Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-577

260 A nemzetgyűlés 577. ülése 1926. ban azt mondotta, hogy ha kényszer, tévedés vagy megtévesztés alapján jött létre az az egyesség, abban az esetben az tényleg semmis ós érvénytelen és érvénytelenségének kimondása iránt keresetet lehet inditani

% Tudom. Csak a szociális kényszerre vonatkozólag nem mondja ki Magyarországnak semmiféle törvénye, hogy az, hogy valaki olyan nyomorult anyagi helyzetben van, hogy kénytelen elfogadni a száraz kenyeret, ahelyett a cipó helyett, amely őt megilletné, szintén kényszer. Én itt a minister ur jó érzésére és jó szivére appellálok. Egyedül a minister úrtól függ sok-sok száz ember sorsa. Nem kérünk az egyességet kötöttekre nézve kiváltságos elbánást, nem kivánjuk, hogy a vállalatok kedvezőtlenebb helyzetbe jussanak azokkal szemben, akikkel egyességet kötöttek, csak azt kérjük, hogy abban az esetben, ha egy nagy, hatalmas vállalat, amely jobban birta az anyagi harcot, mint az a szegény nyomorult tisztviselő, egyességet kötött valamely tisztviselőjével, amelynek értelmében a tisztviselő kevesebbet kap, mint amennyit az arányszám szerint kapna, akkor annak a szegény, nyomorult nyugdíjasnak adják meg most végre azt a nyugdíjat, amely őt az arányszám szerint megilleti. Mert méltóztassék elhinni, t. Nemzetgyűlés, arról a szegény nyugdíjasról két bőrt húznak le. Az első bőrt lehúzza róla maga a törvény és maga a nyomorult gazdasági helyzet, amely kevesebb nyugdíjat adat neki, mint amennyire ő számított akkor, amikor a vállalat szolgálatába lépett, a másik bőrt pedig azzal húzzák le, hogy egyességet kötöttek vele. Vigyük ad absurdum a dolgot. Az volt a helyzet ,hogy 1924 júliusa után, amikor tehát a magyar korona stabil volt, egy hatalmas vállalat, amely tudta, hogy itt a nyugdíjakat valorizálni fogják, tisztviselőjének, aki rossz, nyomorult anyagi helyzetben volt és aki 3000 korona nyugdíjat kapott, amelyből nemcsak megélni nem lehetett, de a nyugdíjat felvenni sem lehetett, mert a villamosjegy többe került, mint amennyi nyugdíjat az illető kapott, azt mondotta: Nézd, Isten tudja, mikor lesz meg ez a valorizációs javaslat; fizetünk most neked 300.000 vagy 500.000 koronát — és az a szegény, nyomorult tisztviselő eladta nyugdíját egy tál leneséért, annak a gazdag vállalatnak; mert ha szegény vállalatnak adta volna el a gazdag tisztviselő, abban az esetben én nyugodtan rábíznám: egyesség, egyesség. De arról van szó, t. minister ur, hogy én nem akarok többet, csak annyit, amennyi a törvényjavaslat szerint a többi tisztviselőnek is jár. Kivel szemben akarom ezt? Azzal a vállalattal szemben, amely a tisztviselők anyagi helyzetét' káliaszniáilta; mert nem passzióból irta alá az a tisztviselő azt a szerződést, hanem azért irta. alá» mert nyomorult, helyzetben volt. (Rupert Rezső: És nagyrészt külföldi intézetekről van szó!) Én csak azt kérem a minister úrtól, szíveskedjék elfogadni azt az indítványt, melyet Rupert képviselőtársam terjesztett elő és amelynek értelmében, ha az egyesség rosszabb, mint az arányszám, abban az esetben az egyesség nem érvényes és az arányszám az irányadó. Nincs semmi oka sem a minister urnák, sem pedig senkinek, hogy ebben a kérdésben azt a dúsgazdag és hatalmas vállalatot védje a törvénnyel jszemben. Mert hiszen minden vállalatnál kétféle tisztviselő van: az egyik tiszt - viselő jobb anyagi helyzetben volt s azt mondotta: én várok és nem kötöm meg a vállalatát június hó 24-én, csütörtökön. tal az egyességet; a másik tisztviselő pedig olyan rossz anyagi helyzetben volt, hogy nem volt mit ennie, gyermeke otthon éhezett, beteg volt a felesége, utolsó darab bútorát is már eladta, úgyhogy azt mondotta: történjék a jövőben bármi: vagy Duna, vagy egyesség — és inkább aláirta az egyességet. Nagyon kérem a t. minister urat, gondolja meg ezt a kérdést. Nincs óriási tömegekről szó, egyetlen vállalatot sem fog ez ruinálni, mérlegét sem fogja megváltoztatni, ha most itt ki fogjuk mondani, hogy az a minimális szám, amely a törvényben benne van, azokra is alkalmazandó, akik egyességet kötöttek. Kérem a minister urat, szíveskedjék ezt elfogadni. Elnök:_ Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: Nem kívánok szólni. Elnök :Ki a következő szónok? