Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-592

A nemzetgyűlés 592. ülése 1926. évi november hó 4-én, csütörtökön. 133 fel politikánkat, nyíltan merjük a konzervativ világrendet hirdetni és vállalni. Hát miért nincs meg" ugyanez az őszinteség" az igen t. kormányban, a többségi párban is, miért nem vállalják ők is nyiltan a konzervatív gondolatot? Méltóztassék elhinni, sokkal több haszon van egy gondolat őszinte hirdetésében, mint abban, ha valamely célt álutakon, csempészutakon kívánunk szolgálni. A t. többségi párt épen olyan konzervativ gondolkozású, mint amilyen konzervativ gondolkozású mi magunk is vagyunk. Valljuk be ezt nyiltan, vegyük fel a küzdelmet a radikalizmussal szemben, de ne álutakon csempészszünk be gondolatokat, mert saját hitünk és felfogásunk megbecsülése van abban, ha azt, amit hiszünk, azt nyiltan meg is merjük vallani. A két elv közül, amelyeknek érvényesüléséről az imént beszéltem, az egyik, amely külső súllyal érvényesül a törvényjavaslatban, a nemzetnek történelmi osztályok szerint való képviselete. Még pedig itt jelentkezik elsősorban a nemzetnek a főnemieisségen keresztül való képviselete, amely elv a régi főrendiházból vétetett át és természetszerűleg bizonyos mértékig a mostani javaslatban is konzerválva van. Ez az a pontja a javaslatnak, amelyet a baloldalról a legvehemensebb en és a legagresszivebben szoktak támadni. Én nem tudom, ezeket a támadásokat magamévá tenni, mert ha a főnemességnek ma már nem is "volna meg az a súlya és jelentősége, amely régen meg volt, de^ mérhetetlen erő van és mérhetetlen jelentősége van a múlt megbecsülésének a jelen politikájára nézvei. Nézzük meg a történelmet, melyek azok a nemzetek, amelyek nem tíz és húsz évekre menő életre, hanem sok ezer éves múltra tekinthetnek vissza, mint Egyiptom, India és Kina. Mi az a centrális gondolat, amely ezer éveken át keresztülvonult ezeknek a nemzeteknek történetében? Mindig és minden körülmények^ között a múlt megbecsülése, mégpedig olyan formában, hogy a jelen kor a maga egész életét csak a múlt organikus és logikus folytatásának tekinti. Meg van ebben az érzelmi kapocs, de meg van az értelmi kapocs is. Mert a múlt megbecsülése jelenti egyúttal a jövőbe való pillantást, jelenti az organikus fejlődést, jelenti, hogy a nemzet a múlton keresztül zökkenők, tévedések nélkül okos, logikus, harmonikus, szerves ki fejlődés képen éli a maga életét. (Pikler Emil: Tehát becsüljük meg 48-at is!) Ugy van, negyvennyolcat is. Kitörölni akarni a multat egy nemzet életéből, annyit jelent, mint elvágni azokat az életgyökereket, amelyek a nemzetet a múlton keresztül szervesen belekapcsolják az élet folyamatába. A múlt meg*becsülése tehát nemcsak érzelmi szempont, hanem a nemzetnek érdekszempontja is, mert a múlton keresztül jut a nemzet egyedül abba a helyzetbe, hogy a maga életét zökkenők és forradalmi konvulziók nélkül lehetőleg egyenletesen és az organikus fejlődés elvei szerint élje le. Ha már most a főnemességnek a felsőházban való képviseletét nézem, azt látom, hogy a javaslat igenis számol azzal a ténnyel, hogy a főnemesség bizonyos mértékig ebben az ország

