Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-591

A nemzetgyűlés 591. ülése 1926. közés lehetőségét akkor sem, ha egészen más eltérő alapokon szervezzük meg az országgyűlés két külön kamaráját, Beck Lajos t. képviselőtársam hivatkozott az ausztráliai Commonwealth esetére s arra, hogy ott súlyos összeütközések történtek, hogy .ez az állami életre bénitóan hatott, hogy súlyos állami érdekek jutottak veszedelembe. De t. képviselőtársam adós maradt azzal, hogy melyek voltak azok a súlyos állami érdekek, amelyek itt veszélyeztetve voltak. Én nem tudtam felfedezni. (Beck Lajos: Sóadó törvény!) Hogy összeütközés volt. azt koncedálom, de hogy az állam érdeke veszélybe került volna, azt nem találtam. (Beck Lajos: Súlyos adókat hoztak, amelyek az alacsony kereseti osztályra nézve veszélyesek voltak!) Hát azt mondja t. képviselőtársam a pénzügy mi nisternek, hogy a súlyos adók meghozatala az államot veszélybe hozza, mert eddig nálunk mindig azt hallottak, hogy az általános választójog azt eredményezi, a veszélyt rejti magában, hogy alacsony adókat fog hozni vagy az adófizetést meg fogják tagadni. Nem tudtam figyelemmel végig kisérni, melyek azok \ veszedelmek, amelyek az ausztráliai Commonwealthban előfordultak és hogy állami érdekeket veszélyeztettek. Egyet látok, azt, hogy ebben az alkotmányban a két Ház közötti összeütközés kérdése teljesen precíze szabályozva van. Szabályozva van pedig akként, hogy az összeütközés után jön a házfeloszlatás és ha azután sem lehet elhárítani az összeütközés veszélyét, ha akkor sem lehet a kérdést megoldani a felmerült kérdésben. Ilyen körülmények közöt nem tudom elképzelni azt a nagy állami veszedelmet, amely ebből a rendszerből származott az ausztráliai Commonwealth nél. Ettől eltekintve azonban felhivom a t. képviselő ur figyelmét arra, hogy egy határesetet hozott fel, mert épen ez az alkotmány az, amely a felsőházat a legteljesebb általános titkos választójog, közvetlen választás alapján állit ja össze. Ez tehát egyáltalán nem argumentum abban a tekintetben, hogy a választás megfelelő modulációjával ezt a veszélyt nem lehetne elkerülni. Legyen szabad ehhez fűzni további szavaimat. A felsőház szervezésénél soasem lehet elkerülni az összeütközés veszélyét. Nem is kívánatos. Lehet szó arról, hogy az összeütközések esetére provideáljunk, hogy az összeütközések idejét lerövidítsük és a megoldást a legegyszerűbb formához kössük, de előre provideálni és aszerint csinálni reformot, hogy" az összeütközések teljesen kizárassanak, lehetetlenség. Mert egyben meg kell egyeznünk, t. képviselő ur és ez az, hogy olyan törvényhozás, amelyben a két kamara között egyáltalában nincsen összeütközés, egyet bizonyít, azt, hogy a kamarák közül valamelyik abszolúte életképtelen. Én pedig azt mondom, hogy egy ilyen tökéletlen szerv, egy ilyen életképtelen alakulás nemcsak fölösleges a nemzet életében, de a legsúlyosabb veszedelmeket is rejti magában. Nekünk nincs jogunk elfelejteni a közelmúlt tapasztalatait. Az 1918. októberi forradalom szereplő egyéneiről mindenkinek meg lehet a maga véleménye, azok felelősségéről a vélemények megoszolhatnak, egyben azonban meg kell egyeznünk és ez az, hogy az anarchia elindulásánál az egyes emberek szereplése jelentéktelenül eltörpül a mellett * a veszedelem mellett, amelyet az állami élet gyengesége produkál. Az országot a legnagyobb veszélyben itthagyó király, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és évi november M 3-án, szerdán. 