Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-591
A nemzetgyűlés 591. ülése 1926. évi november hó 3-án, szerdán. 121 per Sándor: Sokorópátkai Szabót se felejtsük el! — Zajos derültséa*) Elnök: Méltóztassanak ezt a költői versenyt a folyosón elintézni. (Derültség.) Rassay Károly: Megvallom, éreztem, hogy az irodalom nem marad 'képviselet nélkül a Házban, de őszintén megvallva, magam sem mertem remélni, hogy ilyen nagyszámú képviselettel rendelkezik. (Derültség.) Legyen szabad azonban még egy kategóriára rámutatnom. Hiszen az indokolás felemlíti, beszédekben is elhangzott, hogy a középosztálynak, amely alatt, sajnos, Magyarországon ma legtöbbször a tisztviselőosztályt értik, vezető súlyát akarják biztosítani a felsőház intézményében. Azt hiszem, köztisztviselőkben sincs hiány ebben a nemzetgyűlésben. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: Annyi a szolgabiró, hogy borzasztó! Bessenyey Zénó: Azért van rend!) Ha tehát mégis azt látjuk, hogy jelentkezik az óhaj a törvényhozás munkájának szakszerűbbé tételére és másfelől látjuk, hogy az alsóház soraiban milyen kiváló szakemberek ülnek, akkor legalább azt a konzekvenciát kell levonnunk, hogyha kritikát involvál, provokál ki a nemzetgyűlés munkája a szakszerűség szempontjából, a bajt valahol máshol kell keresni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) De a másik szempont, amelyet a szakszerűséggel kapcsolatban bátor vagyok felhozni, az az egyszerű igazság, hogy a politika külön tudomány. Hiába emelkedik valaki valamely élethivatás körében a műveltség legmagasabb fokára, ez még nem garancia arra, hogy az állami élet problémái között el tud igazodni. (Ugy van! Ügy van! a baloldalon.) Hiszen^ a múlt és a közelmúlt történelme is mutatja, hogy lehet valaki kitűnő orvos, kitűnő mérnök, rendkívül képzett teológus, de hogy az állami élet kritikus pillanataiban eltalálná ezen magasabb műveltségénél fogva a helyes utat, hogy rendelkeznék egyúttal azzal a judieiummal, amely szükséges, hogy az állam válságos pillanataiban a helyes utat megtalálja, ,ezt a történelem nem mindig bizonyítja. (Horváth Zoltán: Csavaros ész kell! — Zaj.) De ha visszanézek a főrendiház tárgyalásai sorára, meg kell állápitanom még egy tapasztalati tényt. Sok esetben hangzott el a főrendiház termében szakszerű beszéd, komoly tudósok, előkelő funkcionáriusok részéről. Megválthatjuk, hogy ezeknek a beszédeknek semmivel nem volt több hatásuk a közélet kialakulására, mintha ugyanezeket a beszédeket a Tudományos Akadémia termében, a Jogász Egylet helyiségében mondották volna el vagy közölték volna a sajtóban. (Horváth Zoltán: Vagy Tuthenkamen sirjában találták volna! —- Derültség.) őszintén megvallom, nem látom a szakszerűség garanciáját a felsőház intézményében, nem látok semmivel sem több garanciát, mint^ amennyi az alsóház jelenlegi összetételében és működésében feltalálható. A szakszerűségnek a törvényhozás munkájában való biztosítása kétségkívül rendkivül fontos probléma, ide azonban azt hiszem, sokkal egyszerűbb utón el lehet jutni, sokkal kisebb rizikóval el lehet érni ezt az eredményt. El lehet érni a törvényelőkészités stádiumában és el lehet érni a töryényszerkesztés, kodifikálás bizonyos módszerével. A törvényelőkészités módjában helye kell, hogy legyen minden modern államban az ankétrendszernek. Én nemcsak arra. gondolok, ami eddig volt, hanem arra is, amit eddig a magyar törvényhozás nem honosított meg. (Propper Sándor: Sajnos, kompromittálták az ankétrendszert!) Erről a helyről már többizben indítványoztam s hivtam fel a kormány figyelmét, hogy a magyar törvényhozás is térjen erre a rendszerre át, hogy a javaslatok előkészítésénél a bizottságokba hivják meg a kérdéses tárgy kiváló szaktekintélyeit. Ez történik Angliában és Franciaországban. A törvényelőkészités ilyen módja biztositja a törvényjavaslatok tárgyalásának legnagyobb szakszerűségét. Ha ez az egyszerű módszer nem alkalmaztátik, van egy másik, amely már több veszélyt rejt magában s ez az a rendszer, amely meghonosodott most már Angliában is: a törvényhozás csak a legfőbb irányelveket, a nagy politikai irányelveket kodifikálja az egyes törvényekben, mig a szakszerű kidolgozást rendeleti útra utalja. Őszintén megvallva, jelenlegi viszonyaink között ezt a másik utat nem merném ajánlani. (Helyeslés a baloldalon.) De bármelyiket is válassza a törvényhozás. az az egy bizonyos, hogy akármelyik tökéletesebben fogja az eredményt biztositani. mint ahogy biztositja a felsőház intézménye az oda bevont szakemberek utján. Amig azonban a törvényjavaslatok szakszerűségére és a kettős átvizsgálásából eredő alapos: munkára vonatkozó argumentumot csak jelentőségében lefokozottan, kétkedéssel fogadom, addig határozottan vissza kell utasitanom azt a másik elgondolást, hogy a felsőház a társadalmi osztályok érdekeinek képviselete alapján üljön össze. (Helyeslés a baloldalon.) Megengedem, hogy a második kamarának történeti kifejlődése... (Propper Sándor: Az osztályparlamentnek! — Eckhard Tibor: Csak a szocialistáknak szabad az érdekek alapján szervezkedniük, a polgári társadalomnak nem szabad? — Elnök csenget. — Eckhardt Tibor: Az adja meg az erejét a szociáldemokráciának, hogy az érdekek alapján van megszervezve! — Propper Sándor: Talán ébredő szakszervezet lesz a felsőház 1 ?) Elnök (csenget): Csendet kérek! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Én megengedem, hogy a felsőházi intézményének történeti kifejlődése- tényleg azon a vonalon haladt, hogy bizonyos társadalmi osztályok külön nyomatéka volt az alap, amelyen azok a felsőházban helyet foglaltak, azonban ennek a történeti tapasztalati ténynek ma a felsőház szervezésénél már szerepe és értéke nem lehet. (Ugy van! a baloldalon.) Nem lehet értéke elsősorban azért, mert a további fejlődés túlhaladta ezt a stádiumot. (Ugy van! a baloldalon.) A felsőház intézményének további fejlődésében az érdekképviseleti rendszer nem talál helyet Nem lehet helye azért sem, — amiről itt az előbh, t. képviselőtársaim, vita keletkezett — mert túlhaladott álláspont az, hogy a törvényhozásban az egyetemes nemzeti érdekek mellett vagy azokon kivül az osztályérdekek hangot találhassanak. (Ugy van! a baloldalon. — Eckhardt Tibor: Egyebet sem tesz a szociáldemokrata párt! Ezt egyensúlyba kell hozni!) Az osztálypártok keletkezése — mint a szociáldemokrata párt — s azoknak a törvényhozásban való helyetfog'lalása meggyőződésem szerint ellentétben áll a parlamentarizmus és a demokrácia gondolatával. (Eckhardt Tibor: Ugy van!) Ez lehet kinövése magának a parlamentarizmus intézményének, de nem követendő ideál, amelyet most legalizálni kell és át kell vinni mint eredeti jogcímet a felsőház in-
