Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-591

122 A nemzetgyűlés 591. ülése 1926. évi november hó 3-án, szerdán. tézményébe. (Eckhardt Tibor: Védekezni kell eJlene!) Én az osztályérdeknek nem tulajdonitok több jelentőséget a törvényhozás nrmkája és a közvélemény kialakítása érdekében, mint az egyéni érdeknek. Csak minőségileg különbözik egyik a másiktól, lényegében mindakettő ellentétbe kerülhet a nemzeti érdekkel, tehát erre alapitani törvényhozást az én felfogásom szerint nem lehet. (Helyeslés balfelöl.) S én valóban csak csodálattal nézem, hogy a t. kormány és pártja, amely éveken keresztül a szociáldemokrata párt ellen való küzdelemben — bent^ a parlamentben és kint az országban — az agitáció sarkkövévé az osztálypárt jogosulatlanságát és veszélyét tette, ma a felsőház intézményénél mint főcímet és főindokot odaállítja a társadalmi osztályok érdekének képviseletét. (Taps a baloldalon. — Eckhardt Tibor: Osztályképviselet nemzeti alapon lehetséges! — Horváth Zoltán: Jellasich, mint nemzeti képviselő! Windisehgraetz, mint nemzeti képviselő! — Eckhardt Tibor: Rothenstein Móric, mint nemzeti képviselő! — Zaj. — Elnök csenget.) A társadalmi osztályok képviseletére alapított gondolatok tehát a szervezési gondolatok közül a magam részéről elutasítom. T. Nemzetgyűlés! Nem a javaslat indokolásában, de annál inkább a beszédek nyílt vagy burkolt tartalmában kifejezésre jutott azután a fék teóriája. E teória szerint a felsőháznak a fék szerepét kellene betöltenie az alsóház elsiető munkájával szemben. Akik ezt a teóriát felállítják, azok figyelmen kivül hagynak két körülményt. Az egyik az, hogy sohasem lehetett még a világon ugy megszervezni a két kamara intézményét, hogy az egyik Ház már előre elhatározottan a konzervatív, a másik Ház pedig a radikális politikának legyen a hive. Sehol nincs garancia arra, hogy a két Ház ilyen szeparált irányban fog egymás mellett működni. (Beck Lajos: Erre az ausztráliai példa a legjobb!) Igen, az ausztráliai példa, ahol a felsőház radikálisabb, mint az alsóház. De elfelejtik azok, akik ezt a teóriát felállitják, azt a másik igazságot, hogy a haladás nem lehet mindig ellentétben álló a nemzet életével, mert amikor a haladás ellen féket akarnak állítani, akkor önkéntelenül azt a teóriát hirdetik, hogy a nemzet életében a haladás gondolata az, amellyel szemben óvatosságra van szükség. Pedig ez nem igy áll. Mert jöhet a nemzet életében olyan kritikus pillanat, amikor a nemzet érdeke a haladás gyorsítása és minden fék és akadály, amelyet ezzel szemben előre mesterségesen felállítanak, robbanáshoz vezet és a nemzet katasztrófáját idézhetik elő. (Ugy van! a baloldalon.) Felfogásom szerint tehát nem lehet a törvényhozásnak az a feladata, hogy már előre egy féket állítson fel és olyan intézményt létesítsen, amelynek törvényes feladatává teszi a haladás tempójának lassítását. Azonban, ha végigmegyek az indokolás jogcímein, azokon a momentumokon, amelyeket indokolásul felhozott a törvényjavaslat a ikétkamarára való átlépés szükségességére vonatkozólag s azokat vagy lefokozom jelentőségükben, vagy pedig elvetem magamtól, jogosan vethető fel tehát a kérdés: akkor miért tartom én^ szükségesnek, mi az a princípium, amelyet én fontosnak tartok s amely szükségessé teszi a kétkamarás rendszerre való áttérést? Erre az alapra már rámutatott gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, amikor beszédében utalt