Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-592

134 A nemzetgyűlés 592. ülése 1926. egyházi méltóságok (között két választott rabbi nem kerülhet be a 6. § címén a magyar nemzet egyházi méltóságai címén a magyar felsőiházba. Ám tessék akár a kisebbség, nemzeti vagy faji kisebbség címén vagy akármilyen más címen módot adni nekik ehhez, én ezt nem diffikulíálom, de nem a 6. §-ban. (Ügy van! a balközépen és a középen.) Magyarország; hercegprímásával egy kategóriáé a az olaszliszkai csodarabbi nem kerülhet. (Nánássy Andor: Persze, hogy nem kerülhet! Ki beszél itt csodarab birólf — Derültséf] a szélsőbaloldalon.) Ez nem vicc, ez sajnálatos valóság, tény. T. Nemzetgyűlés! A történelmi osztályok szerint való képviselet szerintem igen helyes kiegészítésre talál az elvben, amely r szintén történelmi elv és amely a felsőházban érvényesülni fog s ez a vármegyék .álltai küldött, nem mondhatom: követeknek, de felsőházi tagúiknak megbízatása. Valamikor a magyjar törvényhozás súlypontja épen a vármegyék követküldési jogában gyökeredzett, az alsó tábla a vármegyék követeiből állott és én a magyar történelem és igenis a magyar nemesség iránti megbecsülést is látom abban, midőn a magyar tradicionális vármegyék, illetőleg) törvényhatósáigok^ meglehetősen súlyos képviselettel lépnek majd fel a magyar nemzet felsőházában. Én magam részéről odáig elmegyek, hogy szivesen látnám azt, ha a vármegyék képviselete során ugy, amiként a. főnemességnek bizonyos képviselet adatott, a magyar nemzet körül nagy és elévülhetetlen érdemeket szerzett köznemességnek is bizonyos képviseleti lehetőség adatnék. Nem mondom, hogy ez valami súlyos vagy nagyszámú legyen, de ha itt a vármegyék képviseletével egyidejűleg a köznemességnek is bizonyos képviseleti lehetőség adatik olyanformán, hogy példánl kimondatik, hogy a vármegyék által küldött követeknek legalább is egyike a köznemesség sorából választandó, ez nagyon helyes kiegészítője volna annak r az elvnek, amely a köznemességet juttatja, képviselethez és feltétlenül a történelem, a magyar tradíciók és a magyar nemesi tradíciók iránti tiszteletet és megbecsülést jelentené. Épen így nagyon helyesnek tartom, hogy az az uj magyar nemesség, amelyet azért nevezek nemességnek, mert azon a címen kerül be a felsőházba és azon a címen kap bizonyos külön megkülönböztetést a magyar közéletben, amely címen valamikor a magyar nemesség egyedül szerezhető volt: igenis helyeslem azt, hogy a Vitézi Szék képviselethez jusson a felsőházban, mert a vitézség címén, azon a címen, amely a magyar nemzet életében mindenkoi a privilégiumok szerzésének legfőbb módja és eszköze volt, ugyanezen címen jut most a vitézi társadalom a felsőházban megfelelő képviselethez. De egy ponton kifogást kell tennem a javaslattal szemben és teszem ezt újból a régi tradicionális magyar vármegyével szemben való azon tradicionális tiszteletből, amelynek minden néven nevezendő megkisebbitését súlyos hiánynak kell tekintenem. Kifogasolom, hogy a javaslatban a vármegyei tisztviselői kar kizáratik azok sorából, akiket a vármegyék a felsőházba delegálhatnak. Én nem látom be, hogy a vármegyének az a tisztifőügyésze vagy alispánja vagy bármelyik más előkelő funkcionáriusa, aki elsősorban u,gy érzi, hogy hivatott arra, hogy a vármegyéjének dolgait az ország felsőházában szóvátehesse, miért ne lehessen a felsőház tagja. Mondom, nem látom be annak évi november hó 