Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-569

% Â nemzetgyűlés 569. ülése 1926. évi június hó 15-én, kedden* lenn követelnek, azt az agráriusok nem képe­sek megfizetni. Amit ott az adóhatóságok kér­nek az agráriusoktól, azt ők egyszerűen kép­telenek megfizetni, pedig ezek még jó viszo­nyok között vannak. De ha a minister ur — amit nem is vont kétségbe — egy bizalmas rendeletben azt mondja, hogy annak ellenére, hogy a múlt év egy rettenetes év volt a keres­kedelemre és az iparra nézve, nemcsak az 1925­évi adót kell fizetni, hanem még a minister ur bizalmas rendelettel azt követeli, hogy azt emeljék fel... (Bud János pénzügyminister: Nem követeltem!) fel is emelték az egész vona­lon. Én hoztam számtalan példát, amelyekre a minister ur nem reflektált, csak általánosság­ban beszélt. Én ide hoztam Salgótarjánból va­lami 30 példát, egy példát Törökbálintról, ahol 40 milliós jövedelemből 32—35 milliót kell fizetni. Én hoztam példákat, a minister ur te­hát megcáfolhatta volna, hogy nem igaz. Miért cáfolja a minister ur annyira a Bacher- és a Friedmann-ügyet és nem azt, ami lényeges, hogy t. i- az adófizetők nem képesek adójukat megfizetni. (Ugy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez az a lényeg, amelyről én itt beszéltem. A forgalmi adóval kapcsolatban a minis­ter ur nem azt mondotta legutóbbi beszédé­ben, amit most mondott, hanem azt mondta, hogy experimentumokba pedig nem hajlandó belebocsátkozni. (Bud János pénzügyminister: Azt ma is fentartom!) Ez szintén olyan dolog, amit csak a nemzetgyűlésen lehet hangoztatni, amit azonban olyanok között, akik értik a dol­got, nem lehet mondani. Először is Ausztriában teljes megelége­désre oldották meg a forgalmi adórendszert; teljes megelégedésre, amit mi is kértünk a mi­nister úrtól. Másodszor, ha a minister ur áttér a fázis-rendszerre, akkor tessék nekem meg­mondani itt a Ház előtt, hol megy experimen­tumokba, amikor kezében van a mód arra, hogy a fázis-pendszierkulcsokat mindenkor ugy tudja emelni, ahogy akarja; ha tehát keve­sebb a bevétele mint igy, akkor a fázis-rend­szer alapján fel tudja emelni az adót, ahogy akarja. Én garantálom egész vagyonommal és ve­lem együtt akárki garantálja azt, hogy az ál­lamot ezen az alapon nem érheti kár. Bocsá­natot kérek, ilyen alapon a minister ur arról beszél, hogy ez experimentum'? Amint ön mondta, minister ur, hogy: nem méltó, én is azt mondom, ez nem méltó nem a minister ur személyéhez, hanem nem méltó egy magyar pénzügyministerhez, hogy port hint az embe­rek szemébe, mert ez nem experimentum, ha a minister ur kezében van a hatalom, hogy fel tudja emelni az adót, ahogy neki tetszik. (Bud János pénzügyminister: Mi az experimen­tum?) A t. pénzügyminister ur hivatkozik arra, hogy nem tudnak megegyezni. Számtalan do­logban nem tudunk megegyezni. Hát az adó­fizetésben meg tudunk egyezni? A minister ur mégis ránk diktálja a magasabb adót. A mi­nister xír ezen nevet. (Rothenstein Mór: De a nép sir!) A forgalmi adó az, amely lehetet­lenné teszi az exportot, amely a minister ur szavai szerint lehetetlenné teszi a magyar kon­kurrenciát a világexportban, amely lehetet­lenné teszi a magyar kereskedőnek, hogy az importkereskedelemben résztvegyen, hacsak nem csinál Bécsben egy filiálét, amint a minister ur maga mondta, hogy ez igy van és ezen a t. minister ur nem segített. Ezt nevezi a minis­ter ur az adóalanyok megsegítésének? Tisztelt