Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-591

110 A nemzetgyűlés 591. ülése 1926. sem kulturális, sem más szempontból ma az egyes állampolgárok között nem lehet különbséget tenni, amikor teljes polgári egyenjogúságot kell hirdetni az egész vonalon, semmiesetre sem lehet összeegyeztetni a demokrácia szellemével azt, hogy külön nemzetgyűlést, külön parlamentet alkossunk alsóház vagy képviselőház címén az alsó néposztályok részére és külön felsőházat vagy főrendiházat a magasabb társadalmi osztályok számára. Ez a kettéosztás megcsúfolása a demokráciának és az^ alkotmánynak. Akik ezt a felsőházig törvényjavaslatot kitervelték és mai formájában előkészítve idehozták a nemzetgyűlés^ elé, azok a demokratikus haladásnak ellenségei, mert a demokratikus haladás ellenségeivel kivánják a demokráciát még jobban megnyomoritani ebben az országban. Ma, amikor a közlekedés terén már a repülőgép korszakához értünk el, amikor a haladást már rádión továbbítják és a kultúrát rádió utján szivják az emberek magukban, nem szükséges, hogy ilyen kettéosztást vigyenek be a nemzetgyűlés életébe és nem szükséges, hogy külön alsóházat és felsőházat létesítsenek, a törvényhozást kétkamarás rendszerre osztván fel. Emellett a felsőház létesítése tiszta pazarlás is. Amikor mindenki a kiadások csökkentésén fáradozik, amikor a takarékossági bizottság már két éve működik az országban- amikor a legfontosabb kiadásokra, mint a rokkantak árvák és özvegyek gyámolitására és szociálpolitikai törvények megalkotására nincs elég fedezete az országnak, teljesen céltalan pazarlás, hogy azokat a nehéz milliókat, melyek a felsőház megvalósítására és fentartására szükségesek, ilyen céltalan intézmény fentartására fordítsák. Hivatkozni szoktak arra, hogy szükség van a törvényhozás kétkamarás rendszerére marosak azért is, mert a második kamara államvédelmi szempontjából is fontos tényező. Ezt azzal igyekeznek magyarázni, hogy a második kamara, a felsőház, bizonyos fék szerepét tölti be. Kérdem, hogy a hozott törvények figyelembevételével van-e szüksége ennek a nemzetgyűlésnek arra, hogy vele szemben még külön államvédelmi szempontból féket alkalmazzanak'! Hát olyan törvényeket alkotott a demokrácia szempontjából a két nemzetgyűlés, hogy azok megfékezésére, a demokratikus áramlat kifejlődésének megakadályozása szempontjából szükség vanl Ha nézzük a magyar történelem lapjait, akkor láthatjuk, hogy valahányszor az alsótábla a múltban, ha nem is a demokratikus eszméknek, de a haladásnak szolgálatot tenni kívánt, mindannyiszor összeütközésbe került a felsőtáblával. Emlékezhetünk rá, hogy amikor az alsótábla eltörölte az ősiségét, keresztülvitte az örökváltságot, kimondotta a jobbágyak birtokképességét, megszüntette az uriszékek büntetőhatalmát, becikkelyezte a közteherviselést, körülbástyázta a szólásszabadságot, orvosolta a vallási sérelmeket és kivívta a nyelv jogát, mindezeknek a törvényeknek megalkotásánál szembetalálta magát a felsőtáblával, mely ezeket a törvényeket az akkori viszonyok szerint alkalmatlanoknak találta a nemzet szempontjából. Ha már most az első és második nemzetgyűlés törvényalkotásait figyeljük, akkor ott találjuk a numerus claususnak és a botbüntetésnek törvénybeiktatását, a nyilt választásnak és a választási terrornak becikkelyezését, a szólás- és gondolatszabadságnak teljes megbénítását kimondó hatályos törvény törvénybeiktatását, ott találjuk