Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-592

'À nemzetgyűlés 592. ülése 1926. & sával, jelenével és a jövőjével. Nagyon megnyugtató reánk, itteni magyarokra az, hogy ott megtörtént végre annyi és annyi esztendős román impérium után, hogy az ottani magyarság képviselői, másfélmillió magyar igazolt képviselete Gyergyószentiniklóson összejött nagygyűlésre, amelyen nemcsak az erdélyi magyarság, hanem a bukovinai esángófalvak magyarsága és a bukaresti magyarok képviselői is megjelentek és ott egyhangú lelkes harmonikus összhang nyilvánult meg nemcsak a pártvezetőség tagjainak személye iránt, hanem ugyanakkor a pártvezetőség élén álló gróf Bethlen György személye iránt is. T. i. a pártvezetőség élén gróf Bethlen István ministerelnök urnák talán fájdalmára, mert — ugy látszik az ő politikáját nem mindenben magáévá tevő — gróf Bethlen György áll, akit annak ellenére, hogy azelőtt a mágnáspárt élén állott, most mint az egységes magyar párt kiváló elnökét — látom az erdélyiek hangulatát — közös meleg szeretettel ültettek be hat évre a magyar párt vezető elnöki állásába, dacára annak, hogy gróf Bánffy Miklós ur és az általa portált töredék azon igyekezett, hogy egy kis maroknyi ellenzék, amelynek élén jóhiszemű polgáremberek állanak, akik csak a helyi relációkat látták, és először nem vették észre — ma sem tudja még mindenki — gróf Bánffy ur politikai elképzelését, csak az elégedetlenséget élesztve, azt kisérelte meg, hogy vagy megbontsák az egységet és ne válasszák meg gróf Bethlent elnökké, vagy legfeljebb csak egy évre válasszák meg őt. Az egy év elég idő lett volna arra, hogy vagy a mostani vezetőséget megpuhitsák a gondolatnak, vagy pedig ezt félretolva, gróf Bethlen István politikáját csináló gróf Bánffy Miklóst válasszák meg elnöknek. Ez nem sikerült. Az ellenzék, mely ugy ment oda, hogy ellenzék lesz, látva a tömeghangulatot, látva azt az egységes nacionalista magyar szolidaritást, amely ott végre megnyilatkozhatott — mert a román kormánnyal paktumban vannak s az megengedte megmozdulásukat, — leszerelt, és meg sem tették bontó indítványaikat. Amikor itt tartunk, be keli látni, hogy gróf Bánffy Miklós ur nem a magánember szerepét tölti ott be, mert ha ő hazamegy gazdálkodni visszakapott birtokára és megcsinálja azt a kis kulturális erőgyűjtést, hogy maga köré gyűjti Erdély magyar iróit és művészeit és egy uj erdélyi Helikont csinál, ezt mindenki jó néven veszi. Meg is tette, csakhogy ő, ugy látszik, azt az erdélyi Helikont azokkal a jóhiszemű, lelkes, derék és tehetséges magyar Írókkal és művészekkel csak máznak és kirakatnak akarja felhasználni, hogy a magyarság intellektuális rétegét maga mellé állítsa és ilyen módon keresztülvigye Bethlen István ministerelnök ur politikai terveit. Az ő közvetlen környezetének, az íróknak és művészeknek talán nem is mondja el az ő ideáit, ezeket csak a maga lebilincselő kedvességével és kultúrájával magához láncolja, ellenben az egyetemes, egységes magyar pártnak azt a kis ellenzékét, amely már ki is lépett a pártból, azt a derék Koós Károly építészt, aki szintén lelkes, kitűnő magyar ember, ugy látszik, sikerült már megnyernie a perszonáí-unió tervének, mert Koós Károly, aki első pillanattól kezdve Bánffy környezetéhez tartozik s aki azelőtt sohasem tette, ma nyíltan járja az erdélyi magyar falukat és propagandát csinál annak, hogy a román uralkodó családot a magyar trónra kell ültetni. Most már tovább viszik a részletezést. Ugy látszik, ugy akarják a gondolatot a románságban szimpatikussá tenni, (Zsirkay János: Egyéni akció!) hogy talán a családi konfliktusok miatt törvényhozásilag