Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-592

154 A nemzetgyűlés 592. ülése 1926. é mátusok, unitáriusok főpapjai és egyházi vezetői minden kérdésben együtt tárgyalnak és a legnagyobb szeretettel kongruensen járnak el ugy a kormánynál, mint más fórumoknál az ottani összes magyarság ügyeiben. Most ugy látszik, gróf Bethlen István ministerelnök ur az itthoni állapotokból indul ki, abból, hogy itt bizonyos felekezeti rivalizálás van a keresztény felekezetek között, de ő nagyon könnyelműen teszi, — ha teszi — hogy ezt a széthúzást át akarja vetíteni a Királyhágón túlra, ahol a mai helyzetben igen nagy erény és dicséretre méltó, hogy megvan a magyarságban az egység nemcsak a különböző rétegek, hanem a felekezetek között is. Igenis jelenségek varnak arra, hogy ő igyekszik a református egyháznak ottani néhány vezető emberét megnyerni és igyekszik a reformátusokat legalább mint egységes szervezetet e gondolat mellé állítani. Nagyon kérem a t. Nemzetgyűlést és annak minden pártját,hogy ne eresszék el ezt a témát egyszerűen a fülük mellett ugy, hogy ezt csak mint pillanatnyi szenzációt hallgatták meg. Tessék erről a kérdésről nemcsak gondolkozni, hanem tessék ehhez a kérdéshez a felsőházi javaslat kapcsán minden párt részéről hozzászólani. (Barla-Szabó József : Nem veszi komolyan senki ! — Horváth Zoltán : Beszéljen komolyan, álljon fel, meghallgatjuk! — Zai.) Elnök : Kérem Horváth Zoltán képviselő urat, szíveskedjék a közbeszólástól tartózkodni. Nagy Vince : Szabad-e ezt a kérdést egyoldalúan ... (Zaj half elől.) Talán azt kívánjak a t. képviselő urak, hogy ne is emlitsük fel ezt a kérdést. Erdélyben sem beszélhetnek róla, itt se beszélhessünk ! ! Mi nem akarunk zsákban macskát, hogy azután hat hónap múlva egyszerre bevonuljon ide a román király, Bánffy Miklós gróffal, mint főudvarnagyával. Erről igenis beszélni fogunk itt. (Fráter Pál : Hogyan lehet ilyet komolyan mondani! — Malasits Géza : Nagyobb csodákat is láttunk már! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Nagy Vince : Lehetetlenség, hogy ilyen alkotmányjogi kérdésről, mint aminő a király kér dés, az államforma megoldása, ne beszéljünk. Lehetetlen, hogy csupán pártpolitikai taktika legyen az, hogy a ministerelnök ur azt mondja: tudom mit akarok, de nem vagyok hajlandó ezt előre megmondani. Ez nem lehetséges. (Zaj balfelől. — Barla-Szabó József : Majd magának mondja meg! — Horváth Zoltán : A saját pártját sem informálja.) Nem lehet egy nemzet sorsával, pláne mikor a nemzet négyfelé van tagolva, ilyen kockajátékot űzni. Erről beszélni kell. És én volnék a legboldogabb ember, ha az derülne ki, hogy semmi alapja nem volt. (Zaj jobbfelől.) De ha itt a t. képviselőtársaim közül valaki vagy többen, vagy Erdélyben, akik hallották, azt mondották erre, hogy fantasztikum, hát mi a frankhamisítás óta már ismerjük a magyar fantasztikumokat. A ministerelnök ur mondta fantasztikus ostobaságnak a dolgot, és ebből a fantasztikus ostobaságból effektív hamis bankók születtek. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezért én félek tőle és attól tartok, hogy ebből a közjogi fantasztikumból egy másik hamisítás fog megszületni : a magyar nemzet szuverenitásának, önrendelkezési jogának meghamisítása. (Ugy van ! balfelől.) Ezt a kérdést nem én vetem fel, de az lehetetlen, hogy Olaszországban, Bécsben, Komániában tárgyalják, ellenben Barabás t. képviselőtársam szerint, akit pedig mint jó erdélyi magyar embert tisztelek, becsülök ... (Barabás Samu : Épen azért botránkozom meg beszédén, mert így beszél ! — Zaj.) Elnök : Barabás képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradui. (Folytonos zaj !) Horváth n november hó 4-én, csütörtöhon. Zoltán képviselő urat újból figyelmeztetem, tessék csendben maradni. (Zaj.) Barabás képviselő urat másodszor figyelmeztetem, hogy szíveskedjék a közbeszólásoktól tartózkodni. Nagy Vince : Én nem csodálom, lehet olyan politikai felfogás, hogy egy ilyen ... (Állandó zaj mindkét oldalon. — Esztergályos János : Milyen lelkipásztor lehet ez a Barabás képviselő ur ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon is. Nagy Vince : Csodálom azt a felfogást, hogy amikor, amint t. képviselőtársaim hallották, Olaszországban, x\usztriában, Romániában, Erdélyben már mindenütt tárgyalják ezt a kérdést, épen csak mi, a magyar törvényhozó testület és a magyar közvélemény ne szólhassunk hozzá. Tessék megengedni, ehhez a kérdéshez hozzá kell szólania minden párt és minden felfogás részéről. (Barabás Samu : Ennek a külügyi bizottságban van a helye ! — Gr. Hoyos Miksa : Felsőházi javaslat ! — Rupert Rezső : A börtönben a helyük azoknak, akik aktuálissá tették.) Elnök : Rupert képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Nagy Vince : Ha csak kacsa volna ez a külföldön felröpített, de már évekkel ezelőtt gróf Bethlen Istvánhoz közel álló kolozsvári ellenzékben felvetített hir, ugy ezt a kacsát le kell lőni az objektivitás érveivel, mert a kacsák néha kövérre hiznak és én nem akarom, hogy ez a kövér, hizott kacsa a kétfejű sast pótolja egy leendő közjogi alakulás cimerében. A ministerelnök urnák módja és alkalma van rá, cáfolja meg a dolgot. Objektiv akarok lenni és megállapítom, hogy az erdélyi lapokban megjelentette a hivatalos cáfolatot... (Zaj jobbfelől.) tessék meghallgatni és a kézlegyintést addig felfüggeszteni. Az erdélyi lapokban megjelentette a magyar sajtóiroda révén pársoros kommünikét, hogy ez a tervezet nem felel meg a valóságnak. Ellenben ugyanezeket a hireket a hyugateurópai sajtóban, ahol szintén mindenütt tárgyalták, nem cáfoltatta meg. Nem tudom, miért történt, hogy csak Bukarestben cáfolt. Ezzel a kombinációval mondjuk, ezzel a szuppozicióval szemben, amely azonban nemcsak feltevés, mert én kongruens tényeket hoztam fel, és emiitettem azt a propagandát, amely ott gróf Bánffy Miklós hazatérése óta folyik, nem lehet cáfolat az, ha a ministerelnök ur feláll, és valamilyen ellentámadásba megy át velem szemben, és a múltra vonatkozólag cáfol azzal, hogy az nem felel meg a valóságnak. Csak a jövőre vonatkozó cáfolattal húzhatja ki a dolog méregfogát : ha azt mondja, hogy az egész kombináció az ő részéről nem indult ki, valótlan és ezt a jövőre nézve is megvalósíthatatlannak tartja- Épen azért, hogy alkalmat adjak a ministerelnök urnák az intézményes cáfolatra, hogy ne csupán szavakkal cáfoljon, hanem hogy a lehetőségét is kizárja annak, hogy az ilyen kombináció tápot kapjon és naiv, judicium nélküli emberekbe akár itthon Magyarországon, akár Erdélyben próbálják beleverni ezt az életképtelen gondolatot, a következő határozati javaslatot terjesztem elő, kérem őt, hogy pregnáns cáfolatként fogadja azt el és fogadtassa el pártjával is. (Olvassa:) »Utasítsa a Nemzetgyűlés a kormányt: tartózkodjék minden olyan lépéstől, amely az államforma kérdésében, vagy a király személyének megválasztásában a nemzet önrendelkezési jogát és annak népszavazással való közvetlen megnyilatkozását mellőzni szándékolná.« Én nem vagyok hajlandó magamat - és remélem, képviselőtársaim sem hajlandók magukat — egyedül csak csonkamagyarországi magyarnak érezni. Nekünk valamennyiünknek érez-