Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-592

A nemzetgyűlés 592. ülése 1926. évi november hó é-én, csütörtökön. 139 ges magyar ember a földön, akár pártérdeke, akár nem pártérdeke, aki külföldi kényszer hatása alatt létrejött törvényt bármi vonatkozásban^ érvényesnek tekinthetné. (Helyeslés a balközépen. — Priopper Sándor: Ezzel nagyon jó szolgálatot tesz az országnak.) Rendkívül helyesnek tartom azt a disztinkciót is, melyet Túri Béla igen t- barátom tett a forradalmi jog és a szükségjog vagy szerintem rendkívüli jog között. Felolvasom ezt a passzust, mert ez a kérdés az eddig mindig szembeállított felfogásoknak nagyon-nagyon hasonlóságát bizonyítja. Azt mondja Túri Béla (olvassa): »Abszolutisztikus uralom vagy forradalom esetében, ami közben van. az mind abszolúte megsemmisül és alkotmányjogilag érvénytelen, azonban az 1920 :

1. te. a szükségjog alapján alkotmányos életet teremtett, tehát amit közben alkotmányszerüleg teszünk, az egyszerre nem szűnik meg, ha az erősebb joga érvénysülni nem tud. Az erősebb jogával szemben — a királyi hatalmat értem alatta — itt van a nemzet alkotmányos joga s ezzel számolni kell.« Azt mondja továbbá (olvassa): »Ha a királyi hatalom működése lehetségessé válik, akkor már a szükség alapján megteremtett másik faktorral, vagyis a nemzetgyűléssel kell együtt a további dolgokat intézni.« T. Nemzetgyűlés! Rendkívül fontosnak és lényegesnek tartom, hogy legitimista oldalról ezt a szerintem egyedül helyes, törvényes álláspontot ilyen precízen és világosan leszögezték^ azért, mert ez kizárja azt a felfogást, hogy itt ipso facto, akár puccsszerüleg, akár a nemzet megkérdezése nélkül fait aceonirdikat lehessen teremteni. Ez az álláspont és ez a nyilt deklaráció igenis teljesen homogén felfogásra talál a mi gondolkozásunkban, mert mi a királykérdésben nein azt keressük, hogy pillanatnyilag hogyan áll a helyzet jogilag, hanem hogy a nemzet érdeke végérvényesen hogyan biztositható s ha a túloldalról elismerik, hogy a végérvényes rendelkezés előtt a nemzet hivatott képviselete kell, hogy megnyilatkozzék, ezzel megadatik az az alkotmányos mód, amellyel minden súlyosabb konfliktus eliminálható és amelynek alapján ëp a kérdés igenis,

1 a nemzet érdekében végérvényesen rendezhető lesz a maga idejében. fin őszintén szeretek beszélni és nem szeretném, ha félreértések vagy nyitott kérdések maradnának mindazok után, amiket elmondottam. Túri Béla igen t. barátom felfogása és az én felfogásom között igenis, van eç?y ponton lényeges elvi eltérés és pedig oly ponton, amelyről Túri Béla igen t. barátom egyáltalán nem beszélt. Én azonban kénytelen vagyok erre is rámutatni, mert tudom, hogyha beszélt volna mit mondott volna. Tuii Béla felfogása és az én felfogásom között a lényeges különbség abban van, hogy én állítom, hogy a pragmatica sanctio érvénye a Habsburg-Lotharingiai háiz örökösödési jógáit illetőles" megszűnt, mert lehetetlenné vált annak a feltételnek teljesítése, amelyhez a pragmatica sanctio a Habsburg-Lotharingiai ház örökösödési jogát kötötte és pedig lehetetlenné vált az osztrák örököstartományokkal közös uralkodás biztosítása. Német-Ausztria nem lévén jogutó-daa régi osztrák császárságnak, ezidőszerint teljesen kizárt dolog:, hogy Magyarország királya az lehessen, aki az osztrák örökös tartományok császára, ennek következtében és kizárólag ezért én a Habsburgi-Lotharingiai háznak a magyar trónra való örökösödési igényét megszűntnek tekintem, ami természeteNAPLÓ. XL

VI. sen nem jelenti azt, hogyha valamikor alkalmas időben a magyar nemzet ugy találná, hogy saját elhatározásából a Habsburg-Lotharingiai ház valamelyik tagját a magyar trónra meghívni kívánja, ennek bármi tekintetben törvényes akadálya lehetne. Csak via facti, ipso facto a legitim örökösödés címén és jegyében nem következhetik be a magyar trón elfoglalalása, de a nemzet akaratából bármikor bekövetkezhetik. Állítom és vallom, hogy ez az álláspont a legitim álláspont, ez a törvény szövegének, de nemcsak a törvény szövegének, hanem a legis rationak is egyedül megfelelő álláspont. Valamikor a mi őseink miért választották meg a Habsburg-Lotharingiai ház tagjait a magyar trónral Azért, mert a mohácsi vész után ez a nemzet olyan súlyos helyzetbe került, hogy a török invázióval és az állandóan fenyegető keleti veszedelemmel szemben egy nagy, hatalmas világbirodalomnak tartós és állandó fegyveres támogatását akarta a magyar nemzet javára biztosítani. Ezért — és kizárólag ezért — választattak a Habsburgok Magyarország királyaivá. (Kun Béla: Meg is hálálták szépen!) A pragmatica sanctióban ez az intenció, illetőleg ratio legis jut kifejezésre és expressis verbis meg is szövegeztetett abban a bizonyos feltételben, hogy Magyarország királya csak az lehessen, aki az osztrák örökös tartományoknak uralkodója. Tehát a szöveg, a törvény szavai, valamint a törvény szelleme, és ha mindez nem is volna, az élet és a magyar nemzet adott helyzete is egyaránt ezt kívánjaÉn módfelett csodálkozom azon, mikor gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársam egy üres és — azt kell mondanom — hideg formula, & jogfolytonosságnak bizonyos, szerintem erőszakolt konstrukciója kedvéért hajlandó mindent, de mindent feláldozni, hajlandó az életet megállapítani, hajlandó a napnak az égen megálljt parancsolni. Ugy érzem, hogy némelyek talán nem birnak már azzal a fiatalsággal és ruganyossággal, hogy a mai — el kell ismernem — nagyon lezüllött és nagyon szomorú viszonyokba beleéljék magukat, hogy leszálljanak arról a piedesztálról, amelyen életük nagyrészét eltöltötték és beletekintsenek,^ belegázoljanak ebbe a mai posványba, ügy érzem, hogy igent, gróf Apponyi Albertképviselőitársam nem érzi át eléggé, hogy mi történt ezzel a nemzettel Trianonban. (Egy hang a jobboldalon: Átérzi!) Erre a Magyarországra soha még talán a magyar történelemben hasonló csapás nem zúdult. Talán maga Mohács sem volt anynyira súlyos csapás a nemzetre nézve, mint Trianon. Azt kell mondanom, eery újrakezdés szükségessége áll fenn nálunk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ugyanazok a szempontok, amelyek valamikor a Habsburg-háznak a magyar trónra való meghívását tették indokolttá, ma ellene szólnak, mert ma nem segítséget, nem megkönnyebbülést, nem egy hatalmas birodalom fegyveres támogatását jelenti egy Habsburg-restauráció, hanem az összes szomszédok ellenszenvét, gyűlölködését, támadását. (Ugv van! Uan van! a jobboldalon.) Én, aki igenis alkotmány- és törvénytisztelő ember vagyok, aki a szent korona tanának jegyében akarom a magyar nemzet jövőjét biztosítani, minden ponton tartom magamat a törvényes állásponthoz és törvényes álláspont az is amikor a pragmatica sanctio szerint a Habsburg-Lotharingiai háznak a magyar trónra való örökösödési jogát megszűntnek tekintem. (Kun Béla: Igaz!) 23