arra, hogy a felsőházban nem egy olyan intézményt kell létesíteni, amely a nemzeti akarattal ellentétben áll, amely a nemzeti akaratot korrigálja, hanem egy olyan intézményt kell létesíteni, amely a nemzeti akaratot tökéletesebbé és kifejezettebbé tudja tenni. Egy ilyen felsőház amely alapprincipiumául azt fogadja el, hogy ő a nemzeti akaratot képviselje, előny, a nemzet életében Csak üdvös hatású lehet. A nemzeti közvéleménynek és nemzeti akaratnak felderítése a célja a második: kamarának és nem annak a korrigálása és hátráltatása. (Ugy van! a balololdalon.) Körülbelül ugy képzelem én el a felsőház működését, mint amilyen eljárást követ a kémikus akkor, amikor az analizis útjára lép: ugyanabból az anyagból kétféle metódussal próbál magálnak próbát venni és az eredményhez közeledni. Ez a kétféle metódus, ha a két eredmény ugyanaz, garanciája a végleges eredmény hitelességének. Ha a két metódus utján elért eredmény szembenáll egymással, akkor felhívja a figyelmet, hogy valahol baj van, nem megnyugtató az eredmény, tovább kell tehát keresni és ki kell puhatolni a baj okát. (Tetszés a baloldalon.) Ennek az eljárásnak azonban vannak már bizonyos előfeltételei. Az egyik előfeltétel az, hogy őszinte legyen az eredményre törekvés vágya, (Ugy van! a baloldalon) hogy a valódi eredményt akarjuk kipuhatolni; a másik pedig az, hogy ott keressük az eredményt, ahol az valóban feltalálható és ne különbözői anyagokból igyekezzünk a próbát megejteni, mert akkor már előre meghamisitjuk magát az eredményt. (Uay van! a baloldalon.) Most vonatkoztatva ezt a képet az előttünk fekvő törvényjavaslatra, én a felsőház szerepét és szükségességét abban látom, hogy a felsőház kipuhatolja a nemzeti akaratot. Működésének előfeltétele az, hogy valóban a nemzeti akaratot akarja kipuhatolni, túl az osztályérdekeken, túl kis társadalmi rétegek véleményén és érdekén, másrészt pedig, hogy onnan keresse ezt az anyagot — a nemzet egészéből, egyeteméből. — ahol egyedül feltalálható. (Helyeslés balfelől.) Egyszóval én a felsőház feladatát abban látom, hogy az alsóház mellett, mint önálló szerv, kifejezője és garanciája legyen a nemzeti közvéleménynek és akaratnak. Természetesen következik ebből, hogy a felsőház célját csak akkor tudja eléírni, feladatát betölteni, magának súlyt és értéket biztosítani, ha^ ez az alapprincipium érvényesül ugy működésében, mint annak megszervezésénél. Györki Imre t. képviselőtársam ennél a pontnál felvetette azt a kérdést, hogy a felsőház priusza egy, az igazi nemzeti akaratot kipuhatoló alsóház megalkotása- Teljesen igaza van. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert ha mi a felsőházat ezen elgondolás szerint tényezőjévé akarjuk tenni az állami életnek, ha benne nem féket, nem korrigálót, nem osztályérdekek képviseletét kívánunk szóhoz juttatni, akkor szükséges az, hogy a nemzeti akarat első szervét, a parlamentet valóban alkalmassá tegyük arra, hogy a nemzeti akaratot kifejezze. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem akarok itt ennél a pontnál a kérdés meritumába belemenni, de teljesen osztom azt a nézetet, hogy az alsóházat akként kell előbb priusz gyanánt megszervezni, mielőtt a felsőházzal foglalkozunk, hogy valóban megnyugtató eredményt kaphassunk tőle, mert csak egy megnyugtató eredményt tudok összevetni egy másik kamara utján kifejezésre jutott nemzeti akarattal. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.)