1 ban elsúlytalanodott, hogy a főnemesség ma már az országban nem az a tényező, amely egykor volt. (Kun Béla: Saját maga az oka!) Az egykori, majdnem kizárólagos főnemességi képviselet helyett a főnemesség- 31 és egynéhány főnyi képviselethez, jut a felsőházban. Ez olyan töredéke lesz csupán a felsőháznak, amely különösen akkor, ha ezeknek a jogoknak gyakorlására kellő hivatottsággal nem rendelkeznek, -— és itt van az a korrektivum, amely megnyugtathatja a baloldal aggályait is — ha tehát ez a töredék tényleg nem rendelkezik kellő hivatottsággal a törvényhozói jogok gyakorlására, akkor olyan súlytalan és számba nem vehető töredéke lesz a felsőháznak, amely számba vehető funkciót kifejteni nem tud. Én igenis abban látom a lényeget, hogy módot és alkalmat kell nyújtani neki arra, hogy igenis ahhoz a nagy múlthoz, azokhoz a történelmi tradíciókhoz, ahhoz a társadalmi súlyhoz képest, amellyel a főnemesség Magyarországon még mindig rendelkezik, mód és alkalom adassék neki arra, hogy nemcsak a nemzet körül vállalt jogok, hanem a^ kötelességek teljesítése térén is jó példával járhasson elől. A javaslat leggyengébb és legtámadottabb pontja, amely feltétlenül korrekcióra szorul, épen itt, a főnemesség részvétele körül van, amennyiben az a bizonyos családi könyv, amelyben a főnemesi családoknak a főrendiházban való részvételi jogosultsága megállapittatott, a mai körülmények között semmiesetre sem tartható fenn. Amikor azt látjuk, hogy abban a családi könyvben 127 magyar eredetű főnemesi családdal szemben 122 teljesen idegen, vagyis nem elmagyarcscdott, hanem teljesen idegen család áll, amikor a főrendiházi tagságra jogosult főnemességnek úgyszólván fele teljesen idegen a nemzettől, akkor ennek a családi könyvnek revizióját feltétlenül követelnünk kell, még pedig a nemzet érdekében, mert amennyire szívesen vagyok hajlandó a főnemességnek fokozott befolyást biztosi tani a felsőházban való részvételnél, anynyira perhorreszkálok szükségszerűen a magam intranzigens, nacionalista felfogásából kifolyólag is^ minden idegen beavatkozást a nemzet életébe és különösen minden privilegizált beavatkozást a nemzet törvényhozásába és törvényhozási életébe. A családi könyv revíziója kardinális kérdés, olyan kérdés, amely akkor, ha megfelelő megoldást nyer, nagyon sok támadási felületet fog eliminálni a javaslattal szemben, mert azok a bizonyos kétségtelen népszerűséggel jelentkező támadások, amelyek a felsőházi javaslattal szemben elhangzanak, túlnyomó részben innen meritik kiinduló pontjukat. Ha tehát kizárólag magyar főnemesi családoknak adatik meg ez a privilégium, akkor azok a támadások, amelyek ma elhangzanak, nagyon jelentékeny mértékben fognak veszteni erejükből. Itt, ennél a pontnál kell megemlékeznem még egy igen lényeges kérdésről és ez a főnemességgel kapcsolatban az egyházi méltóságok részvétele az ország törvényhozásában, illetőleg a felsőházban. A javaslat 6. pontjában az ország egyházi méltóságai között szerepel a zsidó hitfelekezet két választott tagja. Hát igen t. Nemzetgyűlés, beszéljünk világosan erről a kérdésről sine ira et studio, és ne méltóztassanak ezt mindenáron az antiszemitizmus jelentkezésének tulajdonítani. Kérdem, igen t. Nemzetgyűlés, hogy azok között az egyházi méltóságok között, akik bandériális alapon kapták valamikor a. magyar főrendiházban való részvétel jogosultságát, miféle magyar egyházi méltóság az a választott rabbi, aki, tudja Isten, talán épen az olaszliszkai csodarabbi is lehet? Ha a zsidó hitfelekezetnek vagy kisebbségnek bizonyos képviseletet akar juttatni az igen t. kormány és többség, akkor ezt ne ebben a 6. §-ban tegye, mert az 22*