Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-591

A nemzetgyűlés 591. ülése 1926. évi november hó 3-án, szerdán. 115 nak a felsőházban, mert ezek az egyházi férfiak képviselve vannak már az alsóházban is, hiszen ennek a második nemzetgyűlésnek tizenhárom papképviselő tagja van, akik ugyancsak számarányuknak megfelelően elég bőségesen képviselik azt az osztályt, aziti a foglalkozási ágat, amelyhez tartoznak. De akkor, amikor egyúttal az erkölcsök megjavitása, a hitélet mélyitése egyik legfőbb programmja magának az egyháznak, akkor nekem azt kell mondanom, hogy az egyház maradjon a templomban, hirdesse az Isten igéit; mélyitse az erkölcsöket, tanitson, mélyitse a kultúrát, de ne jöjjön politizálni. (Csöngedy Gyula: Az ügyvéd meg maradjon az irodájában! Épen olyan jogon vagyok itt, mint az ügyvéd!) Szerepe a papnak megvan a templomban. (Szabó Imre: Minket se tessék hitegetni túlvilági boldogsággal! — Klárik Ferenc: Úgysem hisszük el! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Györki Imre: Ha ezt a szerepet becsületesen betölti a papság és nem politikai téren kivánja a maga képességeit érvényesiteni, akkor nem kell elmondania és megállapitania a népjóléti minister urnák, hogy a templomokból, ahol az imádság hangjai kellene, hogy elhangozzanak, lövöldözések hangjai hallatszanak el. Tessék visszamenni a templomba, a szószékre, nem pedig a politikai tribünre és a politikai dobogóra. (Klárik Ferenc: Az egyház érdeke ez! — Csöngedy Gyula: Hagyják az egyházat !) Amint mondottam, a kormányzat helyet kivan biztosítani a felsőházban a törvényhatóságok képviselőinek is. Ez is teljesen idegen, teljesen lehetetlen és tarthatatlan. Különösen tarthatatlan azért, mert ezt ugy kivánja megalkotni, ^ hogy a mostani törvényhatósági tagok kebeléből választassanak ki a felsőházi tagok, nem pedig ugy, hogy — ha elvileg elismerjük azt, hogy a felsőházban a törvényhatóságok képviselőinek helyük van — ezek a helyek az újonnan megalkotott és átalakított törvényhatóságok képviselőtestületei sorából töltessenek be. A javaslat szerint felsőházi tagsággal kivánja felruházni ez a kormányzat a tudományos és a szakintézmények vezetőit is. Ezekre vonatkozólag is áll az, amit az egyházi férfiakra mondottam. A tudományos férfi maradjon tudománya mellett, ápolja, művelje azt, tanitson a tudományos férfiak közül az. akinek hivatása a tanitás, mélyitse a tudományt és korszakos felfedezéssel gazdagítsa az emberiséget az, akinek ez hivatása. De ne vigyék be ezek közé az emberek közé a politikát és ne kárhoztassák őket arra, hogy olyan térre legyenek kénytelenek szoritkozni, amellyel az ő politikai és tudományos felfogásuk talán nem egyeztethető össze. A további csoport, amelyet ez a törvényjavaslat fel kivan ruházni felsőházi tagsággal, a különféle érdekeltségek csoportjai. Talán ez az egyetlen csoport, amelyre azt kellene mondanom, hogy a szakszerűséget fogja képviselni a felsőházban. Erre a csoportra is el kell azonban mondanunk azt: tessék a nemzetre bizni, melyik szakcsoport embereit kivánja felruházni felsőházi tagsággal, melyik csoport tagjait kivánja felruházni törvényhozói tisztséggel. Ha ezt mélyebben megfigyeljük, akkor megint meg kell állapitanunk azt, hogy erre nincsen semmi r szükség egy modern, demokratikus berendezésű parlamentarizmus mellett, hiszen tudvalevő, hogy a szaktörvényjavaslatok, amelyek a törvényhozás elé kerülnek, előzőleg szakbizottság elé kerülnek megvitatás végett és a szakköröknek elég bőséges, elég gazdag befolyásuk mutatkozik már a törvényjavaslatok előkészítésénél, azok megalkotásában való részvételhez tehát semmiféle külön előjogokat biztositani nem lehet. Itt is azt kell mondanom, hogy ha ezek között vannak egyesek, akik a titkosan választott képviselőház tagjai kivannak lenni, akkor lépjenek fel, menjenek a választók elé és ha a választók mandátummal ruházzák fel őket. akkor e mandátum révén érvényesítsék a maguk szaktudását, a maguk befolyását. De hogy mennyire retrográd irányban intézkedik a törvényjavaslat még az érdekeltségek bevonására nézve is, ezt mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy amikor a törvényjavaslat minden apró, kis érdekeltségnek helyet kivan biztositani a felsőházban az igazságügyminister ur figyelmét teljesen elkerülte az, hogy ebben az országban van egy nagy nemzetfentartó osztály, amely nemzetfentartóbb minden társadalmi osztálynál (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ez a munkásság. Ennek képviseltetésére azonban sem az igazságűgyminister ur, sem a kormányzat egyáltalában nem gondolt. Nincsen a világon egyetlenegy olyan parlament, amelyben felsőházat, kamarát vagy szenátust alkottak, amely odáig menne a munkások iránti határtalan gyűlöletben, hogy azokat teljesen kirekesztené és^ ezt a nemzet szempontjából nagyon értékes^ és nagyon fontos erőt, a nemzeti munkaerőnek és a nemzeti munka- és vagyonnak ezt a nagyon fontos tényezőjét teljesen ki kivánná rekesztei az alkotmány sáncaiból. De, ahogy láttuk azt hogy a választójog megalkotásánál is az volt a legfőbb szempont, hogy a munkásokat kirekesszék a választójogosultak közül, ahogy a választójog kellékeinek megállapításánál is ez a szempont vezette a nemzetgyűlést és a kormányzatot, ahogy láttuk, hogy a választói névjegyzék összeállításánál is a munkástömegek kirekesztése a legfőbb szempont a kormányzat előtt, ahogy látjuk azt, hogy a kis, szegény munkásválasztók 'fékentartására, megrendszabályozására és megfélemlítésére a nyilt szavazást vezették be ebben az országban, azt is látjuk hogy odáig mentek a munkások iránti féktelen gyűlölködésükben, hogy ezt tovább kivan ják folytatni a felsőházi törvény megalkotásánál is, mert amikor minden társadalmi réteg, minden apró-cseprő foglalkozási ág képviseletének helyet kivannak biztositani a felsőházban, akkor megfeledkeznek arról, hogy munkások is vannak ebben az országban, akik ennek az országnak fentartásához sokkal jobban hozzájárulnak és nagyobb részt viselnek a terhekből, mint bármely más társadalmi osztály. Láthatjuk azt is, hogy a kormányzat egyeseket hivataluk, másokat méltóságuk révén kivan felsőházi tagsággal felruházni. Ezekre vonatkozólag szintén csak azt kell mondani, hogy nincs helyük a felsőházban azért, mert olyan poziciót töltenek be, amelyben kinevezésük állásuk betöltése a kormánytól függ. A függő helyzet pedig nem adja meg a jogosultságot ahhoz, hogy az államban törvényhozói faktorként működhessenek, mert a függetlenség egyik legfőbb kelléke a törvényhozói készségnek. A további jogcím, amely által valaki felsőházi tagságot elnyerhet, az érdemesség joga, az érdemesség igénye. Erre vonatkozólag az al-