Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-570

A nemzetgyűlés 570. ülése 1926. fi. számú rendeletét, milyen rendelkezés alapján adtak ki hasonló tartalmú rendeleteket a többi főispánok. 2. Nyilatkozzék a kormány, vájjon összeegyeztethetőnek tartja-e a politikai vélemény- és gondolatszabadsággal a kiadott főispáni rendeletet. 3. Nyilatkozzék a kormány, vájjon hajlandó-e azok ellen a közigazgatási tényezők ellen eljárni, akik a reájuk bizott hatalmat — hatáskört — az állampolgárok politikai zaklatására használják fel. 4. Nyilatkozzék a kereskedelemügyi minister ur, vájjon hajlandó-e eljárni fegyelmi és büntető utón azokkal a postahivatali közegekkel szemben, akik az egyes politikai napilapok előfizetőire vonatkozó adatokat a közigazgatás szerveinek rendelkezésére bocsátották. 5. Hajlandó-e a kormány a már kiadott és végrehajtás alatt álló főispáni bizalmas rendeletek visszavonása iránt azonnal intézkedni, és gondoskodni arról, hogy az állampolgárok zaklatása megszűnjék és biztosittassék az a legelemibb alkotmányjogi szabály, hogy gondolatait mindenki szabadon közölheti és terjesztheti, s hogy az állampolgárokat véleményük szababsága megalkotásában a közigazgatás terrorisztikus eszközzel nem félemlíti meg?« Elnök : Az interpelláló képviselőt illeti a szó. Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Az imént elhangzott belügyministeri nyilatkozatokból láttuk, hogy a belügyminister ur milyen nagy gondosságot fejt ki, hogy a kartellbe tömörült mozitulajdonosok érdekeit megvédje. Kérésem a belügyminister úrhoz az, hogy amilyen nagy gondosságot fejt ki a kartellbe tömörült mozitulajdonosok anyagi érdekeinek megvédése érdekében, ugyanilyen nagy gondosságot fejtsen ki a közigazgatás terén, hogy az állampolgárok gongolat- és véleményszabadságukat szabadon gyakorolhassák, sőt most már kérnem kell arra is, hogy mint uj szabadságot, védje meg az ujságolvasási szabadságot, amelyről eddig nem kellett beszélnünk. (Derültség a bal- és a szélsőhaloldalon). „1848 óta, mikor a szólás- és sajtószabadságot megalkották, soha nem merült fel egyetlen mozzanat, hogy valakinek csak gondolnia is kellett volna arra, hogy a gondolat- és sajtószabadságon kivül még a könyv- és uj ságolvasási szabadságot is kérnie kell. (Propper Sándor: Messzire jutottunk!) T. Nemzetgyűlés! Junius 4-én tartott beszédemben felolvastam Pest vármegye főispánjának 1926. évi május hó 29-én kelt biz. számú, valamennyi járás főszolgabirajához és rt. város polgármesteréhez szóló leiratát, amely leirat utasította a főszolgabírókat és a rendezett tanácsú városok polgármestereit, hogy öt napi záros határidő alatt, pontos és megbízható adatokat tartalmazó névjegyzékek lefektetése által állapítsák meg, hogy névszerint kik és milyen politikai^ lapot olvasnak, akár előfizetés, akár pedig példányonkénti vásárlás utján. Azt is tartalmazza ez a bizalmas rendelet, hogy az előfizetőkre vonatkozó adatok az illetékes postahivataloknál rendelkezésre állanak, a példánykénti árusítás számadatai _ pedig közigazgatásilag megállapitandók. (Zaj a bal-és a szélsőbaloldalon). T. Nemzetgyűlés! Mint mondottam, ezt a bizalmas körrendeletet, amely május 29-én kelt és amelyhez hasonló körrendeletet az ország valamennyi főispánja kiadott, a nemzetgyűlés június 4-én tartott ülésében felolvastam, tehát olyan időben hoztam a nyilvánosság tudomására, mikor még módjában lett volna a kormányzásnak, ha becsületesen és tisztességesen viselkedne az állampolgárok gondolat- és véleményszabadságával évi június hó 16-án, szerdán. 