Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-591

114 A nemzetgyűlés 591. ülése 1926. Gazdasági helyzetünk javítása, a megélhe­tés biztosítása, az adókérdések rendezése, a terhek enyhítése, csökkentése, mind olyan pro­blémák, amelyeknek megoldása sokkal koráb­ban kell, hogy meg legyen egy alkotmányos államban, mint ennek a törvényjavaslatnak megalkotása, amelyre semmi, de egyáltalán semmi szükség nincs. Amikor ezeket a szempontokat a törvény- • javaslat taglalásánál figyelembe vesszük, ak­kor tovább kell mennünk egy lépéssel és azt kell taglalnunk, hogy ha a törvényhozás mé­gis arra az álláspontra helyezkedik', hogy fel­sőházra, második kamarára szükség van, ak­kor ennek összetétele olyan legyen-e, mint aminőt ez a törvényjavaslat kontemplál, vagy pedig más mód, más megoldási lehetőség job­ban megfelelne a demokratikus követelmé­nyeknek, mint amit ez a törvényjavaslat meg­valósítani akar. Ha ebből a szempontból vizs­gáljuk a törvényjavaslatot, a válaszunk ismét csak negativ, csak nemleges lehet. Láthatjuk azt. hogy az egyes társadalmi osztályok, egyes társadalmi rétegek szerepét oly módon kívánja biztosítani ez a felsőházi törvényjavaslat, ami a megrögzitését, megkövesitését jelenti a mai társadalmi berendezkedésünknek s amelyben változásra, hullámzásna még annyi lehetőség sincs meg. mint amennyi meg van egy erő­szakos választás utján létrejött nemzetgyű­lésben. Láthatjuk azt, hogy a kormány a felsőház­ban a törvényjavaslat szerint szerepet kíván juttatni a Habsburg család tagjainak. Nem elegit ki bennünket az a megoldás, amelyet a kormány itt előtérbe hoz, hogy tudniillik a Habsburg-ház családtagjai közül csak azoknak kivánja biztosítani a felsőházi tagságot, akik­nek Magyarországon birtokuk van, és akik megfelelnek ugyanazoknak a kellékeknek, ame­lyeknek a felsőháznak, öröklési jogon levő egyéb tagjai is megfelelnek. Ha visszaemlékezünk arra az időre, amikor a kormányzat ezt a javaslatot a nemzetgyűlés elé beterjesztette, emlékezhetünk arra is, hogy micsoda tojáistáncot járt akkor a magyar kor­mányzat a tekintetben, hogy valahogyan elfo­gadtasa a külföldi és a magyar közvéleménnyel azt, hogy a Habsburg-ház tagjait miképen ki­vánja ide» mint felsőházi tagokat dugáruként beesempésznL Emlékezhetünk arra, hogy kül­földi tiltakozás is volt ebben az ügyben és a ma­gyar kormány kénytelen volt a külföldi álla­moknak felelni és magyarázkodni aképen, hogy nem mint a királyi család tagjait kivánja a Habsburg-család tagjait a felsőházi tagsággal felruházni, hanem aziou az alapon, hogy mint örökös jogú magyar főrendiházi tagokat a jog­folytonosság elve alapján őket is megilleti ez a jog. Semmi kifogásom a Habsburg-ház tagjai el­len, ha résztvesznek az alkotmányos küzdelem­ben, ha a demokratikusan megalkotott választó­jog alapján résztvesznek a választási küzde­lemben, ha mint ennek a nemzetnek egyen­jogú polgárai kiállanak a^ választók elé mandá­tumot kérni és ha mandátummal ruházzák fel őket és igy résztvesznek a törvényhozás mun­kájában. Be hogy azon a címen, hogy egy trónja­vesztett és jogától megfosztott uraikodócsálad­nak tagjai, az öröklés jogán becsempésszék őket ide a törvényhozásba, az ellen a leghatáro­zottabban tiltakozom. Tiltakozom nemcsak azért, mert ez a demokrácia elvébe ütkötzik, nemcsak azért, mert megcsúfolása a polgári egyenjogúságnak az, hogy kiváltságos jogok­ban