a háború befejezése utáni heteévi november hó 3-án, szerdán. dik esztendőben is a kivételes hatalom teljes fentartását és a tárgyalásra előkészített törvényjavaslatok között a kormány előterjesztésére ott fekszik a rendtörvény, amely gúzsba kívánja kötni a szabadságjogokat; ott van előkészítés alatt az igazságügyi novella, mely a sajtó teljes megrendszabályozását, megfékezését és megbénítását van hivatva előmozdítani. Amikor ilyen törvényalkotásokat látunk a két nemzetgyűlés idejéből, amikor ilyen törvényjavaslatokat terjeszt a kormányzat a nemzetgyűlés elé, kérdezem én, milyen célt szolgál a felsőház, niirevaló fék, amelyet a felsőház a nemzetgyűléssel szemben alkalmazni kivan. Hát olyan demokratikus, a haladás gondolatát magábanfoglaló törvényeket alkotott az első és &

r második nemzetgyűlés, amelyek megfékezésére és szabályozására egy felsőházra, a második kamarára van szükség! Ezekből a törvényalkotásokból nem az tűnik ki, hogy itt fékre lenne szükség, hanem ellenkezőleg, sokkal helyesebb és időszerűbb lenne, ha a kormány ennek a nemzetgyűlésnek a feloszlatásával átadná helyét egy titkos és demokratikus választójog alapján összeülő nemzetgyűlésnek. Akkor, amikor időszerűségről beszélünk, meg kell állapítani azt is, hogy a felsőház megalkotásának van egy priusza, amelyet meg keli alkotnunk, amelytől eltérnünk nem lehet, amelynek megalkotása elöl kitérni tisztán a demokrácia kicsúfolása és tisztán annak a megcsontosodott, konok reakciónak törvénybeiktatása és megrögzítése lenne, amelyet ez a kormányzat és a háta mögött ülő többségi párt képvisel. E törvény megalkotásánál arra is szoktak hivatkozni, hogy azért van rá szükség, mert a jogfolytonosság követeli a megalkotását, a jogfolytonosság követelménye, hogy az alkotmányt visszaállítsuk a régi mederbe, hogy a kétkamarás rendszerre térjünk át és ezzel a jogfolytonosságot helyreállítsuk. Aki ismeri nemcsak a magyar történelmet, hanem a világ bármely nemzetének történelmét, az tudhatja és megtanulhatja, hogy a jogfolytonosság, a legitimizmus, a forradalmaktól való félelem több mint száz esztendő óta mindenkor a reakció nemzetközi csatakiáltása. A jogfolytonosságot, a legitizmust mindenkor a nemzetközi reakció találta ki s a jogfolytonosság és legitimizmus tolvajnyelven csupán azt jelenti, hogy a politikai jogokból eddig kirekesztettek jogfolytonosságát kivánják újból törvényesen szabályozni. Jogfolytonosságról beszélnek a nemzetgyűlésben. Mikor ezzel a kérdéssel csak néhány szóval foglalkozni kívánok, nem megyek viszsza a magyar történelembe és nem kívánom érinteni azt, hogy tulajdonképen az alsó- és felsőházra való felosztás, a kétkamarás rendszerre való áttérés csak egészen rövid időre nyúlik vissza a magyar történelembe és hogy ezen rövid időre való visszanyúlás alkalmából is hosszabb-rövidebb ideig állandóan megszakításoknak volt kitéve. Mikor ezt a kérdést érintem, csak a legutolsó hetek, legutolsó napok és a legutolsó évek eseményeire hivatkozom, amelyek ugyancsak a jogfolytonosság megcsúfolását jelentik. Ha csak a választójog szempontjából kívánom érinteni a törvényjavaslat jogfolytonossági részét és indokolását, akkor kérdem, hogy miért nem kívánja ez a nemzetgyűlés a választójog kérdésében a jogfolytonosságot visszavinni legalább oda, ahol a háború alatt megalkotott választójogi törvény volt- Miért nem megy a kormányzat a jogfolytonosságban odáig, hogy az első nem-