Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-593

A nemzetgyűlés 593. ülése 1926. Friedrich Istvánnál én voltam legalább tizszer ebben az ügyben, hogy hívják össze csak egy napra a régi képviselőházat! — Zaj.) Elnök: Friedrich István és Kállay Tamás képviselő urakat kérem, méltóztassanak csend­ben maradni. (Kállay Tamás közbeszól.) Kál­lay Tamás képviselő urat másodizben is figyel­meztetem, méltóztassék csendben maradni. Gr. Bethlen István ministerelnök: ... itt szerepelt tényezők túlnyomó többségének az volt a felfogása, hogy a régi országyülés alsó­házának és felsőházának összeállitása elavult lévén; az bármit határozna, nem találkoznék a nemzet helyeslésével, ezért ettől eltértek és ehelyett az egykamarás rendszert, a nemzet­gyűlést hivták össze. (Felkmltások jobbfelől: Ez az igazság!) Nem azért, minha magamat menteni akar­nám, (Egy hang jobbfelől: Nincs is rá szük­ség!) de én nem voltam ezen az állásponton. Én azon az állásponton voltam, hogy épen a jogfolytonosság megteremtése érdekében, ha látszólag is, ha forma szempontjából is, de ösz­sze kellett volna hivni a régi országgyűlést és ezzel meghozatni az 1920: 1. tcikket, ezzel a nemzetgyűlést életrekelteni és a nemzetgyű­léssel újból szankcionáltatni az 1920 : 1. tcikket, illetőleg, amennyiben módositások lettek volna rajta szükségesek, azokat eszközöltetni. (He­lyeslés és taps a jobboldalon.) Ezek a körülmények, ez a három körül­mény volt az, amelyek a jogfolytonosságot tulaj donképen megszakították. Ami mármost az 1920: 1. tcikket illeti, meg kell állapitanom, hogy nem az 1920. évi I- tcikk szakitotta meg a jogfolytonosságot. (ügy van! Ugy van!) Bizonyos faktumok tet­ték és eredményezték ezt és nem egy törvény meghozatala. Ellenkezőleg, az 1920 : 1. te. az első komoly lépés és törekvés volt abban az irányban, hogy a megszakadt jogfolytonossá­got valamelyes formában helyreállítani lehes­sen, (Rassay Károly: Ugy van! Ez igaz!) Meg­engedem, hogy az 1920 : 1. te. létrejöttének kö­rülményei formailag nem egyeztethetők össze magával a jogfolytonossággal, mert hiszen egy törvényt látunk, amelyet nem az ország­gyűlés hozott és amelyet nem a király szank­cionált. Ha azonban az* alkotmány valódi ér­telmét és szellemét nézem, (Rassay Károly: Ugy van!) amely azt követeli, hogy az legyen törvény az országban, amit a nemzet akar, (Helyeslés és taps.) amihez a nemzet hozzá­járul, akkor meg kell állapitanom, hogy az 1920:1. tcikkel a jogfolytonosság alkotmá­nyosságunk valódi szellemében nem szakadt meg. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Kik alkották meg az 1920: 1. törvénycik­ket? Alkotta ez a nemzetgyűlés, amely általá­nos, titkos, egyenlő választójog alapján jött létre, tehát a legszélesebb választójog alapján, amelyről senkisem állítja... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Terrorral! — Felkiáltások a jobboldalon: Akkor volt terror? — Egy hang a jobboldalon: Mi volt akkor a kommün alatt? — Bobóezky Bezső: Most ébredt fel! Terror a titkos választás idején! — Urbanics Kálmán: Hiszen maguk nyugodtan sétáltak akkor! — Barthos Andor: A parlament pincéjében volt terror! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak csendben maradni. (Farkas István: A Britanniás legények! A különitmény ek !) Farkas István képviselő urat figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. (Felkiáltások jobbfelől: Igen, a Cserni-féle különitmény! — évi november hó 5-én, pénteken. 