Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-591
120 A nemzetgyűlés 591. ülése 1926. évi november hó 3-án, szerdán. tor egy-kettőre rámutatni. Ami pedig az érzelmi szempontokat illeti, a négyszáz éves uralkodás idejéből lehet sokkal hatásosabb ellenszempontokat, ellenérzelmi momentumokat kiemelni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egyetlen szempont a politikai tartalma egy ilyen gondolatnak, amely mindenkit arra kényszerit, hogy félretegye az érzelmi szempontot, a jogi meggyőződést és vizsgálat tárgyává tegye a politikai tartalmat. Mindaddig, inig as legitizmus csak merev jogi formákat tud hangoztatni, amíg családi és érzelmi szempontokra hivatkozik, de a maga mozgalmát nem tudja megtölteni oly politikai tartalommal, amelyből kiderülne, hogy a legitimizmus érvelése összeesik a nemzet életérdekével, addig ennek a mozgalomnak nincs jogosultsága (Ugy van! a bal- és a a szélsőbaloldalon.) és addig ez a mozgalom soha sem fogja átlépni egy szűk társadalmi réteg vágyakozásának kereteit. (Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Pakots József: Hoz-e integritást vagy nem, az a kérdés! — Horváth Zoltán: A gróf urak társasjátéka, semmi egyéb! — Zaj. — Elnök csenget.) A jog kérdésének vizsgálata után legyen szabad most már áttérnem annak a kérdésnek vizsgálatára, hogy ha megilleti a nemzetgyűlést a jog — mint ahogy megilleti — a felsőházi reform keresztülvitelére, vájjon szükség van-e arra a nemzet életének, fejlődésének szempontjából 1 ? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Az előttem felszólalt t, képviselőtársaim már utaltak egy tapasztalati tényre, melyet helyesen felhoztak a kétkamara rendszer melletti argumentum gyanánt. Arra a tapasztalati tényre, hogy a két kamara intézménye már a háboruelőtti Európában általánosnak volt mondható és pedig — érdekes jelenség ez — nemcsak azokban az országokban, ahol ez mint történelmi fejlődmény alakult ki, hanem azoknál az országoknál is, ahol ezt legtöbbnyire az angol alkotmány hatása alatt recipiálták. S talán még ennél is érdekesebb, hogy a XX. században megalkotott alkotmányoknál, tehát ahol már érvényesült a politikai elmélet leszürődött tanulsága és tapasztalata, az ilyen elméleti alapon készült alkotmányoknál is a kétkamarás rendszert találjuk meg. Ilyen az 1901-ből való ausztráliai commonwealth alkotmánya, ilyen az 1905. évi orosz alkotmányozási kisérlet, az 1908-ban megalkotott török alkotmány, sőt még az 1912-ben megalkotott kinai alkotmány is, melyek a kétkamarás rendszert vették alapul. A háború lezajlása után és a forradalmak után Csehszlovákia hasonlóképen elméleti alkotmányt csinált s a kétkamarás rendszert fogadta el. Ez a tapasztalati tény meggyőző erővel mutatja azt. hogy a két kamara intézményében kell valami princípiumnak lenni, amely kibirja a szükségesség kritikáját. A kérdés csak az: mi az az elv, az a princípium, az a gondolat, mely életrevalóságot nyer ezekben az alkotmányokban és a két kamara intézményében 1 Előttem fekszik a törvényjavaslat indokolása, természetes tehát, hogy először a törvényjavaslat indokolásában próbálom ezt a princípiumot felkeresni. A törvényjavaslat indoka három momentumot emlit, mint amelyekkel megalapozni kivánja a kétkamara rendszerre való áttérés szükségét. Ez a három ] gondolat: a kettős átvizsgálásban kifejezésre | jutó alaposabb munka, a szakszerűség biztosi| tása és a társadalmi osztályok érdekeinek kép! viselete. Ez a három gondolat az, melyet a tör| vényjavaslat indokolása felállít és amelynek hangoztatásával akarja meggyőzni a törvényhozást, hogy az egykamarás rendszer helyett a kétkamarás rendszerre térjen át. T. Nemzetgyűlés! A szakszerű munkában és a kettős revízióban kifejezésre jutó alaposabb munka kétségkívül oly előny, két oly szempont, melynek a törvényhozásban való biztosítása feltétlenül keresztülviendő, ha keresztülvihető. Más kérdés azonban, hogy a felsőház intézménye képes-e biztosítani ezt a két szempontot, az alapos munkái és a szakszerűséget, s ha tudja is bizonyos mértékben biztositani, nincsenek-e sokkal egyszerűbb eszközök, metódusok, amelyekkel ez a cél elérhető! Mert egyben meg kell egyeznünk: lehet a kétkamara intézménye szükséges intézmény, de hogy kényes mechanizmus, azt senki sem vonhatja kétségbe. Ennek az intézménynek a népparlamenttel és a parlamentarizmus elvével való összeegyeztetés egyike a legnagyobb politikai problémáknak, amelyek a parlamentáris kormányzattal kapcsolatban felmerültek. Ami mármost azt az argumentumot illeti, hogy a kettős átvizsgálás, a két kamarán történő átvizsgálás biztositja a törvényhozás munkájának alaposságát, errenézve legyen szabad azt az álláspontot elfoglalnom, hogy ezt az eredményt, ezt az előnyt sokkal egyszerűbben, kevesebb rizikóval biztositja az államfő részére biztosított reviziósjog és a jó kormányzat. Mert amennyi előnyt ad a felsőház ebben a tekintetben, ugyanannyi veszélyt is rejt magában, mert a felsőházi tárgyalások során a törvényhozási tárgyalásba és törvényszerkesztésbe épugy belecsúszhatnak az alaposság rovására eső hibák, mint ahogy az alsótábla tárgyalásainál. A kettős revizió előnye tehát az én megítélésem szerint nem eshetik olyan súllyal a latba, hogy emiatt ilyen kényes mechanizmust kellene felállítani, mint a második kamara. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) De ugyanígy vagyunk a szakszerűség szempontjával. Vájjon mi volna az, ami a törvényhozás munkájának a maga egészében a felsőházi társyalások során a .szakszerűséget biztositaná? Bizonyára arra gondol a törvényszerkesztő és arra gondolnak mindazok, akik ezt az álláspontot hangoztatják, hogy azok a kiváló társadalmi álliáisu, magas hivatalokat betöltő, a tudomány, a művészet, az irodalom köréből és a közgazdasági életből vett kiválóságok, akik különféle jogcímeken belekerülnek a felsőház tárgyalásaiba, fogják biztosítani a törvényhozás munkaijainak szakszerűségét. Ezzel szemben legyen szabad két körülményre felhívni a figyelmet. Az egyik az hogy az alsóház sem nélkülözte soha e kiváló egyének közreműködését. Méltóztassanak: köirülnézni ebben a nemzetgyűlésben vagy akár az ezt megelőző nemzetgyűlésben s látni fogják, hogy helyet foglalnak sorainkban a tudomány kiválóságai, egyetemek professzorai, kiváló orvosok, mérnökök, a gyáripar, a kereskedelem reprezentánsai, az egyház kiváló képviselői és még azt sem merném állítani, hogy az irodalom ne kapott volna megfelelő képviseletet. (Felkiáltások a jobboldalon: Pakots! — Pakots Jó. zsef: Inkább Pékár! — Barla-Szabó József: Kiss Menyhért, a költő! — Derültség. — Horváth Zoltán: Mi Pékárra gondoltunk! — Prop-
