Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-581

A nemzetgyűlés 581. ülése 1926, '.. évi október hó 20-án, szerdán. 311 Elsősorban is a főispánt és az alispánt ez az újságíró sohasem támadta, ellenben támadta Endre László főszolgabíró urat. Meg merte támadni azt az Endre László főszolgabiró urat, akinek — és erre felhívom a belügyminister ur figyelmét — nem az a legnagyobb bűne, amit ez a Lévai nevű hirlapiró meg mert róla irai. Vannak Endre Lászlónak sokkal nagyobb bűnei, amelyek majd akkor fognak nyilvánosságra kerülni, amikor majd megint egy olyan szerencsétlen ügy pattan ki, mint amilyen a frankhamisítás volt, amikor ki fog derülni, hogy a titkos társaságok a gödöllői főszolgabírói hivatalban miről tanácskoznak, miért vesznek részt a tanácskozásokban magasrangu állami tisztviselőkön kívül olyan emberek, akik az országban az atrocitások idejéből ismeretesek. (Peyer Károly ? A szentkuti vadászat!) Erről majd még beszélünk. Igenis, merte ez az újságíró ezeket megirni annak ellenére, hogy Endre Lászlót oly hatalmas kezek tartják, hogy nem tudjuk megérteni, miként volt lehetséges, hogy József főherceget, amikor egy kiállítás alkalmával megjelent Gödöllőn, ez a főszolgabiró lóháton fogadta. Igazán kiváncsi vagyok rá, hogy ha a békében egy főszolgabiró egy főherceget lóháton fogadott volna, ki ment volna onnan hamarább el, a főherceg-e vagy a szolgabíró ? ! Az egyik bizonyára nem maradt volna ott. Én ezt is destrukciónak tartom. Nem az én feladatom, hogy egy főhercegnek a tekintélyét védelmezzem, de destrukciónak tartom, hogy amikor egy főherceget hivatalosan fogadnak, akkor a főszolgabiró lóháton fogadja. (Peyer Károly : Akkor ezek békebeli főhercegek voltak, de ma már nem. — Nagy Vince: A főhercegek már leszálltak a lóról, a főszolgabirák még nem ! — Zaj half elől.) Ha már erről a kérdésről beszélünk, azt is meg kell állapitanom, hogy a békében az sem volt szokásban, hogy főhercegek fogadásánál gyilkosok legyenek jelen. A mostani fogadtatás alkalmával a főherceget fogadó küldöttségben Endre László főszolgabiró ur mellett ott állott Vannay ur, aki elmegyógyintézetet járt, többszörös gyilkos, Vázsonyinak merénylője és akiről Rakovszky belügyminister úrral szemben megmondottam, hogy ha a minister ur húszszor mondja is, hogy ez az ember nincs Gödöllőn, én akkor is azt mondom, hogy igenis, Gödöllőn van! Én csak azt akarom a t. minister ur figyelmébe ajánlani, hogy régen is voltak Magyarországon nagy bírák, vannak itt ma is nagy bírák és nagy koronaügyészek és ezek mindegyike óvakodik attól, hogy egy politikai per tárgyalása után a maga véleményét a vádlottal az egész ország nyilvánossága előtt közölje. Mert ez a legfontosabb nemcsak a birák pártatlanságának, hanem még annak a látszatnak megóvására is, mintha valamely biró a maga itélőszékében esetleg nem Ítélhetne pártatlanul. Ezzel kapcsolatosan kell az igazságügyminister úrhoz egy kérdést intéznem. Az esküdtszék nemesak arra való, hogy az ország alkotmányának és a szabadságjogoknak biztositékául szolgáljon, s hogy szabad polgárok mondják meg szabad polgárokról politikai pörökben, hogy ezek a nemzet, a saját hazájuk ellen vétkeztek-e, amikor az inkriminált politikai beszédet tartották vagy a cikket irták, hanem az esküdtszékre azért is szükség van egy országban, mert hiába, akármit csinálunk, mindaddig, amig a politikai perekben való Ítélkezés a szakbiróságok kezében marad, a szakbiróságokat lehúzzuk a politika mocsarába. Lehúzzuk azért, mert a szakbíró, amikor neki politikai perben ítélkeznie kell, kénytelen ezzel az