Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-570

m "A nemzetgyűlés 570. ülése 1926. évi június hó 16-án, szerdán. lapokat az előfizetők. Hasonló esetet találunk az ország más részében is, így pl. Baján is, ahol ugyancsak statisztikai célokra visszatartották a lapokat, és csak nagy késéssel, némely helyen lapelsiilyesztéssel történt meg annak a bizalmas rendeletnek a végrehajtása. Ennek a bizalmas rendeletnek kiadását a ministerelnökség sajtóosztálya ujabban elvállalta, de azt is le kell szegeznem, hogy akkor, amikor elsőizben kezem közé került ez a bizalmas főispáni rendelet, joggal feltételezhettem, hogy a rendelet kiadására a belügyminister ur utasította a főispánokat. Joggal feltételezhettem ezt azért, mert a főispánok lagalább is a mi alkotmányjogunk értelmében a beliigyminister urnák vannak alárendelve. (Rakovszky Iván beliigyminister : Az egész kormánynak! A kormány minden tagjának !) Azonban meg kellett állapitanom, hogy — ugy látszik — azt a bizalmas rendeletet, (Peyer Károly: A sajtófőnök megbukhatik, azért nem lesz kár!) amelyet a főispánok kiadtak és amely az állampolgároknak hihetetlen zaklatásával jár, maga a beliigyminister ur is annyira alávaló, aljas cselekménynek minősitette, hogy ezért.. . Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék parlamentáris kifejezéseket használni. Györki Imre : ... a bizalmas főispáni rendeletért a beliigyminister sem merte vállalni a felelőséget, akinek működése alatt pedig már megszoktuk azt, hogy ő sok mindenért vállalja a felelőséget a nemzetgyűlésen. így került át az apaság kérdése a miniszterelnökségre és a ministerelnökség sajtóosztályára. A ministerelnökség sajtóosztályának nem az a hivatása, hogy ilyen bizalmas rendeletekkel zaklassa az állampolgárokat és azoknak legszemélyesebb ügyeibe is beleszóljon. Egészen más hivatása van a ministerelnökség sajtóosztályának és ezt a másik hivatását sokkal okosabban töltené be akkor, ha ilyen bizalmas rendeletek kiadásával nem operálna. De furcsa és szégyenletes ennek a rendeletnek kiadása, a bizalmas rendeletekkel való operálás és ilyenmódon való tájékozódás az ország közhangulatáról akkor, amikor ugyanez a kormányzat a választójogi törvényjavaslat tárgyalásakor azt a kijelentést tette, hogy a magyar nép jelleme és nyilt karaktere nem tűri meg a titkos szavazást. Ha a kormányzatnak az ország közhangulatáról az a véleménye, hogy a magyar nép nyilt jelleme ós karaktere nem tűri meg a titkos szavazást, akkor ne méltóztassék bizalmas rendeletekkel, spiclis rendeletekkel, az orosz esekára emlékeztető rendeletekkel itt kormányozni és ezzel az ország hangulatát felzavarni. (Lendvai István : Láttunk már egyszer Magyarországon is csekát ! — Peyer Károly : Most is van! Ez messzire túlmegy rajta! — Maíasits Géza : Gyermekdadogás volt az ehhez képest !) Akkor, amikor én a sajtó kérdését itt szóváteszem és a kormánynak a sajtóval és annak elterjedésével kapcsolatos magatartását érintem, nem hagyhatom szó nélkül a kormány sajtóirodájának azt a ténykedését, amelynek folyományát a tegnapi napilapokban olvashattuk. A tegnapi' napilapokban a kormánnyal szerződéses viszonyban álló egyik sajtó-kőny

