Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-579

A nemzetgyűlés 579. ülése 1926. évi október hó 18-án, hétfőn. 283 Sándor: A kerületi beosztásra!) A kerületi beosztás tekintetében utaltam arra, hogy a Tiszaféle választójogi törvény külön törvényt követelt; de ne méltóztassanak vitatkozni, hiszen ott van ez a külön törvény a Törvénytárban. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly : Az 1914. : XV. te. az a külön törvény, amelyben a kerületi beosztást az akkori törvényhozás megalkotta és amelynek hatályával egyidejűleg léphetett csak életbe az előző törvény. Ezen nem lehet vitatkozni; ezek a Törvénytárban lefektetett tények. Amit most már a választójogi törvény mond — és ehhez ragaszkodom, mert az egész alkotmányos élet a levegőben lóg ennek rendezése nélkül — az a következő ; Amikor niegállapitja hogy a választókerületeket és székhelyeiket külön törvény fogja megállapítani, a továbbiakban igy rendelkezik. (olvassa) : »Ennek a törvénynek megalkotásáig a ministerium a 3100/1922. M. E. számú rendeletével megállapított választókeriiletek számát módosíthatja akként,« itt jelzi azt is, hogy meddig mehet ez a felhatalmazás »hogy egyes kisebb kerületek összevonásával és nagyobbak kettéosztásával a mai kerületek számát 10%-kal apaszthatja.« Világos ebből, hogy nem lehet a kerületeket ide-oda tologatni : ebben felhatalmazás csak arra van, hogy a kisebb kerületeket összevonják és a nagyobb kerüleleket ennek megfelelően szétválasszák, de olyan felhatalmazás, amely megengedné, hogy a kerületek tetszés és politikai szempontok szerint össze-vissza kikanyaríthatok legyenek, ebben a törvényben nincs. De különben is kár ezen vitatkozni, mert nem hiba, hogy mi van ebben a törvényben, hanem az a hiba, hogy ennek a törvénynek ez a rendelkezése még nincs életbeléptetve, ennek életbeléptetéséhez kéli tehát egy további aktus és ez volna a felsőházi törvény. Méltóztassanak megmondani nekem, t. Nemzetgyűlés, hol a logika abban, hogy a t. ministerelnok ur nem a kerületi beosztásról szóló törvényjavaslatot hozza ide, — amire fennálló törvény kötelezi, hogy ezáltal az alsóház struktúráját, konstrukcióját tökéletessé tegye — hanem meg akarja magának szerezni a rendeleti felhatalmazási jogkört, és le akarja tárgyaltatni az alsóház alapjának kiépítése előtt a felsőházi törvényt azért, hogy magának ebben a tekintetben felhatalmazást kaphasson. Ez nem alkotmányos felfogás! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.j Méltóztassék letárgyaltaim a kerületi beosztásról szóló törvényt, amire törvényes utasitása is megvan a kormánynak, hogy ezek után tudjunk továbbmenni a közjogi kérdések megoldása terén. S ne méltóztassék azt hinni, hogy csak az egyetlen előbb elintézendő kérdés a kerületi beosztás kérdése. A felsőházi javaslat akként kontempláltatik, hogy a felsőház egyharmadrészében az államfő által kinevezett és hivatalból helyet foglaló tagokból fog állani, egyharmad részét a törvényhatóságok^ fogják választani. Amint a választójogi törvény csoDka, nincs meg a megfelelő alapja, épugy nincs meg a felsőházi javaslatnak sem a törvényhatóságok tekintetében, sőt tovább megyek, az államfői kinevezés tintetében sem az a megbízható nyugodt bázisa, amelynek alapján a felsőházi javaslatot törvénybe lehet iktatni. Körülbelül 15—16 éve vannak már a törvényhatóságok ujraalakitás nélkül, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ha tehát mi a felsőházi javaslatot alkotmányos formában és értelemben le akarjuk tárgyalni, akkor vagy magában a felsőházi javaslatban, vagy megelőzőleg ezt a kérdést rendeznünk kell. Ugyanígy vagyunk az államfői kérdéssel. Az államfői kérdés rendezése kifejezetten az ideNAPLÓ. XLV. iglenesség jegyében történt. Nem látom a logikát a sorrendben, hogy mi meg akarjuk alakitani az alsóházat kerületi beosztás nélkül, a felsőházat a törvényhatóságok újjáélesztése nélkül és megadjuk a kinevezési jogot az államfőnek anélkül, hogy előbb az^ ő jogkörét, működési körét, időbeli megkötöttségét megfelelő törvényes utón rendeznők. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy ezeket most ilyen szigorúan és strikte előadom, ennek az az oka, hogy ha már a szociális, gazdasági kérdésekkel szemben a két nemzetgyűlés tehetetlennek bizonyult, ez a két alkotmányozó nemzetgyűlés legalább ugy ne menjen szét, hogy a legelemibb alkotmánykérdéseket meg nem oldja. Nekünk tehát, eltekintve a szociális és gazdasági javaslatoktól, az a kötelességünk, hogy tárgyaljuk le először a kerületi beosztásról szóló törvényjavaslatot, azután tárgyaljuk le a törvényhatóságok újjászervezéséről szóló törvényjavaslatot, vagy legalább is egy olyan intézkedést iktassunk a törvénybe, hogy a kormány intézkedjék az iránt, hogy ezek a törvényhatóságok ujjáalakittassanak ; (Szilágyi Lajos : Válasszunk a megyékben.) Ezek után le kell tárgyalni az államfői jogkör kérdését, (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon) mert lehetetlen az, hogy egy nemzet, amely igyekszik a koszolidációhoz jutni, ott álljon olyan nyilt kérdésekkel szemben : mi történjék egy esetleges intervallum idején ; mert az opportunités megakadályoz bennünket abban, hogy megoldjuk ezt a fontos kérdést, hogy az államfő személyében beálló változás esetében intervallum ne következzék be és hogy ne kelljen akkor ennek rendezéséről gondoskodni. Csak amikor ezek a kérdések rendeztettek, lehet megalkotni a felsőházról szóló törvényt is, mert akkor annak megvannak a megfelelő alkotmányos bázisai. A magam részérői elfogadom az elnök ur napirendi indítványát, hogy holnapra kitüzessék az elnökválasztás, épen ezért, mert a folytonosságot ebben a tekintetben is fenn akarom tartani, nem járulhatok azonban hozzá ahhoz, amit a t. ministerelnok ur jelzett és ami nem vonatkozik már a holnapi napirendi _ indítványra, _ hogy t, i. legközelebbi ülésre majd a felsőházi javaslat tűzessék ki. A kormánynak kötelessége gondoskodni arról — ha kell, két-három-négy nappal meghosszabitott vakációval is, — hogy a bizottságok időközben tárgyalják le és hozzák a nemzetgyűlés elé ezeket a legfontosabb javaslatokat. Enélkül az, amit mi itt csinálunk, nem lesz e nemzetgyűlés alkotmányos életének méltó befejezése, hanem sürgős munka, amely után a választók elé akarunk menni. Nekem nincs semmi kifogásom a választások ellen, csak azt az egyet kérem, hogy ezek a választások a mi megkötöttségünk ellenére is, amely megkötöttség a nyilt szavazásban, a választói törvény technikájában és az ajánlásokban felállított akadályokban rejlik, becsületes fair play, tiszta játék legyen. Erre nézve azonban azokból a tapasztalatokból, amelyeket időközben szereztem, sajnos, semmi reményt sem tudok meríteni. A t. ministerelnok ur hatalmas erőkkel rendelkezik és még egy nagy dologgal, a közönyösséggel, amely a közönségben megvan. Azt ajánlom a ministerelnok ur figyelmébe, ne értékelje túlságosan nagyra ezt a közönyösséget. Könnyű a közönyt fentartani a társadalomban, ha az elemi szabadságjogok hiányoznak, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amikor egyfelől meg lehet inditani egy választási hadjáratot már hónapokkal előbb a hivatalos apparátus teljes beállításával, amikor azonban másfelől a másik oldalon hiányzik az elemi gyülekezési és egyesülési jog, ugy hogy ilyenformán a közvélemény kialakítására nincs megfelelő eszköz. Én azt ajánlom a t. ministerelnok ur figyelmébe, 42