaslat az érintett tényből ezúttal nem kivan messzebbmenő következtetést levonni, mint aminőt az államfő működésének hiánya okvetlenül szükségessé tesz. Ennélfogva nem terjeszkedik ki IV. Károly emiitett nyilatkozatának jogi minősítésére, arra a kérdésre, hogy minő jelentőséget kell e nyilatkozatnak, valamint a királyi hatalom működésében beállott szünetelésnek a királyi trón tekintetében tulajdonitani. Ez a kérdés szorosan összefügg azzal a másik körülménnyel, hogy Magyarországnak és társországainak a volt osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal fennállott feloszthatatlan és elválaszthatatlan együttbirtoklása a bekövetkezett események folytán megszűnt. A főhatalom gyakorlásának végleges rendezése szükségessé fogja tenni annak a kérdésnek megoldását is, hogy az utóbb érintett körülményből milyen következtetést kell levonni egyrészt IV. Károly király uralkodói jogára, másrészt az 1723 : 1. II. és III. tcikkben szabályozott trónöröklésre. Etekintetben a közjogi tudományban eltérők a vélemények, stb. Ennek a kérdésnek megoldása mind alkotmányjogi, mind külpolitikai vonatkozásainál fogva tüzetesebb tárgyalást és megfontolást igényel.«
