Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-569
A nemzetgyűlés 569. ülése i& vagyok és az urak itt sokszor azt hiszik, bogy kormánypárti vagyok, mert az igazságot akkor is konstatálom, amikor nekik nem tetszik. Én tehát elismertem a minister ur érdemeit. Minthogy nem tudom, nem fogyok-e ki az időből, legyen szabad visszatérnem erre a Baeher-esetre is. Én a Baeher-esetet, t. minister ur, szembeállítottam azzal a 100 milliárdos indítványommal, amennyit t. i. a kiskereskedelem részére kértem. Azt mondtam, hogy ha Bacher likvidálására meg lehet szavazni ilyen horribilis összeget és be lehet vonni a bankokat, amelyeknek à fond perdu sok milliárdot kellett adniok és amikor azt látjuk később, hogy pl. a Fleischl-cég esetében, — ugy emlékszem, igy mondottam — amely szintén nagy inzolvencia volt és amelynél szintén külföldi tőke volt érdekelve, a minister ur nem tett semmit, akkor csak lehet bizonyos hitelt adni a kiskereskedőknek azért, hogy az egész magyar kereskedelmet helyreállítsuk és ezt a hitelt, 100 milliárd koronában véltem meghatározhatni. Ez volt az alaptendencia. Itt közbeszólások történtek, mégpedig a, kormánypárt és az ellenzék részéről is. Én nevet nem hoztam fel. Hogy Friiedmannra gondoltam, azt bevallom őszintén. Hogy a Ritz-beli kamarillára gondoltam, amelyet általában pénzügyi kamarillának neveznek, azt elismerem. (Zaj.) Hogy a néphumor őt Bud—Friedmann-nak nevezi, ezt is tudja mindenki. (Mozgás.) Én azonban a legkíméletesebben tártam elő ezt a dolgot. Sőt azt sem mondtam el,hogy ismerem az illetőt, aki bemutatta Baehert Friedmann-nak, hogy a minister urnái interveniálhasson. (Bud János pénzügy minister: Soha!) Tisztelt minister ur, elhiszem a minister urnák, ha mondja, de tudom, hogy a t. pénzügyminister ur előszeretettel tanácskozik vele fogas kérdésekben. (Bud János pénzügyminister: Soha!) Nem veszem azonban rossz néven, mert nagyon tisztességes, derék professzor. Csak karakteriazitikuniként mondom, hogy ugy tekintik általában a nyilvánosságkörében, mint aki a pénzügyminister urnái hatalmasabb még valakivel együtt, T. minister ter ur, én ezt nem rosszindulatulag állitottam be. Közbekiáltások voltak, ugy kormánypárti részről, mint innen. Tessék, felolvashatom ezt a passzust. Akkor a 1. minister ur tisztában lesz azzal, hogy én mondtam ezeket. (Zaj. — Egy hang a jobboldalon: Mindjárt lejár a tíz perc!) T. minister ur, hiába haragszik rám. Tudom, hogy Friedmann doktor nem fizette meg a pénzügyminister urat, sokkal szegényebb, semhogy megfizethette volna. Tudom azt is, hogy nem is közelíthette volna meg a minister urat. De hogy mindenkinél vannak emberek, akik befolyással birnak, az tény. Nincs az az ember, aki befolyás nélkül lehetne. Itt olyan, befolyás érvényesült, amely nem tetszik a közvéleménynek. Ezt az ügyet név nélkül bátor voltam tehát megemlíteni. Ez bizony nem olyan nagy gravamen egy országban, ahol egész sor panamát hoztam már ide a nemzetgyűlésbe, amelyeket egyszerűen elhallgattak. (Szabó József: A svájci panama!) Nem óhajtok a svájci dologra visszatérni. Mikor pedig igaznak bizonyult valami, akkor szép csendben eltávolították az illetőket, akik ott voltak. Rámutatok csak az Útmutató vezetőire, akiket szép nyugodtan eltávolítottak. Én azzal meg voltam elégedve és soha sem beszéltem erről a dologról. De amikor azt látom, hogy az egész vonalon a legszegényebb embereket akarják állami segítséggel kiszipolyozni, akkor én itt ne szóNAPIA XLY. l S. évi június hó 15-én, hedden. 