omatos utján megjelenhetett a pénzhamisítással vádolt és az igazságügyi kormányzat által körözött Mészáros Gyulának a nyilatkozata. (Lendvai István : As önök koronatanuja volt ! — Maíasits Géza : Jelentkezett végre a mentőtanu ! — Lendvai István: Én nem vagyok kormánypárti ! — Peyer Károly : Mindenki tisztességes addig, amíg nem vall, de mihelyt vall, már gazember !) Méltóztassék ennek a kormányzati ténykedésnek korruptságát megállapítani abból, hogy a kormányzattal szerződéses viszonyban álló egyik lapvállalat helyt ad arra, hogy egy körözés alatt, büntető eljárás alatt álló és a külföldön tartózkodó embernek nyilatkozata a külügyministerium közegeinek közvetítésével megjelenjék, csak azért, mert az a nyilatkozat alkalmas arra, hogy a kormány mellett szóljon, és alkalmas arra, hogy azt a homályt, amelyet sikerült eddig is a frankhamisítás terén elterjeszteni, még nagyobbá tegye. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Még csak egy perc áll rendelkezésére. Györki Imre : Itt le kell szegeznem és nem hallgathatom el azt sem, hogy Mészáros Gyulának ez a nyilatkozata a külügyministerium sajtóosztályának vezetője, Bárdossy László utján került be a magyar sajtóba. Egyrészről tehát azt látjuk, hogy a kormány a közhangulatról bizalmas rendeletek utján igyekszik tájékozódást szerezni, a leghihetetlenebb módon belenyúl az állampolgárok egyéni szabadságába és gondolâtes olvasásszabadságát is érinti, másrészről pedig azt kell látnunk, hogy ugyanennek a kormányzatnak sajtó-osztálya ugy működik, hogy külföldön súlyos bűncseldkménnyel terhelten élő és körözés alatt levő egyénnek nyilatkozatát Magyarországon a magyar sajtóban a kormány segítségével elterjeszti. Ezért előterjesztett interpellációmat teljes egészében fentartom és kérem erre vonatkozóan a kormány nyilatkozatát és intézkdését. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldaJon.) Elnök : A belügyminister ur kivan szólani. Rakovszky Iván beliigyminister: T. Nemzetgyűlés ! A képviselő urnák csak két olyan megjegyzésére kívánok kitérni, amely engem, illetve tárcámat érinti. Azt mondta az igen t. képviselő ur, hogy én tiltakoztam ennek a rendeletnek szerzősége ellen azért, mert ezt magam is — igy mondotta a képviselő ur — olyan alávaló és aljas cselekménynek tartottam, hogy azért a felelősséget nem voltain hajlandó vállalni. (Lendvai István közbeszól. — Propper Sándor : Ilyenkor nem lehet Lendvaival vitatkozni ! Huszonnégy spritzer után nehéz már vele vitatkozni ! — Zaj !) Elnök : Csendet kérek ! Rakovszky Iván belügyminister : Én leszögezem, hogy ennek a rendeletnek szerzősége ellen nem azért tiltakoztam, mert azt aljas és alávaló cselekménynek tartottam, hanem egyszerűen közöltem a sajtóval a közvélemény igazságos és a valóságnak megfelelő tájékoztatása céljából, hogy a rendeletet nem én adtam ki. (Rothenstein Mór : Azt hittük, hogy restellte a minister ur !) Ennek a kérdésnek más oldala is van. Egészen más benyomást kelt az ügy rögtön, amint tisztába méltóztatnak jönni azzal, hogy nem a belügy mini sterium, tehát nem egy rendészeti hatóság adott ki ilyen rendeletet, hanem cTZ ci sajtóhatóság, amelynek elvégre ciZ cl kötelessége, hogy a sajtóügyeken a maga kezét rajta tartsa, (Saly Endre : És megfojtsa a sajtót.) mert ha a belügyministerium bocsátott volna ki ilyen rendeletet, joggal lehetett volna feltételezni, hogy ennek a rendeletnek valóban az a célja, hogy a honpolgárokról egyenként állapitsák meg azt, hogy kicsoda milyen lapot olvas és ezekből a megállapításokból bizonyos következtetéseket levonjanak. (Propper Sándor ; Micsoda rabulisztika !) Azért tartottam tehát szükségesnek megállapítani, hogy ez az intézkedés nem a belügyi hatóságoktól indult ki, hogy a közvélemény tisztában legyen azzal, hogy nem erről van szó hogy mi valóban nem vagyunk kíváncsiak arra, hogy egyes honpolgárok milyen lapot olvasnak. (Zaj.) Ellenben ez a rendelet kiindult a sajtó-