Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-591

124 A nemzetgyűlés 591. ülése 1926, józan ésszel és az alkotmányos érzéssel ellentétben állónak, azok megtagadásának minősítette. A születés jogcíme ma már a felsőházak szervezésénél alig játszik szerepet. A spanyol szenátusnál találom meg a születési jogcímet. Ez az egyetlen állam, ahol ma nagyobb méretekben érvényesül, (Egy hang a középen: A Lordok Hérában is megvan!) Megnyugtatom igen t- képviselőtársamat, hogy nem kerülte el figyelmemet. A Lordok Háza tényleg a születés jogcímén volt megszervezve, ne feledje el azonban t. képviselőtársam azt, hogy a Lordok Háza ma már nem második kamarája és r nem egyenrangú tényezője az angol alkotmányos életnek, mert az 1911. évi Parliament Act szerint a Lordok Házának csak halasztó hatályú vétójoga van, (Gr. Bethlen István ministerelnök: Itt is azt tervezzük!) tehát nem lehet rá hivatkozni, hogy a Lordok Házba a születési jog alapján áll. Méltóztassanak megengedni, hogy az összeütközés és a hatáskör kérdésére vonatkozóan a tárgyalás anyagául azt vegyem, ami a részletes tárgyalásnál majd kínálkozik, mert nincs értelme annak, hogy most ebbe a kérdésbe belebocsátkozzam. Azonban meg kell állapítanom, hogy a tervezett reform szerint a magyar felsőház sokkal nagyobb jogkört biztosit magának, mint aminő jelenleg a Lordok Házának van. (Zaj balfelől. Halljuk! Halljuk!) A spanyol és t. képviselőtársam reklamálása alapján az angol parlament után egyedül a belga, az olasz és a román parlamentben van a születési jogcímnek valami szerepe. Azonban ezekben a felsőházakban is a születési jogcím az uralkodóház tagjaira korlátozódik, Romániában pedig magára az uralkodóháznak egyetlen tagjára, a trónörökös személyére. Engedjék meg tehát, hogyha ezt az általános fejlődést látom, bizonyos megütközéssel nézek a kormány javaslatára, amely itt a törvényhozásban a születési jog privilégiumát akarja biztosítani. Újra itt a visszataszító ellenmondás. A kormányzat, amely a maga részéről megtagadja az osztály alapján való szervezkedés jogosultságát, itt legalizálja egy osztálynak a szervezkedését és azt középkori privilégiummal ruházza fel. (Ugy van! balfelől.) És etekintetben nem változtat az a körülmény sémi hogy a t. kormány javaslatában a születési jogcím mellé speciálisan a vagyoni jogcímet is megkívánja. A vagyoni jogcím épolyan antidemokratikus, mint a születési jogcím. A kettőnek kumulativ alkalmazása,, különösen olyforrnán, amint az a törvényjavaslatban terveztetik, egyenesen komikus helyzeteket idéz elő. (Eckhardt Tibor: Antidemokratikus, de kívánatos jogcím!) A t. kormány javaslatában az eredetileg 3000 aranykoronára kontemplált vagyoni cenzust, amelyet a föld- és házadó alapján számították, 2000 pengőre szállította le. Ezt. a módosítást bizonyára ugy fogják indokolni, mint a demokrácia felé való haladást. (Gr. Bethlen István mínisterelnök: Eddig még nem mondtuk!) Bizonyos praxisom van már ebben. (Gr. Bethlen István minister elnök: Eddig még mindig rossz jósok voltak!) Véleményem szerint ez semmiféle tekintetben nem jelent demokratikus haladást. Ha pedig figyelembe veszem ínég azt, hogy egy bizonyos összegű adó fizetése adja meg a születés jogcíme mellett a törvényhozásban, a felsőházban való tagsági jogosultságot, akkor ezt a mai modern társadalomban egyenesen komikusnak kell tekintenem. Mert méltóztassék elgondolni, hogy