Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-587

À nemzetgyűlés 587. ülése 1926. évi október hó 27-en

} szerdán. 3 azután a felsőházi törvényjavaslat 44. §-ában ugyancsak egy ilyen fontos időpont, ez pedig azt mondja (olvassa): »A felsőház megnyitásának nap javai a nemzetgyűlés is megszűnik és tagjai, mint az országgyűlés képviselőháza, az erre vonatkozó szabályok értelmében folytatják működésüket.« Azután a választói törvénynek ugyancsak 189. §-a a 4. pontban azt mondja (olvassa): »Mihelyt a megalakuló felsőház működését megkezdi, a most együttülő nemzetgyűlés az országgyűlés képviselőházaként működik tovább és evégből újra alakul.« Méltóztatnak látni, hogy a választójogi törvény 189. §-ának 4. bekezdése és a felsőházi törvényjavaslat 44. §-ának első bekezdése kongruens. Kongruensen megállapítják, hogy a most együtt ülő nemzetgyűlés működik tovább. A választójogi törvény 177. §-ának első bekezdése azt mondja (olvassa): »Az országgyűlési képviselői megbízás tartama az országgyűlés összeülésétől számított öt év.« Itt ugyanazon egy kezdő időpontnak megjelölése máskép történik. Egyik helyen azt mondja, hogy az országgyűlés megkezdi működését a felsőház megnyitásának napján, a másik^ helyen azt mondja, hogy működés megkezdési napja a felsőház működésének megkezdési íiapja, a harmadik helyen pedig azt mondja, hogy az országgyűlés összeülésének napja. Ezek sinonim kifejezések, ezek mind ugyanazt jelentik és mind ugyanazt az időpontot állapitják meg. Ha e törvényhelyeket szigorúan, tehát nem alkotmányos felfogás szerint magyarázzuk s nem a közjogi és magánjogi megbizatásnak kritériuma szerint, akkor egészen nyugodtan akadnak és hiszem, hogy akadnak olyan udvari jogászok, akik meg fogják állapítani, hogy gróf Bethlen Istvánnak törvényes joga van ahhoz, hogy ennek a nemzetgyűlésnek életét átmentse a képviselőházba és ugyanezek az urak itt még öt esztendeig mint képviselők működhessenek. (Erdélyi Aladár: Örülnének annak! — Propper Sándor: A kormánypárt szivéről nagy kő esne le!) Amikor a t. többségi pártot nézem, akkor eszembe jut nekem Kossuth Lajos klasszikus irata. Azt mondja Kossuth (olvassa): »A parlamentáris kormányrendszernél szükségszerüleg párturalom van s a világ tapasztalása bő tanulságot nyújt afelől, hogy a hatalomra jutott pártok hatalmuk biztosításának ösztöne által indíttatva, nagyon is hajlandók a haza érdekeit saját pártjuk hatalmi érdekeinek mértékével mérni.« Azt hiszem, Kossuth Lajosnak ez a megállapítása a jelenlegi többségre határozottan és kifejezetten ráillik. Ennek a többségnek és ennek a kormánynak minden cselekedetét a rideg párturalom jellemzi. Én ugy gondolom, hogy mindannyian, nemcsak mi, akik itt választóink megbízásából és nem a kormány jóvoltából foglaljuk el nemzetgyűlési képviselői helyünket, tudjuk, saját magunkon tapasztaltuk ennek a rideg pártérdeknek uralmát. Ha gróf Bethlen Istvánt nem a pártérdek és nem a párturalomnak konzerválása vezetné, akkor mindazokat az intézményeket, amelyek a valódi és igaz parlamentarizmusnak nélkülözhetetlen szurrogátumai, az alatt a hcsszu idő alatt, mialatt a kormány rúdját kezében tartja, biztosan megalkotta, biztosan életre keltette volna. A parlamentáris alkotmányformának egyedüli és egészséges bázisa az általános, egyenlő, községenkénti és titkos választójog. (Erdélyi Aladár: A nőket kihagyta!) Gróf Bethlen István ennek