27 lakjak fel? Ezt akarják tőlem? (Mozgás.) Hiába méltóztatik rázni a fejét a t. képviselő urnák... (Gr. Hoyos Miksa: Nem akarják! Erről van szó!) Bocsánatot kérek, nincs szükség — rámutattam az előbb— arra a 82 millió aranykoronára, amelyet ott kellett volna hagyni az adóalanyoknál. Nem lehet lehetetlenséget követélni az emberektől. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Tessék elolvasni az árverési hirdetményeket a hivatalos lapban! — (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Sándor Pál: Hivatkoztam egy esetre a bankgaranciával kapcsolatosan. Kétmilliárdot fizetett az illető forgalmi adóira és 17 millióra kértek tőle vagy betáblázást vagy pedig bankgaranciát, T. minister ur, az a baj, hogy a minister ur, mint professzor nem tudja fen tartani a pénzügyministeri autoritást. Az ön hivatalnokai az egész országban garázdálkodnak és nem hagyják békében a népességet. (Mozgás a jobboldalon. — Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A t. minister urnák most ismét megjelent egy bizalmas rendelete, amelyet hogy megcsinált, szintén vétkes dolog. Mert ha bevonták a könyveket, amint az utolsó hetekben mutatkozott, a feljelentőt is bevonják az egész ügybe és kérik, hogy mutassa meg a könyvekben, hogy van-e visszaélés vagy nincs visszaélés. (Az elnök; széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Ez is bizalmas rendelete a t. minister urnák. Szerintem azonban semmiféle bizalmas rendeletnek nincs helye. Tudnia kell mindenkinek, hogy milyen rendeleteket ad ki a pénzügyminister ur. Elismertem, hogy bizonyos esetekben van jogosultsága bizalmas rendeletnek, (Rassay Károly: Ki milyen ellenzéki lapot olvas! — Horváth Zoltán: Milyen újságra fizet elő!) ha pl. kommunistákról van szó,hogy azokat miképen fogják be (Peyer Károly: Azokat finanszírozzák!) vagy ha Magyarországba behoznak bizonyos iratokat, amelyek nincsenek megengedve. De hogy a magyarországi adóalanyok ellen bizalmas rendeleteket adjanak ki, ha voltak ilyenek a múltban, akkor is roszszak voltak, most azonban, t. minister ur, ezek végzetesek. Méltóztassék elhinni, nem szólaltam volna fel, ha nem lett volna itt az utolsó pillanat. Engem semmiféle gyűlölet nem vezet a minister ur iránt. Ellenkezőleg, én a minister ur személye iránt mindig szimpátiát éreztem, de ne haragudjék, ha önt nagyon rossz pénzügyministernek tartom. (Derültség.) Méltóztassék ezt nekem, elnézni; ez talán természeti hiba nálam, talán vakság, talán hozzánemértés, de én őszintén megmondom, hogy a pénzügyminister urat rossz pénzügyministernek tartom. Ne méltóztassék a pénzügyminister urnák ugy feltüntetni a dolgot, mintha a személyének akartam volna ártani. Én a pénzügyministernek akartam ártani, mert az ő pénzügyi politikáját rossznak tartottam. így méltóztassék ezt a dolgot felfogni. Ha pedig még egyéb kérdésekre nem feleltem, az elnökre hivatkozom, aki egyszerűen csak rámzárja a bunkót. így talán más alkalommal lesz szerencsém a minister úrral vitatkozni. Elnök: A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügyminiter: T. Nemzetgyűlés! Csak egészen röviden akarok válaszolni Sándor Pál igen t. képviselőtársamnak. 5
