Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-591
A nemzetgyűlés 591. ülése 1926. voltak! — Eckhardt Tibor: Valamennyien tudtak akkor latinul! — Horváth Zoltán: Aki magyarul beszélt, arra azt mondták, paraszt! — Gr. Bthlen István ministerelnök: Eleinte az alsóházban is hasonló ellenállás volt! Ez történelmi folyamat volt, amiből nem lehet szemrehányást csinálni! — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Az uralkodónak és a nemzetnek egymáshoz való bizonyos közeledése természetesen véget vetett ezeknek a visszataszító jelenségeknek. Megállapíthatjuk, hogy a nemzeti közvélemény a későbbi idők folyamán sem talált hatásos instrumentumot a maga felfogásának és akaratának kifejezésére a főrendiház intézményében. Az egyházpoitikai harcok közben szenvedett vereség után pedig a főrendiház elveszitette minden súlyát és tekintélyét. Rákosi Jenő 1905 október 10-én a következő kritikát mondotta róla (olvassa): »El kell ismernünk, hogy e tagjaiban nevezetes, előkelő és tiszteletreméltó intézmény összességében immár alig több egy formalizmusnál, amely elvesztette azt a hatását kifelé, amely hatás nélkül ilyen testület egy nemzet sorsának alakulására, irányítására befolyni nem tud.« Eákosi Jenő kritikájában a nemzet Ítélete szólott a főrendiház szerepéről és múlt működéséről. Ennyit a múltra nézve. De viszont valaki felvethetné azt a kérdést, hogy a születési jogcím alapja nem annyira a múlt érdeme mint inkább az a kiváló szerep, amelyet a magyar arisztokrácia a jelenben betölt. (Zaj. — Felkiáltások a bal és a szélsőbaloldalon: Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Rassay Károly: Hát, legyen szabad nekem minden előítélettől menten felvetnem azt a kérdést, vájjon mi az a különös nyomaték, súly és érték, amit a magyar arisztokrácia ma betölt a magyar közélet irányításában? (Derültség a szélsőbaloldalon.) Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam szinte feddőleg szólott Drozdy Győző képviselőtársam felé és hivatkozott arra a működésre, amelyet ő a békekötés előkészitése érdekében künn Párizsban kifejtett. De engedje meg nekem gróf Apponyi Albert képviselőtársam, az ő személye a legkevésbbé alkalmas a magyar arisztokrácia védelmére, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert az ő megnyilatkozása, az ő állásfoglalása egyben felszakítja azt a nagy ellentétet, amely az ő szerepe, működése és a magyar arisztokrácia többi tagjainak működése között fennáll; (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) az csak arra alkalmas, hogy kiemelje azt azt a nagy ellentétet, mely az én véleményem szerint valóban kétségessé teszi az arisztokrácia jogcímét ezeknek a kivételeknek, privilégiumoknak elnyerésére. Méltóztassanak körülnézni a nemzetgyűlés termében. Igazán történelmi patinával bevont főnemesi családok sarjait láthatjuk sorainkban. (Ugy van bálielöl.) Én azt kérdezem a t. Nemzetgyűléstől, hol látjuk ezeknek a főnemesi családoknak sarjait akkor, amikor súlyos problémák fölött folyik a vita, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amikor érvényesíteni kellene a nagyobb intelligenciát, a szélesebb látókört, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amikor azzal a meglévő nyomtékkal irányt kellene szabni a közvélemény alakulásának? Sohasem látjuk őket közöttünk és néhány kivételtől eltekintve, ami igazán alig-alig haladja meg a két-három személy határát, aligha hivatkozhatunk olyanokra, akik akkor is közöttünk lennének, amikor komoly munkádról van szó. (Ugy van! — Taps a bal- és a NAPLÓ. SLVI. évi november hó 3-án, szerdán. 125 szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: Vadásznak!) Ez a kirivó passzivitás és közöny, én azt hiszem, egymagában eléggé rácáfol arra a felfogásomra, amely bizonyos arisztokrataesaládokhoz való tartozásnak a tényéből különleges értéket, súlyt, nyomatékot és jogokat akar származtatni. T. Nemzetgyűlés! Kossuth Lajos a születési jogcímet a józan ésszel ellentétben állónak mondotta. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Carlyle csak azt a jogcímet, csak azt a nemesi levelet ismerte el, amelyet a jó Isten adott az embereknek arra, hogy valaki a közületben részt vegyen. Én azt hiszem, nem megyek messzire és talán nem vagyok a radikalizmus vádjával illethető akkor, ha a magam részéről elutasitom a gondoltot, hogy a születés, jogcímén kapjanak jogosultságot olyan egyének, akik, különösen a mi viszonyaink között, a leszűrt tapasztalatok szerint, a magyar közéletben különös értéket és súlyt egyáltalában nem jelentenek. (Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang bal felől: Ez pedig radikalizmu s!) Azt hiszem, teljesen felesleges foglalkoznom az ebbe a keretbe tartozó azzal a további kérdéssel, amely a Habsburg-főhercegek jogcímére vonatkozik. (Halljuk! balfelől. — Horváth Zoltán: Borzasztó nagy szüksége van erre az országnak!) Én ezt anachronizmusnak tartom, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) aminek súlya és értéke nincs; de egyben veszedelmesnek tartom. (Horváth Zoltán: Ugye, kisgazdák! !) Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat kérem, ne méltóztassék a szónokot állandóan zavarni! (Horváth Zoltán: Csak a kisgazdákat kérdeztem!) Rassay Károly: Ha a kormány elő akarja készíteni a Habsburg-restauráció útját, tegye ezt ugy, hogy álljon elő és nyíltan lépjen arra az útra. De meghagyni a kétértelműséget a magyar közéletben, kifelé pedig provokálni olyan ellenhatásokat amelyek teljesen azonosak a restaurációra való hivatalos törekvéssel, ezt a nemzet érdekében állónak nem tartom. (Ugy van! Taps a bál- és a szélsőbaloldalon.) — Gr. Bethlen István ministerelnök: Sehol sem fogják igy fel, csak ebben a Házban; mert így akarják felfogni! — Horváth Zoltán: Hát, minek teszik bele 1 ? Senkinek sem kell! — Dénes István: Rassay csak nyíltságot követelj — Friedrich István: József főherceg más elbánást érdemel!.— Hegymegi-Kiss Pál: Egyénileg igen! Akkor tessék megválaszttatni a nemzetgyűlés által!— Zaj balfelől. — Klárik Ferenc közbeszól.) Elnök: Csendet kérek! Klárik képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! Rassay Károly: Ami már most azt a másik szervezeti gondolatot illeti, amely a felsőházi tagság alapját a kinevezésben és a viselt hivatalban kívánja biztosítani, meg kell állapitanom, hogy ez épen ugy ellentétben áll a parlamentarizmus helyes felfogásával, mint a születési jogcím alkalmazása. (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Parlamentáris kormány zat mellett ezekre az állásokra való kinevezés csak formailag az államfő ténye, lényegében a kormány ténye (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Halász Móric: Szó sincs róla!) s amikor azt hallom folyton, hogy a felsőháztól távol akarják tartani a párttusákat, (Derültség balfelől.) akkor ezzel egyenesen szembenállónak látom azt, hogy én a kormányzat20
