Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-592

140 A nemzetgyűlés 592. ütése 1926. c Apponyi Albert à gen t képviselőtársamnak azzal az állásfoglalásával szemben, amelyben ezt a mostani nemzetgyűlést, először az igen t. többséget, majd két napi meggondolás után különösképen a parlament szabadkirályválasztó csoportját forradalminak nevezte, kénytelen vagyok ezt a megállapítást a leghatározottabban visszautasítani. A magyar szent korona jegyében állván és a magyar törvények alapján keresvén a magyar nemzet jövendői kibontakozását, forradalmársággal csak az. esetben lennénk meg vádolhatók, ha annakidején,^ amikor a mostani adott helyzet tényleg még) nem volt meg, közreműködtünk volna a mostani r szerencsétlen helyzet előidézésében. Forradalmár lennék akkor, ha 1918-ban, amikor volt még Habsburg-báz, volt még Ausztria és volt még hadsereg, «akkor állottam volna a forradalom pártjára. Akkor lehetne velem szemben a forradalmárság vádját emelni. De egy teljesen megváltozott helyzetben ok nélkül, sőt a nemzet életérdekei ellenére nem ragaszkodni egy elmúlt és letűnt formulához, ez nem forradalmárság, hanem a józan ész követelménye. (Helyeslés a jobboldal n.) A forradalmárság vádjával szemben kénytelen vagyok rámutatni — nem szívesen teszem, mert soha nem feleltem gróf Apponyi Albertnek, aki pedig sokszor életében támadott ellenem, tiszteltem és tisztelem ma is az ő nemes egyéniségét, tudom, hogy nagy intenciók és nemes gondolatok hajtják őt mindenkor — a Budapesti Hirlap 1918. évi november 19-iki számára, (Haljuk! Haljuk!) amelyben olvasható, hogy pártjának feloszlatáisa alkalmával mit mondott gróf Apponyi Albert. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Olvassa): »Látom, hogy az uj rendszer sikeres és békés érvényesülése — értvén Károlyi Mihály kormányát — szegény hazánk megmentésének egyedüli esélye. Meg sem kísérelhetem tehát, hogy azzal szembehelyezkedjem és egyenesen bűnnek tartanék minden ellenforadalmi kísérletet. Sőt vallom, hogy minden jó hazafi köteles a kormányt a rend fentartásának és a haza megvédésének súlyos feladataiban és a szükséges átalakítások békés keresztülvitelben támogatni.« Azt mondja továbbá a párttagokhoz fordulva (olvassa): »Ti mindnyájan szabadon mérlegelhetitek, hogy nem lehetséges-e számotokra ennek az, uj iránynak pozitív támogatása, amely függetlenségi és demokratikus hitvallásunkat megvalósítja és igy közel áll az ország függetlenségi közönségének lelkületéhez. Mindnyájatokra nézve egyéni mérlegelés dolga, hogy hol és miként szolgáljátok legjobban a haza szent ügyét és hogy ennélfogva mire határozhatjátok el magatokat. Ennek a szabad egyéni elhatározásnak nem szabad, hogy a múltból való korlátai legyenek.« (Zaj. — Kun Béla: Ebben nincs semmi elitélni való!) Ha gróf Apponyi Albert a múltból való korlátokat 1918ban eltörölni kívánta, én arra kérem gróf Apponyi Albertet, ne kívánjon most 1926-ban olyan korlátokat, sőt bilincseiket a nemzet kezére tenni, amelyeknek eltörlésére annakidején ő hívta fel a hozzá legközelebb álló férfiakat. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Akkor, 1918 novemberében én, akit gróf Aponyi Albert forradalmárnak nevez, fegyverrel fordultam szembe a forradalommal. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol?) Ahol én voltam főszolgabíró, ott nem volt foradalom. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Holt) Alsó-Járán! Kérdezze meg Dénes István képviselő urat, Akkor volt itt az ideje a legitim király védelmében harcbaszállni, akkor kellett a nemzeti álláspontot és a Habsburg-ház jogait megvédeni. De ma, ívi november hó 4-én, csütörtökön. egy megváltozott szituációban, a világtörténelem teljes átalakulása után nevezni minket forradalmároknak és akkor biztatni a forradalom támogatására, ez nem logikus álláspont. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Súlyosabb kifejezést nem akarok használni. Ha gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam azt állítja, hogy mi forradalmi alapon állunk, hogy forradalmi reakció az. amit mi csinálunk, kérdem, nem volna-e nekem több jogom arra, hogy feudális destrukciónak mondjam azt, amit gróf Aponyi Albert csinál, amikor egy nagy kinnal, rengeteg áldozattal csak alig megszilárdult rendnek erkölcsi alapjait iparkodik ilyen megállapításokkal megingatni. Nem követem gróf Apponyi Albertet a vádaskodásnak erre az útjára, mert tudom, hogy nem elfogultság, hanem talán a koránál fogva szükségképen jelentkező bizonyos ingadozás az, (Rothenstein Mór: Szegény Apponyi!) amely magatartását, labilissá teszi. De igen kérem, tartózkodjék attól, hogy a jövőre nézve velünk szemben ilyen vádat emeljen, mert ahogyan én megbecsülöm és tisztelem az ő politikai nézeteit, még akkor is, ha helyteleneknek tartom, uavanazt kérem és várom tőle is, mert az én állásfoglalásomat sem hatja át semmi más. mint a magyar nemzet érdekeinek minden körülmények között való szolgálata. (Rothenstein Mór: Reakciós irányban!) De ahogy nem tudom osztani gróf Apponyi Albert álláspontját, épugy nem tudom magamévá tenni Rassay Károly t. képviselőtársam álláspontját sem. Amikor Rassay Károly a J mostani nemzetgyűlésnek minden korláttól és féktől mentes, úgynevezett népszuverenitását deklarálja, akkor állandóan az 1920. évi I. tcből idéz. Ha én egy törvénycikk jogalapját keresem, akkor nem a törvénycikkből, hanem az azt megelőző, az azt előhívó körülményekből kell bizonyítanom. Idem per idem, ha az 1920. évi I. tc.-ből bizonyítok az 1920. évi I. te. jogalapja mellett. Nekünk azt kell keresnünk, hogy az 1920. évi I. te. milyen körülmények között jött létre? Ha ezt keresem, meg kell vallanom, hogy a törvény szövege eléggé szerencsétlen, eléggé zavaros és sokféle^ interpretációra ad alkalmat, de ennek ellenére kétségtelen, hogy a nemzetgyűlés sohasem tekintette magát forradalmi alkotmányozó nemzetgyűlésnek, melynek joga és módja lenne a magyar alkotmánv ezeréves intézményein keresztülgázolni. Ez a nemzetgyűlés a törvény és az alkotmánytisztelet jegyében, épen a forradalmi törekvésekkel szemben és azok leküzdésére jött létre. Természetes, hogy a világégés után nem lehetett visszaállitani változatlanul a régi alapokat. Ez sehol sem következett be és nem is volna kívánatos. A magyar törvények és az ezeréves alkotmány rendelkezéseinek lehető visszaállítására törekszik ez a nemzetgyűlés; ez természetes, szükségszerű, erkölcsös és egyedül helyes álláspont. Én tehát azt a felfogást, amelyet Rassay Károly t. barátom itt vall, hogy ennek a nemzetgyűlésnek joga volna egyszerű pehely gyanánt félrefujni a magyar nemzet ezeréves intézményeit és alkotmányát, soha magamévá nem tehetem. Kérdezem az igen t. Rassay Károly barátomat: vallj a-e a magyar Szent Korona tanát, igen vagy nem? (Strausz István: Ez a helyes!) Feleljen erre, mert a magyar Szent Korona tanában a nemzet és a király együttes szuverenitása és képviselete ezen misztikus szimbo' lumon keresztül olyan pregnánsan, világosan,