megalkotásától és törvénybeiktatásától fél, azt nem akarja, inkább kiállítja a magyar fajról, a magyar népről az értelmetlenségi bizonyítványt. Az egész világ előtt kikiáltja, hogy a magyar nép értelmetlen s nem érett meg arra, hogy saját ügyeit önállólag, a saját lelkivilágának megfelelóleg intézhesse. Hanem a pártérdek és a párturalom bitorolása volna Bethlen Istvánnak egyetlen célja, akkor a választói törvény 12. §-át bizonyára nem iktatta volna törvénybe. De már a választói törvénybe is belevitt egy ilyen kirívó intézkedést, amely klasszikus argumentum az ő párturalmának megszilárdítása mellett. Ebben a választójogi törvényben kellett volna intézkednie a kerületek beosztásáról, vagy ha ott nein intézkedett, akkor most, a felsőházi törvényjavaslat előtt kellett volna benyújtani egy törvényjavaslatot a kerületek beosztásáról. Ezzel szemben mit tesz gróf Bethlen István! Már a választói törvénynek 12. §-ában ezt mondja: »A választókerületeket és székhelyeiket külön törvény állapítja meg.« De ez a külön törvény még ma sem született meg és azt hiszem, gróf Bethlen István ministerelnöksége alatt nem is fog megszületni. »Ennek a törvénynek megalkotásáig a ministerium a 3100/1922. M. E. számú rendelettel megállapított választókerületeket rendelettel módosíthatja akként, hogy a választókerületek számát egyes kisebb kerületek öszszevonásával és a nagyobbak kettéosztásával a mai kerületek számának 10%-ával apaszthatja.« Mi ez, ha nem a párturalomnak és a pártérdeknek szolgálatában megszületett törvény! Lehetséges-e ott, ahol igazi parlamentarizmus van, az, hogy a kormánynak ilyen alapvető dolgokban akkor, amikor törvényt is alkottak a választásokról, hatalmat adjanak arra, hogy választókerületeket hozzon létre, választókerületeket szüntessen meg, a választókerületek egyes községeit tologassa át egyik kerületből a másik kerületbe, ugy, ahogy azt pártjának érdeke kívánja. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Szentül meg vagyok győződve, hogy gróf Bethlen István a törvényben biztosított ezzel a jogával élni fog és arról is meg vagyok győződve, hogj^ az igen t. túloldalon vannak egyes képviselők, akikben emiatt eláll a szívverés, hogy vájjon olyan jó fiuk voltak-e, hogy gróf Bethlen István nem az ő kerületüket fogja megszüntetni, vagy nem az ő kerületüket fogja olyanná tenni, ahol az ő megválasztásuk kétségessé válik. (Szilágyi Lajos: Paks, Tolna, Biharkeresztes! — Erdélyi Aladár: Nem tudom, hogy a szívverés hol áll el jobban!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Horváth Zoltán: Másik argumentumom arra, hogy gróf Bethlen István csak a párt érdekét szolgálja, az, hogy a törvényhatóságok újjáalakításáról még ma sem terjesztette be a törvényjavaslatot, pedig azt hiszem, nem kell ahhoz közjogásznak lenni, hogy az ember érezze azt, hogy a felsőházi törvényjavaslat tárgyalása akkor, amikor a törvényhatóságok újjászervezése még nem történt meg, tulajdonképen Alius ante patrem, mert hiszen a törvényhatóságoknak szerepet ad a felsőházban, a törvényhatóságok delegálni fognak megbízottakat a felsőházba. Ezek a törvényhatóságok, amelyek 1909-ben alkottattak, tehát 16—17 évvel ezelőtt, még a háborút megelőzőleg, még a jó öreg munkapárti érában, vannak tehát hivatva arra, hogy a demokratikusnak tervezett felsőházba delegátusokat küldjenek ki. Azt hiszem, ezt másnak minősíteni, mint a rideg pártr