Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-591
A nemzetgyűlés 591. ülése 1926. T. Nemzetgyűlés! A jog és a szükségesség vizsgálata után legyen szabad most már röviden foglalkoznom a szervezeti reformnak a javaslattal kifejezésre jutó alapgondolataival. Túri Béla t. képviselőtársam beszédében hivatkozott arra, hogy a jó Isten se teremtette ezt a világot bizonyos életprincipium, életelv nélkül. Ugy látszik, az én igen t. képviselőtársam figyelmét elkerülte ez a törvényjavaslat, (Derültség.) mert, őszintén megvallom, akárhogy tanulmányozom ezt a javaslatot, azt az életprincipiumot, alapgondolatot és elvet, amelyen fel kellet volna épülnie ennek a törvényjavaslatnak, a javaslatban sehol sem találtam. De talán azok, akik ezt a javaslatot szerkesztették, nem is támasztottak ilyen magas igényeket, mert — mint én az indokolásban olvasom: — »a törvényjavaslat nem kivan valamely elvont elmélet doktriner rendszerének utánzata lenni; az alapgondolata, hogy a céltudatos, helyes alkotmányreformnak a nemzet sajátos viszonyaiból és szükségleteiből kell kiindulnia,« — mint méltóztatnak látni, itt egy más fogalmazásban a magyar ember természetének megjelölését kaptuk vissza — nem pedig valamely elméletileg helyesnek vélt rendszernek a nemzet különleges viszonyaival és szükségleteivel nem számoló, épen azért azokra nem mindenben alkalmazható tételeiből«. T. Nemzetgyűlés! Én ebből elsősorban is azt a konzekvenciát vonom le, hogy a törvényjavaslat .szerkesztői az elméletnek, a tudománynak, a szakszerűségnek fontosságát csak a mi számunkra reklamálják és ők maguk a munkánál elvetik maguktól az egyetlen helyes alapot, (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) valószínűleg azért, mert a tudomány és elmélet világánál egy ilyen konstrukciójú és ilyen elveken felépült javaslatot, mint amilyen előttünk fekszik (Ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) aligha lehetett volna előtér- I jeszteni. Erről a javaslatról az indokolás büszkén állapítja meg, hogy nem lesz egy állam felsőháznak szolgai másolata sem, hanem olyan történelmi fejlemény, amely kizárólag a magyar talajból fakad, a magyar nemzet sajátságos viszonyainak és szükségleteinek felel meg. T. Nemzetgyűlés! Ne méltóztassanak tőlem rossz néven venni, ha a magyar talaj tekintélye érdekében leszállitom ezt a megállapítást. Megnyugtatóim a t. Nemzetgyűlést, hogy a javaslatban foglalt jogcímek és azok a kumulatív alkalmazása nem valamilyen speciális magyar találmány. Abban igaza van az indokolásnak, hogy ez ma már meglehetős különleges dolog, mert ma már sehol sem található fel. de még sem újszerű, mert hiszen majdnem szolgai lemásolásig meg lehet találni ezt a módszert a híáboru előtti kis német fejedelemségeknek, a komoly számbavevésre egyáltalában nem is reflektáló felsőházaiban, amelyek alig töltöttek be több szerepet, mint egy városi szenátus. Előttem örök talány marad, lnogy a magyar talaj, a magyar jogfejlődés, a sajátságos magyar szükséglet miért áll folyton kiegyenílithetetlen ellentétben a holland, a francia, a belga s majdnem azt mondhatnám, minden művelt nyugati állam fejlődésének irányával és miért felel meg, miért egyezik meg majdnem a szolgai lemásolás határáig hűen azoknak a kis operettszerü német fejedelemségeknek alkotmányával, amelyek a történelem süllyesztőjében eltűntek. (Sándor Pál: Kemény kritika!) Ne méltóztassanak tehát rossz néven venni, ha a törvényjavaslat szervezeti gondolat ait az ilyen általános és tényekkel egyáltalában alá nem támasztott frázisokon túlmenőleg is bírálat tárgyáivá kívánom tenni. évi november hó 3-án, szerdán. 