Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-581

310 À nemzetgyűlés 581. ülése 1926. harminc év óta s most, mikor nyugdíjazzák, azt mondják, hogy külföldi állampolgár, s az illető kénytelen elhagyni az országot. Végtelenül sajnálom, hogy a bel ügy minister nr nem adott megnyugtató választ, fEllenmondások a jobboldalon ) Bocsánatot kérek, nem vonom azt kétségbe amit a t. belügyminister ur mond, hogy t. i. ezek a kérdések mind felkerülnek a belügyministeriumba és felülbiráltatnak, de ezek mind utólag, félév múlva biráltatnak felül, amikor már foganatosíttatnak az intézkedések és amikor már azon a munkáson semmit sem segit, ha utólag konstatálják, hogy vele szemben igazságtalanság történt, amikor az a munkás már idegen országban tartózkodik, idegen országba volt kénytelen menni. Mondom, nem segit az utólagos jogorvoslat. Az lenne kérésünk a t. belügyminister úrhoz, hogy ezek a kiutasítások ne hajtassanak addig végre, míg a minister ur ezeket felül nem birálja, és szeretnők, ha egy rendelet adatnék ki, amely kimondaná, hogy azok a munkások, akik 1914 előtt itt tartózkodtak, semmi körülmények között sem utasíthatók ki, kivéve ha valami büntetendő vagy más cselekményt követtek el. Végtelenül sajnálom, hogy én vagyok az első, aki a t. minister ur válaszát tudomásul nem vehetem, de a megnyugtatás nem olyan természetű volt, amelyben én garanciát látnék arra nézve, hogy a jövőben ezek a közigazgatási visszaélések — igy kell mondanom — megszűnjenek. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérem azokat a képviselő urakat, akik a belügyminister urnák Peyer Károly képviselő ur interpellációjara adott válaszát tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani ! (Megtörténik-) Többség ! A Ház a belügyminister ur vá- : laszát tudomásul vette. Következik Fábián Béla képviselő ur interpellációja az igazságügyminister úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni ! Forgács Miklós jegyző (olvassa) '• »1. Van-e j tudomása az igazságügyminister urnák arról, ! hogy a budapesti kir. ítélőtáblán az Ítélőtábla •• egyik tanácselnöke a tárgyalás berekesztése után I oly kijelentéseket tett, melyeket a bírói pártatlan- ; ság szempontjából erősen aggályosaknak kell tartanunk ? 2. Mit hajlandó az igazságügyminister ur tenni a végből, hogy hasonló jelenségek a jövőben ki ne ütközzenek? 3. Meddig akarja az igazságügyminister ur sajtóügyekben a szakbiróságok ítélkezését fentartani s mikor akarja a kormány az esküdtbiróságok Ítélkezését helyreállítani?« ! Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés! A magyar ; bíróság függetlensége és érintetlensége a magyar nemzet alkotmánybiztositéka. Az egész nemzet egyetemes érdeke, hogy a bíróság piedesztálon álljon, sőt a nemzet egyetemes érdeke az, hogy ; az egyes birák is, akik az igazságot osztják és akik működésükben az igazságosztás megszemélyesitői, az egész^ nemzet előtt mint a pártatlanság élő szobrai álljanak itt. T. Nemzetgyűlés! így is volt ez. (Felkiáltások ; jobbfelöl : így is van !) A magyar bíróságok béke \ időben olyan hatalmas egyéniségeket produkáltak a magyar élet számára, akik közöttünk ugy jár tak, mint a magyar igazságnak megszelnél y esedett képviselői, megtestesítői. Nem keli másra emlékeznünk, mintZsitvay Leóra, aki a régi magyar esküdtbíróság elnöke volt, és emlékeznünk kell arra a régi magyar bírói felfogásra, a me! y a politikát a bíróságoktól mindenkor távoltartani tőreét^* október hó 20-án, szerdán. kedett. Hisz emlékezünk arra, hogy mikor