4-én, csütörtökön. okát, miért ne lehessen felsőházi tag a vármegyei tisztviselő, aki egyébként az alsóház tagjává is választható, annak az alsóháznak tagjává, ahol pedig a tagság sokkal inkább jelent teljes lekötöttséget, mint a felsőházban. Itt, sajnos, kénytelen vagyok azt a megalapítást tenni, hogy én ebben a tilalomban bizonyos fokig a volt belügyminister ur vármegyeellenes álláspontját látom kidomborodni és kérem az igen t. kormányt, — miután tudom, hogy a vármegyei tisztviselői kar is országosan bizonyos deklasszifikációnak tartja ezt — ne méltóztassék ehhez a ponthoz ragaszkodni, hanem méltóztassék módot nyújtani arra, hogy a vármegye érdemes tisztviselői, igenis, abba a felsőházba beválaszthatok legyenek. A főnemesség és nemesség után f következik a történelmi osztáályok kialakulása rendjében, — időbeli és nem értékbeli sorrendben, ezt hangsúlyozni akarom — a városi polgárság és falusi polgárság, mondjuk: kisgazdatársadalom képviseltetése. Erre módot nyújt szintén a vármegye által gyakorolható követküldési jog, amely a városi polgárságnak és a kisgazdatársadalomnak a felsőházba való megfelelő képviseltetésére lehetőséget és alkalmat nyújt. Én tehát ugy látom, hogy ez a történelmi osztályok szerint való képviseltetési elv, eltekintve a köznemességnek bizonyos hangsúlyozott képviseltetésétől, meglehetősen helyesen és okosan érvényesül, egészen egy lényeges kivételig, amely a munkásság képviseletére vonatkozik. Itt azonban magam sem tudnék más álláspontra helyezkedni, mint arra, amelyet maga a törvényjavaslat is képvisel s amely abban jelentkezik, hogy amig a munkásság nemzeti alapon kellő súllyal és kellően stabil, intézményes szervezetekkel nem rendelkezik, mindaddig a munkásságnak ilyenirányú képviseltetésére alkalom és lehetőség nincs. Itt pedig a korrektivumot a kormány, illetőleg az államfő kinevezési jogában keresem és látom s remélem is, hogy amikor majd a felsőház végleges összeállítására kerül a sor, az igen t. kormány alkalmat és módot fog találni, hogy a munkáskérdést alaposan ismerő, kellő szociális áttekintéssel rendelkező és a nemzet érdekeit megbecsülő munkástársadalom vagy munkás-képviselők sorából a felsőházba megfelelő szakértelemmel rendelkező egyéneket vonjon be, elsősorban a felsőház érdekében, hogy ezzel a felsőháznak munkáskérdésekben való szakszerű működését és mondjuk: a munkáskórdésnek kellő ismeretét a felsőház számára biztcsitsa. A másik elv, amelyet a törvényjavaslatban érvényesülni látunk a történelmi osztályok szerinti tagozódás^ után a gazdasági érdekek alapján való tagozódás szerinti képviselet. Ez a javaslatnak pontja, amelyet Bassay Károly igen t. képviselőtársam tegnap talán a legélesebben támadott. Én ugy érzem, hogy az ő támadása, különösképen egy baloldali képviselő támadása teljesen jogosulatlan és indokolatlan volt, mert az osztályok szerint, mégpedig a gazdasági érdek alapján való osztály tagozódás, — azt kell, hogy mondjam — a modern, az uj elv, amely a nemzetek életében és törvényhozásában egyre fokozottabb súllyal jelentkezik. Vége van már azoknak az időknek, amikor a nemzetek törvényhozásaiban csak egyetlen osztály jutott képviselethez; vége van már az angol parlamentarizmus klasszikus korának, amikor többnyire kizárólag ugyanabból a társadalmi osztályból való és ugyanahhoz a gazdasági érdekképviselethez tartozó egyének kerültek be, az egyes országok törvényhozásába. Akkor le-