ítéletével a maga politikai véleményét megmondani. Azt is meg kell állapi tanunk, hogy ebben az országban nem lehet hivatkozni arra, hogy az esküdtbiróságokat azért nem lehet visszaállítani, mert az esküdtbiróságok válságos időkben nem alkalmasak arra, hogy Ítéletet hozzanak. Épen válságos időkben alkalmasak az esküdtbiróságok erre, mert épen válságos időkben, — a biró is ember lévén — amikor a politikai szenvedélyek hullámai elöntik a közéletet, akkor a politikai szenvedélyek hullámai elöntik a biró lelkületét is; ekkor kell a birót lehetőleg távoltartani attól, hogy politikai perekben is Ítélkezzék. Hiszen láttuk, hogy Franciaországban a nagy összeomlás, Sedan után azt a pert, amelyben dönteni kellett, hogy ki a felelős a háború elvesztéséért, ki a felelős Sedanért és a Sedan előtti állapotokért, esküdtbiróság döntötte el. Remélem, hogy az igazságügyminister urnák, de az egész nemzetgyűlésnek is az a felfogása, hogy ha mi konszolidációt akarunk, ha mi konszolidációra törekszünk, nem szabad ezen a téren az utolsó helyrejhagynunk a bíróságokat, és lehetetlenség, hogy az igazságügyminister ur, aki maga is biró volt, helyeselné azt, hogy egy tárgyaló tanácsnak az elnöke egyenesen megfélemlíteni és megriasztani akar egy ujságirót, aki az igazságnak egyszerű katonája és akinek van bátorsága az elnyomottak nevében felemelni a szavát. Egyenesen elriasztani akarja és le akarja beszélni arról, hogy ő itt ezeknek az elnyomottaknak érdekében felszólaljon. Én várom az igazságügyminister ur válaszát és remélem, hogy az igazságügyminister ur, aki maga is biró volt, nemcsak elitéli Gadó tanácselnök urnák ezt a kijelentését, hanem saját maga is, távol akarván tartani a bíróságokat a politikai élet napi hullámaitól, arra Ifog törekedni, hogy az esküdtbiróság mielőbb visszaállittassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az igazságügyminister ur kivan nyilatkozni. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! Fábián Béla képviselő ur interpellációjának igazságügyi vonatkozású részeire válaszomat a következőkben van szerencsém készséggel megadni. Én magam is amellett vagyok és nekem is az a véleményem, hogy a bíróságnak pártatlannak kell lennie. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Felhozta a képviselő ur, hogy a Curia, pártatlanságának megóvása és a politikai ügyekbe való be nem vonása érdekében, akkor, amikor a képviselőválasztásokkal kapcsolatos bíráskodásról szóló törvényt megalkották, azt a szerepet, amelyet neki juttattak, magától lehetőleg el akarta hárítani. Hogy ez a Curiának mennyire helyes és mennyire az én véleményemmel is egyező törekvése volt, mi sem bizonyíthatja jobban, mint, azt hiszem, az a körülmény, hogy a képviselőválasztásról szóló és most megalkotott törvényben sikerült ezt a nehézséget megszüntetni és ezt a terhet a Curiáról elhárítani és a közigazgatási bíróságra áthárítani. Minden törekvésem arra irányul, hogy a bíróságot minden politikai vonatkozású ügy elintézésétől mentesítsem. (Helyeslés.) Ezt azonban csak akkor tehetem, ha ezzel az intézkedésemmel a legfőbb érdeket, az igazságot nem veszélyeztetem. Már pedig, ha én a mostani meggyőződésem szerint és a helyzetnek mostani megítélése szerint helyezkedném arra az álláspontra, hogy a politikai vonatkozású perek elintézését a biróságok kezéből kiveszem és az esküdtszékek kezébe teszem, akkor ezt a nagy érdeket, igenis, veszélyeztetném, mert megint csak hivatkozom arra, — amit már annyiszor elmondtam itt, az igen t Házban — hogy méltóztassék lelkiismeretesen megvizsgálni a közhangulatot, az