a képviselőválasztások ügyében a Curiának kellett bíráskodnia, a Curia ezeket a kérdéseket lehetőleg törekedett magától elhárítani — azért, mert távol akarta magától még a látszatát is tartani annak, hogy a magyar bíróságok politikával foglalkoznak. T. Nemzetgyűlés ! A legutóbbi hat esztendőben a magyar életnek nagy válsága idején a magyar politikának válságos világában sok mindent kellett megérnünk a bíróságok terén is, amiknek elkövetkezését soha a régi magyar u. n. békebeli bíráskodás idején nem vártuk és nem képzeltük volna. Megértük azt is, hogy fontos politikai perek tárgyalása alkalmával a bíróságot az ott megjelent szélsőséges elemek terrorizálták vagy terrorizálni törekedtek; megértük azt, hogy egy nagy politikai bűnper tárgyalása alkalmával a jelenvolt és tanuként kihallgatott magasrangu személyeket a vádlottak terrorizálni törekedtek; sőt megértük azt is, hogy egv hatalmas, nagy ügyben a ministeri tanácsosnak, a vizsgálóbírónak, a törvényszéki orvosnak, a rendőrfőtanácsosnak, a rendőrtanácsosnak és egy ministeri titkárnak vallomásával szemben a bíróság döntőként a vádlottak védekezését és a vádlottak hozzátartozóinak vallomását fogadta el. De ha mi azt akarjuk, hogy ebben az országban tényleg elkövetkezzék a teljes konszolidációnak kora, legelsősorban a biróságokat kell annak még a látszatától is megtisztítani, hogy a bíróságok politikával foglalkoznak vagy egyes birák politikai tekintetben elfogultak. Az egész magyar életnek legfőbb alkotmánybiztositéka az, hogy a nemzetben a bíróságok pártatlanságába vetett hit meg ne ingattassék. Ezeknek a szempontoknak figyelembevétele mellett ide kellett hoznom a nemzetgyűlés elé azt az ügyet, amely, azt hiszem, pártkülönbség nélkül a nemzetgyűlés minden oldaláról kell hogy élesen elitéltessék. Méltóztassanak megengedni, hogy én a meg nem cáfolt és egyáltalán tagadásba sem vett tudósítás szerint olvassam fel azt, hogy mi történt a kir. ítélőtáblának egyik főtárgyalásán, ahol Az Est egyik munkatársának, Lévai Jenőnek ügyét tárgyalták, aki bátorságot vett magának ahhoz, hogy ebben az országban a közigazgatás mai állapotában, a gödöllői főszolgabíróval, Endre László úrral szemben merje, mint annak a járásnak lakosa, megirni azt, hogy az emberek ott miként élnek és hogy milyen ott az emberek helyzete a közszabadságok szempontjából. El merte mondani azt, hogy ebben a járásban vannak községi birák, akik Endre László pártjához tartoznak és akik sikkasztottak, olyan emberek, akik égő vonatot raboltak ki és ma is hivatalukban vannak, viszont aki Endre Lászlóval szembe mert helyezkedni, azt a járásból kitiltották. Vállalkozott mindennek bizonyítására is. Elképzelhető, micsoda hatalmas bizonyítékokat kellett ennek az embernek felhozni, ha a kir. törvényszék Schadl-tanácsa Debreczeni rákosligeti községi bírónak ügyében felmentő ítéletet hozott. A kir. tábla sürgősen kitűzte ebben az ügyben a tárgyalást, és a tárgyalás berekesztése után — miután a vádlottat elitélték 2 millió koronára — a kir. ítélőtábla tanácsának elnöke — ekkor már be volt rekesztve a tárgyalás, tehát a bíró már époly magánember volt, mint a vádlott, csakhogy azzal a különbséggel, hogy a biró ur ott ült fenn a bírói székben, ahol előzőleg még olyan ítéletet kellett hoznia, amely a pártatlanságát bizonyította volna — ekkor a következőket mondotta a vádlottnak: »Honnan veszi a bátorságot, hogy cikksorozatban támadja meg a főispánt, az alispánt és a főszolgabirót ? Remélhetőleg ezek után abbahagyja.« (Zaj balfelől.)