Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-592

132 A nemzetgyűlés 592. ülése 1926. évi november hó 4-én, csütörtökön. A kereskedelemügyi minister ur kivan újból szólani. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Tisztelettel benyújtom a jelentést a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1925. évi hetedik egyetemes értekezletén a sütőipar éjjeli munkája tárgyában elfogadott egyezmény tervezetéről. Kérem a jelentés kinyomatását, széjjelosztását s az osztályok mellőzésével a közgazdasági és munkaügyi bizottságokhoz való utalását. Elnök: A Ház a, jelentést kinyomatja, szétosztatja s az osztályok mellőzésével a közgazdasági és munkaügyi bizottságokhoz utasítja. Napirend szerint következik az országgyűlés felsőházáról szóló törvényjavaslat (írom. 751, 818) folytatólagos tárgyal Eckhardt Tibor képviselő urat illeti a szó, aki beszédének elhalasztására tegnapi ülésünkben engedélyt kapott. Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! Midőn a felsőházi javaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom, mondanivalómat először Rassay Károly t. képviselőtársam tegnapi beszédébe akarom belekapcsolni s igen kérem az. én ezidőszerint még távollévő képviselőtársamat, hogy, amennyiben az általa előadottakat éles kritika tárgyává is teszem, ne vegye ezt az ő személye ellen irányuló aktusnak. Én a magam részéről örömmel látom, hogy a baloldal

1 azi ő személyében tényleg* megfelelő vezetőhöz jutott és pedig olyan vezetőhöz, aki ismételten megmutatta, hogy a pártpolitika fölé emelkedve, elvi szempontokból kezeli a politika kérdéseit. Ismétlem tehát, nem az ő személyével, hanem az általa kifejtett állásponttal! szemben foglalok el élesebb elitélő álláspontot s ennek az alább elmondandókban kifejezést is fogok adni, épen ugy, mint ahogyan nem tudom magamévá tenni gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársam álláspontját sem, hanem a helyes irányt a két ellentétes álláspont között a magyar alkotmány és a magyar törvény által kijelölt alapokon látom lefektetve. T. Nemzetgyűlés! A javaslatnak nagy hiá^ nya, hogy nein jelöli meg azokat az elvi szempontokat, amelyek szerint a felsőházi javaslatot megkonstruálja. Abban tényleg teljesen igaza van Bassay Károly igen t. barátomnak, hogy itt látszólag improvizációról van szó; az elvi alapok nincsenek szilárdan lefektetve és ennek hiányát főleg abban látom, hogy ennek a javaslatnak feltétlenül szükséges későbbi fejlődése, az idők folyamán való kifejlődése és az. idők szükségletei szerint való pótlása és korrigálása sokkal nehezebb és sokkal labilisabb, ha nem szigorúan elvi alapokon keresztül látjuk a törvény konstrukcióját. Én tehát a magam részéről iparkodtam mindenekelőtt megkeresni azokat az elvi szempontokat, amelyek e törvény egész konstrukciójából kidomborodnak és ha igy nézem és e szerint a szempont szerint vizsgálom a ma előttünk fekvő javaslatot, akkor ugy látom, hogy a törvényjavaslat konstrukciójában két, szerintem teljesen helyes és logikus elv domborodik ki. Az egyik elv az, hogy a nemzetnek történelmi osztályok szerint való tagozódása jusson a felsőházban kifejezésre, a másik elv pedig az, hogy a nemzetnek gazdasági érdek szerint, elhelyezkedés, kereset — hogy ugy fejezzem ki magamat — gazdasági osztályok szerint való tagozódása jusson a felsőházban újból megfelelő képviselethez. Ez a két elv, a történelmi osztályok és a gazdasági érdek szerint való tagozódás elve szerintem igen helyes, logikus és bölcs elv és én a magam részéről nagyon szeretném ezt az elvet a felsőházi javaslatnak legalább az indokolásában lefektetve látni azért, hogy az eljövendő fejlődés során,— mert hiszen nem egy-két és nem öt esztendőre, hanem 10 és 100 esztendőkre kell egy törvényalkotásnak előrenézni, — a jövő evolúció során, amikor a történelmi osztályok és a társadalom tagozódása bizonyos kodifikáción megy keresztül, ez a törvény mindig kellő elasztíeitással rendelkezzék ahhoz, hogy az élet szükségleteihez simuljon és alkalmazkodjék. Ennek a két elvnek a törvénybe való bevitele szerintem az egyedül helyes és logikus, mert a történelmi osztályok szerint való tagozódás jelenti a nemzetnek az időben visszafelé való tagozódását és a felsőháznak gazdasági osztályok szerint való tagozódása jelenti a térben való elhelyezkedés szerint való tagozódást, jelenti tehát r a nemzetnek időben és térben, a két dimenzióban való elhelyezkedés szerint való tagozódást és képviseletét a felsőházban. És azokkal a radikális gcndolatckikal szemben, amelyeket tegnap az én igen t. képviselőtársam Rassay Károly itt kifejtett s amelyek végeredményben a rousseau-i elvek alapján egy teljesen amalganizált, homogén, szervetlen, inorganikus nemzetet vesznek csupán figyelembe és mindenféle elhatárolását — azt kell mondanom, sokszor a váltakozó szeszély szerint — nem a nemzetnek, hanem a népakaratnak, amint ő magát kifejezte: ha ilyen szempontból akarom megkonstruálni a felsőházat, akkor nem a megszervezett nemzet a maga történelmi és a jelen időben lévő szilárd alakulataival, hanem a szervetlen nemzet jut csupán képviselethez, amely mindenféle tévedésnek, elhaniarkodásnak és azt kell mondanom: a nemzeti élet veszélyeztetésének válhatiik kiinduló pontjává. Amint az állatvilágban, a biológiában az amoeba, a protoplazma, a szervetlen lény, a leginferiorisabb valami az emberi organizmussal szemben, épen ugy a politikai gondolkodásban a radikális gondolkodás nem egyéb, mint az amoeba-elméletnek a nemzetek éíetébe való transplántálása. Egy szervezet, egy organizmus mindig a maga szervei és organizmusa szerint kell, hogy életfunkcióit végezze és nem a szervetlen, a minden komoly életfunkcióra alkalmatlan protoplazma az, amely az állatvilágban is, mint a szervezésnek, az élet érvényesülésének maximuma jelentkezik. Ez az az alapvető ok, amely miatt többrendbeli részlet kifogásaim ellenére is a javaslatot a tárgyalás alapjául elfogadom, mert helyes elveket látok abban érvényesülni. De ismétlem, csak sajnálom, hogy ezek a helyes elvek megfogalmazva, expressis verbis legalább az indokolásban valamiképen kifejezésre nem jutnak. Még egy dolog van itt, amelyet itt mindjárt elöljáróban meg akarok emliteni és ez az, hogy amikor a törvényjavaslat egész konstrukcióját és gondolatmenetét vizsgálom, kétségtelen, hogy ez a törvényjavaslat a konzervatív gondolkozás kifejezője. Én ezt nem gáncsként, hanem érdemként jelentem ki, mert egy ismételt forradalom és társadalmi konvulziók után a nemzet életét nyugvópontra csak konzervatív gondolkozással, tudjuk juttatni. Én rendkívül sajnálom, és igen súlyos hiányt látok abban a tényben, hogy az igen t. többségi párt és a kormány a konzervativ gondolatot nem meri nyiltan hirdetni. Mi, mint ellenzéki pártok, akik: sem kormányzati hatalommal, sem a kormányzat anyagi eszközeivel nem rendelkezünk, akik tisztán és kizárólag a tömeg bizalmából épitjük