a trónöröklésből kizárt trónörökösnek, n november hó 4-én, csütörtökön. Í53 aki jelenleg Parisban tartózkodik, népszerűségét és a román parasztságban ismert demokratikus érzelmeit felhasználva, ugy csinálják a propagandát, hogyha a román trónörököst hazahozzák, a mai román uralkodó bizonyára örömmel fog hozzájárulni ahhoz, hogy a trónörökös, akivel úgyis kibékült a családja, hiszen a királyné már meglátogatta Parisban, lenne Magyarország és Románia uj közös uralkodója. (Zaj a jobboldalon.) Fantasztikum ez ugy-e 1 Hogy abban az atmoszférában, amelyben Erdélyben a magyarság él, — amint emiitettem — nyíltan és őszintén a kérdéssel és az elgondolással szemben való aggodalmait nem tárhatja fel, az bizonyos. De méltóztassék megnézni, hogyan nyilatkozik meg az ottani magyar közvélemény- Gyárfás Elemér, a magyarságnak egyik komoly és értékes vezetője, akit most a magyarság szintén szenátornak beválasztott, amikor az ujságiró megkérdi a külföldi lapokban és az Adeverul-ban megjelent kombinációkra, sőt tényállításokra vonatkozólag, — mert az Adeverul állította, hogy Bethlen ministerelnök ur Bánffy Miklóst ezzel a politikai küldetéssel küldte és ezt fogja csinálni, — hogy mit szól hozzá, vájjon mit gondol, igaz-e ez, hogy tényleg Bánffy áll-e az ottani magyar párt töredékének, az ellenzéknek háta megett, azt mondja (olvassa): »Olyan szegények vagyunk emberekben, hogyha Bánffy a közéletünkben effektiv munkát akarna vállalni, azt csak örömmel fogadhatnék. Azonban ma már sokkal öntudatosabb és szervezettebb a magyar párt, hogysem egyszerre minden közkatonáskodás nélkül valaki az elnöki székbe kerülhetne. Liviu Nastának — mert ez a publicista irta az Adeverul cikkét — állítása, mintha a Bánffy nyeregbe jutását támogató reformer csoport mögött a magyar ministerelnök állana és e csoport szorosan Bethlen István vezetése alá akarna helyezkedni, alig hihető.« A perszonál-uni óról már többször volt szó, de nincs tudomásom arról, hogy az impériumváltozás óta lefolyt nyolc év alatt egy lépéssel is közelebb jutott volna ez a jámbor óhajtás a megvalósításhoz. Pillanatnyilag nem is hiszem, hogy ennek érdekében sikeres akciót lehetne kezdeményezni. A terv ellen bizonyára élesen állást foglalnának Magyarországon a legitimisták, a még^ mindig nem lekicsinylendő magyarországi köztársasági érzelműek, és itt Romániában a görög keleti mentalitásban felnevelkedett régi királysági elemek, különösen a liberálisok. A magyar párt vezetősége hivatalosan távol áll attól, hogy a magyar kormány és Bethlen István politikáját vagy törekvéseit akarná képviselni és érvényre juttatni. — Ez udvariasan teljes elfordulás a » Bethlen«-féle elgondolástól. — »Sőt ellenkezőleg, minden külföldi befolyástól mentesen teljes öntudatossággal, önerejére támaszkodva és az erdélyi magyarság adott helyzetéből kiindulva keresi és szabja meg politikai irányát.« Magyar *és román körök ilyen módon tár" gyalják a kérdést és a nyilvánosság előtt csak óvatosan és* burkoltan, de egymás között a leghatározottabban visszautasitják a gondolatot, viszont Bánffy Miklós gróf környezetében ugy Bernády polgármester ur Marosvásárhelyt, mint Koos Károly, aki a magyarságnak, és főleg a parasztságnak volt egyik vezére, most a magyar parasztságot akarja megszervezni ennek a gondolatnak. Borzasztó aggodalommal látom én is, aki ott teljesen informálódtam és látják az ottani emberek is, hogy félős, hogy gróf Bethlen István ministerelnök ur talán egyházi és felekezeti térre is át akarja vinni ezt a propagandát. Mégpedig miért? Azért, mert ott tökéletes az egyetértés. A keresztény felekezetek, a katholikusok, refor-