Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-591

126 A nemzetgyűlés 591. ülése 1926, évi november hó 3-án, szerdán. nak .-jogkört adjak arra, hogy pártalapon vigyen be. — mert hiszen más alapon nem visz be, ez a történelem tanulsága — felsőházi tagokat a felsőházi intézménybe. (Gr. Bethlen István ministerelnök: A Curia elnöke pártalapon van kinevezvel) T. Nemzetgyűlés! A Curia elnöke is a kormánytól kapja a kinevezést! (Zaj jobbfelől. — G. Bethlen István ministerelnök: De pártalapon nevezik ki? — Eckhardt Tibor: Valakinek ki kell neveznie! Hát ki nevezze kii — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: A kormány nevezi ki az államfőhöz intézett előterjesztés alapján. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ha önök jönnek kormányra, lehet, hogy pártalapon nevezik ki, de mi nem! — Zaj.) Én nagyon kérem a t. ministerelnök urat, hogy akkor, ha én elméleti alapon bizonyos veszélyeket hangoztatok, ne méltóztassék ezt rögtön a saját kormányzatára nézve elmondott birálatnak tekinteni és ne méltóztassék engem arra kényszeríteni, hogy esetleg az utóbbi évek egyes birói kinevezéseit a pártpolitika szempontjából kritika tárgyává tegyem! (Taps a bal- és a szélsőbaloMalon. — Gr. Bethlen István ministerelnök: Állok elébe! — Halász Móric: Egészen bátran lehet!) Ezek a hivatalok és kinevezések... (Zsirkay János: Egy rendőrkapitány áthelyezéséből is nagy kázust csinálnak! Bottka Sándor egy rendőrkapitány és áthelyezésének ügyét mégis országos üggyé teszik! — Saly Endre: Menjen tombolát árulni! — Derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Zsirkay képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Az államfői kinevezések intézménye nem tekinthető összhangban állónak a parlamentarizmus intézményével; hiszen a t. kormány részéről is évek óta annyiszor halottam hangoztatni a hatalmak szétválasztásának teóriáját s épen a volt belügyminister ur oktatott bennünket Montesquieu tanairól, hogy szét kell választani a végrehajtóhatalmat a törvényhozástól és a birói hatalomtól. Ellenben, bocsánatot kérek, ennél jobban Összezavarni nem tudom a két hatalmat, amikor a végrehajtó hatalom fejének megadom a jogcímet arra. hogy törvényhozókat kreáljon (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és ilyenformán közvetlenül befolyást nyerjen a törvényhozás munkájára és irányítást gyakoroljon a törvényhozás munkáját illetőleg. *T. Nemzetgyűlés! Ne méltóztassék arra hivatkozni, hogy a kinevezési rendszer nem egy speciális magyar találmány és hogy ez a monarchikus államokban feltalálható- Valóban feltalálható volt, de mindenütt abuzus volt, mindenütt maradvány volt a parlament és a fejedelem egymással folytatott harcából, de sehol sem volt nyugodtan elfogadható intézmény a tiszta parlamentarizmus rendszere mellett. (Gráf Bethlen István ministerelnök: Kanadában a választási rendszerről tértek vissza a kinevezési rendszerre! — Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Holf Kalkuttában® — Horváth Zoltán: Kanada nem szuverén állam! — Dénes István: Csak itt lennének kanadai állapotok! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak a szónokot meghallgatni. Rassay Károly: Ne vegye rossznéven a ministerelnök ur, ha én nem a kanadai példa után megyek akkor, amikor a független magyar államnak akarok törvényhozótestületet kreálni. Mert az lehet, hogy Kanadában a választási szisztémáról bizonyos vonatkozásban rátértek a kinevezési rendszerre, de nem hiszem, hogy a kanadai nép érdekében tértek volna át, (Gr. Bethlen István ministeremök: De igen!) hanem azon befolyás miatt, amelyet az anyaállam akart Kanada törvényhozására gyakorolni. Én a felsőház intézményében ugy, mint azt kifejteni bátor voltam, egy szervet keresek a nemzeti közvélemény, a nemzeti akarat megnyilatkozására. Bocsánatot kérek, a kinevezés és a hivatal jogcímét ezzel a gondolattal összeegyeztetni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) A kinevezés és a hivatal jogcímén ott ülő egyének a nemzettel semminemű összeköttetésben nem állanak, azzal kapcsolatban nincsenek, annak nem felelnek, attól nem függenek. Ez a három tétel az, amely eldönti, hogy értéket lehet-e tulajdonítani nekik a nemzeti akarat kifejtése szempontjábólAz egyházfelekezetek képviseletét illetőleg teljes mértékben elismerem azt a nagy valláserkölcsi értéket, amelyet az egyes felekezetek az állami életben képviselnek, de nem habozom kijelenteni, hogy ezt a képviseleti módszert, a méltóság alapján megadott felsőházi tagságot alkalmasnak nem tartom, hanem azt kívánom, hogy az autonómia kifejlesztésével, az autonómia utján választassanak meg az egyházak képviselői, mert ez az egyetlen garancia arra, hogy a megválasztottak nem fognak elszakadni attól a nemzet-egésztől, amelynek képviseletére hivatottak. Ha már most végignézek ezeken a szervezeti gondolatokon, akkor t, képviselőtársaim felvethetik azt a kérdést: mi hát az az alap, amelyet én a felsőház szervezésénél el tudnék fogadni. Megfelelek rá egyszerűen: a népszuverenitásnak megfelelően a választási alap. A metódus tekintetében lehet eltérés közöttünk, lehet beszélni arról, hogy közvetett vagy közvetlen választás legyen-e, hogy a korhozkötés milyen mértékig terjedjen, hogy az arányos választási rendszer vagy a többségi elv szerint történjék-e a választáis, hogy a már meglevő közjogi testületek használtassanak-e fel, ugy amint részben a törvényjavaslat tervezi, vagy pedigr külön ad hoc körzetek alaikitassanak erre a célra. Mindezekről a kérdésekről lehet beszélni, egy azonban bizonyos: csak a választás alapja az, amely súlyt tud adni a megalakítandó felsőháznak és amely valóban képessé teszi azt arra, hogy a nemzeti akarat kifejezője legyen. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A különféle metódusok között, ismétlem, lehet választani. Ha most azt nézem, mi az az argumentum, amelyet a választás intézménye ellen felhoznak, azt látom, hogy ez az aggodalom összezsugorodik egyetlen egy pontra és ez az hogy választás esetén a felsőház duplikátuma lenne az alsóháznak. Ez nem komoly argumentum, mert a külföldön sem. duplikátuma sehol a felsőház az alsóháznak, ahol a szenátus is választási alapon van megszervezve. Különben is a differenciálódás biztosítása a mi kezünkbe van letéve. A választás metódusának, a választási jogcímeknek, a választás technikájának; megállapítása,^ garanciája lehet annak, hogy ugyanabból az anyagból mégsem ugyanazt az anyagot fogjuk kapni. A másik argumentum, amelyet Beck Lajos t. képviselőtársam hangoztatott, hogy az ilyen parlament két Háza között összeütközések lehetségesek. Ezt valóban nem merem tagadni, miat áhögy nem merném tagadni az összeüt-