61 szemben, ebben a rendeletben foglalt intézkedéseket megakadályozni és eltiltani a főispánokat az ilyen törvénytelen intézkedések végrehajtásától. A rendelet kiadása után néhány napig hallgatás volt észlelhető a kormány részéről, ezt követőleg pedig a kormány félhivatalosa kijelentette, hog statisztikai összehasonlítások céljából van zük sége a kormánynak ezekre az adatokra. Mikor pedig ez a naiv indokolás már tarthatatlanná vált, a ministerelnökség államtitkárja egy uj igazságot és bölcseséget röpített világgá és olyan nyilatkozatot tett, hogy azért van szükség ezen bizalmas rendelet alapján a lapok olvasóinak összeírására, hogy a kormánynak módjában legyen tájékozódni arról, hogy vájjon a kormány által szubvencionált és támogatott lapok milyen elterjedettségnek örvendenek. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon-) Azt is meg kell állapítani, hogy az a bizalmas rendelet azért tartotta szükségesnek az olvasók összeirását, mert igy kivánt a kormány az ország közhangulatáról teljes és megbizható tájékozást szerezni. Nem akarok most itt foglalkozni azzal, hogy mennyire más módja lenne egy bölcsen, okosan eljáró és kormányzó kormányzatnak meggyőződni az ország közhangulatáról. Nem akarok arra hivatkozni, hogy méltóztassék feloszlatni a nemzetgyűlést és a választók elé vinni a kérdést és titkos szavazás alapján megkérdezni, hogy milyen az ország közhangulata, hogy helyesli-e azt a kormányzatot, amely megnyomorítja a népet. Nem is megyek odáig, csak azt mondom és csak azt a tanácsot adom a kormánynak, hogy kérdezzen meg bármely foglalkozási ághoz tartozó embert, kérdezze meg a kereskedőket, iparosokat, kisbirtokosokat, munkásokat, a B-listás tisztviselők nagy tömegeit, hogy mi a hangulatuk, véleményük a kormány működéséről, és akkor kielégítő és teljesen alapos, megfelelő tájékoztatást fog kapni. Azonban súlyt r kell helyeznem arra, hogy itt már a kormány és a kormányzattól függő főispánok túllépik ezt a hatáskört, amely nekik a törvény szerint meg van adva. Túllépik egyrészt azért, mert törvénytelen utasításokkal törvénytelen, a büntetőtörvénykönyvbe ütköző bűncselekmények elkövetésére kényszeritik a postahivatalokat, másrészt pedig a közigazgatási hatóságokat olyan ténykedéssel kívánják felruházni, amelyet ellátniok nem lehet. (Peyer Károly : Mennyivel tiszteségesebbek voltak a cseh beamterek % — Viczián István : Csak dicsérjék a cseheket ! — Peyer Károly : Ilyen aljasságra nem vetemedtek ! — Esztergályos János : Milyen vén ember és ilyen hangos mindig ! — Saly Endre : A háború alatt nem volt hangos a Kitz-szállodában ! Akkor meghúzta magát!) Aki ismeri a magyar közigazgatást és aki tudja, hogy a közigazgatási tényezők különösen most hogyan vexálják, nyomorgatják ennek az országnak amugyis sokat sanyargatott lakosságát, tisztában lehet azzal, hogy mit jelent ennek a rendeletnek a szó teljes értelmében való végrehajtása. Az tudja, hogy mit jelent az, hogy az egész országban megindult a zaklatás. Erre vonatkozóan csak néhány adatot vagyok bátor idehozni és az önök elbírálása alá bocsátani. Szigetvár városának postamestere pl. vasárnap reggel egyetlenegy lapot nem adott ki az előfizetőknek. Magához kérette a lapokat és kijelentette, hogy azért nem adják ki azokat, mert statisztikát kell felvenni arról, hogy kinek milyen lap jár. Legfeljebb másnapra igérte meg a lapok kiadását. Csanád megyében az ottani főispán ugyancsak kiadta ezt a borzalmas rendeletet; ott is az történt, hogy a fővárosból érkezett lapokat a községházára vitték, ahol az aljegyző statisztikai felvételt készített és csak azután kapták meg a