127 a szélsőbaloldalon.) egy parlament, amely önmagát feloszlatja a kivül álló tömeg kiabálásálra és követelésére és még annyi er kocsi erőt sem tud tanúsítani, hogy vezérét elparentálja, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) egy főrendiház, amely egy kétes értelmű és kétes értékű deklarációval nyugtatja meg lelkiismeretét, hogy kitérjen az összeütközés elől: ezek adva vannak és megmagyarázzák azt, hogy ilyen könnyen tudott az anarchia ebben az országban napok alatt úrrá lenni. Magyarország hivatalos képviseletéinek gyengesége az a nagy tanulság, amely felénk int az 1918. évi eseményekből. Egy idegen, a nemzet érdekeivel össze nem forrott dinasztia, egy parlament, amely a legszűkebb választójog alapján tilt össze (Ugy van ! Ugy van ! szélsőbalőldalon) és amely mandátumát tiz évre meghosszabbitotta, egy főrendiház, amelyre már másfél évtizeddel ezelőtt saját termében kimondják a halálos Ítéletet : ezek voltak Magyarországnak hivatalos képviseletei akkor, amikor a legnagyobb harmóniára, a legnagyobb összefogásra lett volna szükség. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Dénes István: Ez volt az összeomlás oka!) De ha ezt világosan tudjuk, akkor feli kell tennünk a kérdést, jogunk van-e tovább haladni azon az ösvényen, amely Magyarországot egyszer már a halálos katasztrófa szakadékához vezette ? Mert a mai viszonyok sok tekintetben hasonló vonatkozásokat mutatnak. Az államfő jogi kapcsolata a nemzet egyetemével megszakadt. Egy nemzetgyűlés választotta meg őt, amely nemzetgyűlés ma már a történelem pantheonjában porlad és megállapithatjuk, hogy még hivatalos helyről is sokkal több követ, mint babért dobnak emlékére. Azóta az opportunités, a megalkuvás nem hozott olyan helyzetet, hogy a nemzet akaratát az államfő személyi kérdésében nyilváníthatta volna, (Úgy van ! Ugy van ! Taps a bal- és szélsőbaloldalon). Itt van maga a nemzetgyűlés intézménye, egy szűk, de talán nem is annyira szűk, mint inkább nyilt szavazási rendszer alapján megválasztott (Pikler Emil : Megf< rtőzött!) nemzetgyülés,amelynek választójoga, választási technikája garancia lehet arra, hogy a kormány korrigálja a nemzeti akaratot, és semmiképen nem biztositéka annak, hogy a valódi nemzeti akarat érvényesül. S ennek betetőzéséül ime itt van most főrendiházi javaslat, olyan elveken felépitve, olyan elgondolásban megkonstruálva, amely ezt a testületet, mint idegen anyagot fogja a nemzet életébe, szervezetébe beilleszteni, amelynek semmi kapcsolata nem lesz a nemzet egyetemével, hanem idegen test lesz, amelynek tehát épen ezért súlya és értéke a nemzeti akarat kifejezése szempontjából nem lehet. f A nemzet életében válságos pillanatok és nyugalmi időszakok váltják fel egymást. Grafikonban rajzolván meg a nemzet életét, a legnagyobbfoku izgalmakat a legnagyobb mértékű apátia váltja fel. Ma a közöny korszakát éljük. De ki tudja, mi lesz holnap I Ki az, aki biztosítékot tud adni abban a tekintetben, hogy külpolitikai, szociális vagy gazdasági megrázkódtatások nem fogják-e megrázni a nemzetet alapjában 1 És akkor itt fog állani ez a nemzet jelenlegi helyzetében, amire az előbb mutattam rá, hogy hivatalos képviselet nincs összeköttetésben a nemzet egészével ; nem lesz harmónia az államfő és a nemzet, a törvényhozás és a nemzet között (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ha elfogadjuk Horváth Zoltán javaslatát, akkor meglesz az összeköttetés ! — Horváth Zoltán : Ez nagy felelősség, ministerelnök ur ! — Gr. Bethlen István ministerelnök : Nagy, de megosztom önnel !) Ez a válságos időszak az, amikor a nemzet 20*