kívánják ezeket részesíteni, hanem azért is, évi november hó 3-án, szerdán. mert e család tagjai előjogainak törvénybe­iktatásával keserű emlékek fakadnak fel a múltból, keserű emlékei azoknak a bűnöknek, amelyeket ez a család elkövetett ezzel az or­szággal és ennek lakóival szemben. Szinte mondhatnám, hogy kétségbeejtő ez a gondoskodás a magyar kormányzat részéről a Habsburg-család tagjaival szemben. Két­ségbeejtő, hogy mi vagyunk az egyetlenek az utódállamok és azok között az államok között, amelyekben a Habsburgok valamikor uralkod­tak, akik görcsösen ragaszkodunk ennek a csa­ládnak kiváltságaihoz, mig ezzel szemben azok az államok, amelyek hatalmukat, befolyásu­kat kultúrájukat gazdagság-ukat talán rész­ben ennek a családnak köszönhetik, teljesen ki­rekesztették őket a rnaguk alkotmányos életé­ből és még alig tűrik meg őket, még letelepe­dési engedélyt sem adnak nekik. Méltóztassa­nak átnézni a szomszéd Ausztriába és Bécs vá­rosába. Ami hatalom, gazdagság, kultúra, fény, pompa volt a Habsburgok környezeté­ben, azt mind bőven ontották Ausztriára és Bécsre. Mi mindig kizsákmányoltak, mindig kitaszitottak voltunk, akiket csak arra hasz­náltak fel, hogy megraboljanak, kifoszthassa­nak. És ennek a Bécs városának, ennek az Ausztriának eszeágában sincs, hogy a Habs­burgok kiváltságát törvénybe iktassa, ellenben mi, akiket kitaszitottak akiket évszázadokon keresztül kizsákmányoltak, kiuzsoráztak, aki­ket gyarmattá minősítettek és alacsonyítottak le, mi vagyunk azok, akik a Habsburgok ki­váltságos helyzetét továbbra is fentartani ki­vánjuk­Ugyanígy vagyunk Csehországgal is. A hű csehek nem siettek a Habsburg-család jogai­nak törvénybeiktatásával, a rebellis magyarok azonban ezeknek a kiváltságos jogoknak tör­vénybeiktatását szükségesnek tartják. (Klárik Ferenc: Majd megint vissza szolgálják!) Azokat az osztályszempontokat, amelyeket ez a kormányzat és a háta mögött ülő többség az alkotmányos életnek minden megnyilvánu­lásában, sőt a gazdasági élet megnyilvánulá­saiban is kifejezésre juttat, még a saját osz­tályostársaival szemben is gyakorolja. Gyako­rolja akkor amikor a felsőházi törvény meg­alkotásánál a felsőházban szerepet kivan "biz­tositani az úgynevezett történelmi osztálynak, az arisztokráciának és amikor odáie- megy a.z osztályszemoontok rideg hangoztatásában és érvényesítésében, hogy ezek közül az arisz­tokrata tagok közül is csak azokat kivánja felsőházi tagsággal felruházni akik vagyono­sak, gazdagok, ellenben a szegényeket itt is ki­rekeszti, hogy ezzel is az ő osztályuralmi szem­pontját még jobban demonstrálja és kidombo­rítsa. ' ' ' ' I ' ! Ha tovább megyünk, azok között, akikből a felsőház kikerül akiket fel kivannak ruházni mandátummal n felsőházban ott találjuk az egyház kénviselőit is, akiknek szerepét ugyan­csak hibáztatnunk- ugvancsak kifogásolnunk kell. Kifogásolnunk kell egyrészt azért- mert fájuk vonatkozólag is áll az, amit az örökös­íogu arisztokrata főrendiházi tagokra vonat­kozólag elmondottam: tessék szerepet vállalni eery demokratikus berendezésű alsóházban, tes­sék kiállani a nén közé mandátumot vállalni és mandátum vállalása esetén itt azt a politi­kai szereoet, amelyet szerintem teljesen elhi­bázottan be akarnak tölteni, töltsék is be, Láthatjuk, hogy semmi szükség nem lenne arra* hogy az eg3 r hazi férfiak szerepet kapja-

Next

/
Oldalképek
Tartalom