egy évi november hó 3-án, szerdán. arisztokrata, aki jól-rosszul kezeli a maga földbirtokát és azt az alapjában véve jelentéktelen 2000 pengő föld- és házdót megfizeti, tagja lesz a felsőháznak, de egy olyan arisztokrata, aki tanult, aki talán mint kiváló orvos vagy kiváló mérnök, vagy mint nagyvállalatnak a vezetője tölti be hivatását, hiába fizet ötször anynyi adót, ezzel nem szerezte meg magának a felsőházi tagságra való jogosultságot. (Horváth Zoltán: Mert kereseti adót, jövedelmiadót fizet! — Eckhardt Tibor: Forgalmi adót! — Bessenyey Zénó: Ha már olyan okos, akkor nem fizet adót! — Élénk derültség.) Ebből a dilemmából, e két antidemokratikus jogcímnek összevegyítéséből nincs kivezető ut. Minél inkább le fogja szállítani a kormány a vagyoni cenzust, mint minősítési, képesítési kelléket, annál meztelenebbül, annál kirívóbban fog ottmaradni a születés puszta ténye, mint a felsőházi tagságra jogosító jogcím. Milyen elv, milyen elgondolás az, amely a társadalom kis rétegének a születés jogcímén kivan a törvényhozásban, a főrendiházban privilegizált szerepet juttatni! Talán történelmi érdem alapjain, amit ez az osztály a múltban szerzett? Bármilyen csábító volna is az alkalom ezzel a kérdéssel foglalkozni, most elháritom magamtól ezt, mert kizökkentene logikám vonalából. Azonban azokkal a támadásokkal szemben, amelyek egyes képviselőtársaimat az arisztokrácia multidőikbeli szerepének bírálata miatt érték, mégis szükségesnek tartom felhívni a figyelmet arra, hogy nem az én t. képviselőtársaim kezdték az általánosítást, hanem ez a törvényjavaslat, amikor a születés tényének általánosításával, mint érdemet akarja feltüntetni a bizonyos osztályoikhoz, családokhoz való tartozást. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Folytonos zaj a szélsőbaloMalon.) Horváth Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Rassay Károly: Nem akarok! belebocsátkozni egyes családok történelmi szereplésének vizsgálatába. (Szeder Ferenc: Pedig érdekes volna.) E helyett inkább figyelemmel kisérem azt a szerepet, ami a főrendi családok képviseletén felépült főrendiház működéséből elénk rajzolódik. Megállapíthatjuk, hogy a múltban egy-egy kis, rövid fellángoláetól eltekintve, a főrendiház sohasem volt a nemzet közvéleményének tolmácsolója, (Ugy van! balfelől.) hanem leszközc vollt az uralkodónak (Ugy van! Taps balfelől.) és az uralkodók mindenkori ikormányánaík>. (Eckhardt Tibor: A forradalom alatt nem ugy viselte magát, mint a képviselőház, nem szaladt gyáván széjjel! Több gerinc volt benne! Ez érdeme a főrendiháznak!) Elnök: Csendet kérek. (Eckhardt Tibor: Nem szaladt gyáván szét! Ez igy van!) Rassay Károly: Bátor leszek erre is rátérni. (Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérelk. Rassay Károly: Vájjon kell-e jellemzőbb példa erre, mint a főrendi táblának hosszú időn keresztül tanúsított ellenállása az alsóházban megindult azzal a mozgalommal szemben, hogy a magyar törvényhozás nyelve a magyar legyen. (Ugy van! balfelől.) Harminckilenc üzenetváltásra volt szükség, hogy az alsóházban megindult mozgalom eredményhez tudjon jutni. Ez a tény egymagában elegendő arra, hogy a főrendiház múlt szerepére bizonyos világosságot vessen. (Eckhadt Tibor: Ez a célszerűség kérdése volt! — Zaj. — Pakots József: A magyar nyelv csak a jobbágyok nyelve volt! — Szeder Ferenc: Metternich utódai főrendek