163 Urbanics Kálmán: Az önök rendelkezése alatt állt különitmény ek! — Zaj.) Urbanics Kálmán képviseld urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Gr. Bethlen István ministerelnök: Teljesen érteném a t. képviselő urak felháborodását és közbeszólásait, ha a t. képviselő urakat támad­nám. Én azonban azt hiszem, eddig egy betűt sem mondtam olyat, amely a t. képviselő urak­kal szemben a legcsekélyebb támadás jellegé­vel birt volna. (Esztergályos János: Az elő­adásban jogfolytonossági hiány van!) Elnök: Esztergályos János képviselő urat állandó közbeszólásáért rendreutasítom. Gr. Bethlen István ministerelnök: A mai napig az 1920 : 1. te. mindnyájunk előtt, a kül­föld előtt és mindenki előtt ugy szerepelt, mint az akkori nemzeti akarat egyértelmű megnyi­latkozása és kifolyása (Urbanics Kálmán: Az is volt!) és nem lehet azt mondani, hogy a ki­rály szembenállott volna ezzel a törvénnyel. Sőt ellenkezőleg, az én információm az, hogy a király e törvény meghozatala ellen soha ki­fogást nem emelt, (Huszár Károly: Ugy van!) úgyhogy állitható, hogy történelmi alkotmá­nyunkkal összhangban, ebben a törvényben kifejezésre jutott a nemzet akarata és a király hozzájárulásával nyilatkozott meg ez az aka­rat. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Akkor miért akart hazajönni?) Az én felfogásom sze­rint tehát, amikor valaki az 1920 : I. te. tartal­máról beszél, ne beszléjen olyan értelemben, mintha ez a jogfolytonossággal ellentétben ál­lana. (Ugy van! Ugy van!) De lássuk, mit tar­talmaz az 1920 : 1. te? r Ámbár Rassay t. képviselőtársam már meg­lehetősen ismertette azokat a főbb pontokat, amelyek itt szóba jöhetnek, mégis a magam ré­széről súlyt helyezek arra, hogy ebben a kér­désben is teljes precizitással feltárjam a kor­mány álláspontját. Annyival inkább, mert egyes kis detailokban felfogásom eltér a t. kép­viselő ur felfogásától. Lássuk először, hogy kinek jogkörét tölti be a nemzetgyűlés, a történelmi alkotmányunk szerint a törvényhozásban joggal biró alanyok közül ikit helyettesit a nemzetgyűlés. Néme­lyek szerint; amint már kifejtettem, az ország gyűlést, mások szerint az országgyűlésnek csak alsóházát. Az én felfogásom az — és ez ki­mutatható a törvényből — hogy helyettesit! az országgyűlést és a királyt is, (Ugy van! Ugy van!) kivéve azt a jogkört, amelyet az 1920. évi I. te. a kormányzóra bizott. (Ugy van! Ugy van!) És meddig helyettesit! a nemzetgyűlés ebben a jogkörben ezeket f a jogalanyokat 1 ? Ad­dig, amig az országgyűlés két Házának kor­szerű reformját keresztül nem vitte és addig, amién a királyi hatalom újra gyakorlásának módjait meg nem állapit otta. Nézzük magát a törvényt. Itt van minde­nekelőtt a törvénynek rendelkező része, a 2. %, amely azt mondja (olvassa): »A nemzetgyűlés a magyar állami szuverenitás törvényes kép­viseletének nyilvánitja magát, amely alkot­mányunk értelmében az államhatalom gyakor­lásának további módját is jogosult rendezni.« Tehát a szuverenitás törvényes képviseleté­nek nyilvánitja magát. Ki a szuverenitás bir­tokosa? A nemzet. A nemzet fos-almában benne van a király is. (Ugy van! Ugy van! — B. Szterényi József: Ez. a döntői!) De itt hiányzik egy kifejezés, amely a törvényjavaslat^ beve­zető részében benne van. A bevezető rész azt mondja (olvassa): »A nemzetgyűlés, mint a nemzeti szuverenitás kizárólagos törvényes

Next

/
Oldalképek
Tartalom