123 A törvényjavaslat a felsőházi tagság alapjául öt lényeges jogcímet állapit meg: a születés és speciális vagyon birtokát* az államfői kinevezést, a hivatali állást és méltóságot, az érdekképviseleti megbízást és a törvényhatósági bizottságokra ruházott választást. Ezek közül az érdekképviseletekre vonatkozólag az előbb már voltam bátor elmondani véleményemet. Itt csak megismételhetem, hogy az osztályérdekeknek, a társadalmi különleges érdekeknek a törvényhozás termében külön hangjuk, külön képviseletük az én felfogásom szerint nem lehet, (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) de legyen szabad még valamit hozzátennem ehhez a kétségkívül nemcsak általam, de a t. kormány részéről is mindannyiszor hangoztatott igazsághoz: nem is lehetséges a társadalmi érdekképviseleteket igazságosan keresztülvinni. Méltóztassanak elhinni, hogy nincs olyan zseniális agy, olyan szellemes alkotmánykonstruktőr, aki a társadalomban fennálló egyes rétegek érdekeit saját súlyuk és nyomatékuk szerint igazságos elbánásban tudná részesíteni valamely törvényhozás keretében. Nincs erre mód, t. Nemzetgyűlés, hiszen az előttünk fekvő törvényjavaslat intézkedéseivel szemben mutatott rá gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk, hogy a munkásosztály nem kapott képviseletet a felsőházban. Ennél én még tovább megyek. Nemcsak az ipari munkásosztály nem kapott képviseletet, hanem a sokkal nagyobbméretü földmunkásosztály is képviselet nélkül maradt. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Dénes István: Engedjék be őket az alsóházba, felsőházi tagság nem kell nekik! Az indigenák kapnak helyet a felsőházban!) Hogy a föld mellett maradjak, itt van egy különleges társadalmi réteg, a földbérlők osztálya, akiknek az érdeke nem egyezik meg mindenben és mindenkor a földtulajdonosok érdekeivel s ezekről se történt gondoskodás, ezek se kapnak külön nyomatékot és súlyt. Itt van a jegyzői kar, amelyre Drozdy t. képviselőtársam rámutatott, itt van a magyar hivatalnokok óriási létszámmal biró társadalmi rétege, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) itt van az ujságirótársadalomnak az alkotmányos élettel és az alkotmány forrásaival való szoros kapcsolata. Lehet ezeken az egyes kategóriákon mosolyogni, de akkor sokkal egyszerűbb magán az alapelgondoláson mosolyogni, hogy a felosztott, keresztül-kasul szelt társadalmat lehetséges volna saját súlya és mértéke szerint igazságos érdekképviselethez juttatni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) T- Nemzetgyűlés! Azt hiszem, felesleges tovább folytatnom a felsorolást, mert ez a nagy ellentét, amelyet a javaslatban kontemplált érdekképviseletek száma és a társadalomban tényleg- jelentkező érdekrétegeződésnek és osztálykülönbségek mutatnak, felment annak bizonyításától, hogy az érdekképviseletet igazságosan, becsületesen keresztülvinni a törvényhozásban nem lehet. Méltóztassék megpróbálni az összes élethivatásokat külön-külön kamarákba szervezni, azt hiszem, hogy képviselet nem, csak kamarai adó fog belőlük származni. (Derültség.) Amint az érdekképviselet szemDenáll a demokrácia és a parlamentarizmus gondolatával, még inkább ellentétben áll a születés és a vagyonra alapitoti jogcím. Talán klasszikusabb formáj a a bírálatnak, amely a születési és kinevezési jogcímet valaha is illette, Kossuth Lajos megállapítása, aki azt a