minister ur, ezek tények, amelyek beszélnek, amelyekhez nem kell indokolás, amelyek azonban fennállnak és amelyeket be­szédével nem tud kiirtani a nemzet kebléből. Ha önök több adót akarnak, tessék gondoskodni arról, hogy legalább legelemibb szükségleteit szerezhesse be az az adóalany. Ameddig ezt önök nem adják meg, addig tagadom, hogy önökben van szociális erő és szociális belátás arra, hogy az adóalanyokat segíteni is kell. Ez nem pénzügyi politika, — ezt mondtam — ez katedrapolitika. Azt mlondtam, hogy a minister ur csak azt nézi, rendben van-e az államházr tartás vagy nem. Azt a 82 milliót, amelyet most nem engedélyeztek, ön az adóalanyokból húzta és nyúzta ki. (Ugy van! a ssélsőbaloldalon.) Ezt elhagyhatta volna,. Nem volt szükséges, hogy varrjunk 1928-ig, nem volt szükséges, hogy túl­menjen azon a kereten, amelyet a magyar adó­alanyok elbírnak. Ez a 82 millió, amely most kamatnélkül vagy nagyon kis kamattal fekszik ott, nem 100 millió aranykoronáb t. mi­nister ur nagyon jól tudja, hogy nem igy van — hanem 100 milliárd régi koronába került. A minister ur nagyon jól tudta, hogy nem lehe­tett ezt máskép gondolni. Mégis nevetségessé akart engem tenni, mintha azt mondtam volna, hogy 100 millió aranykoronáról van szó. Ez is professzori eljárás, amit ön csinál, ez nem be­csületes vitatkozás, minister ur, metrt a minis­ter ur tudja, hogy csak 100 milliárd koronáról és nem 100 millió aranykoronáról lehetett szó. (Nagy zaj a jobboldalon. — Nagy Vince: Ten­denciózus! — Felkiáltások a jobboldalon: Igy nem lehet beszélni!) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom! Sándor Pál: Tisztelt minister ur, rólam is­meretes az, hogy soha nem megyek a gyors­irodába és nem korrigálok egy szót sem, mert nem óhajtok korrigálni. A minister uir tehát az ő pénzügyi tudásával tudhatta volna, hogy le­hetetlen, hogy én ezt igy állitottam volna. De a t. minister ur még egy dologban meg­kapta beszédéhez az önök tapsait. Ugy állí­totta be a t. minister ur, hogy én az érdemeit nem soroltam fel. (Bud János pénzügyminis­ter: Nem mondtam!) De bocsánatot kérek, azt mondta, hogy mindig csak a hátrányokat mon­dom el. Én pedig beszédemben nemcsak a hát­rányokat soroltam fel, hanem elmondtam azt is, hogy mi mindent tett a minister ur. Elnök: A képviselő ur beszédideje lejárt, mert összesen 15 perc a személyes kérdésben való felszólalás időtartama. Szíveskedjék tehát beszédét befejezni. Sándor Pál: Kérek még tiz perc meghosz­szabbitást, mert ezt el kell mondanom. (Fel­kiáltások a jobboldalon: Megadjuk!) Elnök: Kérem azokat a képviselő urakat, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy a Ház Sándor Pál képviselő ur beszédének idejét tiz perc­cel meghosszabbítsa, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház hozzájárult a képviselő ur beszédidejének tiz perccel való meghosszabbításához. Sándor Pál: T. minister ur, én elismertem a kormány tevékenységét az egész vonalon. Elismertem, hogy a valutát rendbeszedte, el­ismertem, — amennyire fejből még emlékszem — hogy a bank elsőrangú, elismertem' sok min­den mást. Sőt elismeréssel voltam a vámok te­kintetében is, elismeréssel voltam azért, hogy teljesen uj világ van ott. Megdicsértem a hi­vatalnokait. A t. minister ur rólam nem teheti fel azt, hogy csak azokat az oldalakat kere­sem ki, amelyek nekünk fájnak. Én igazságos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom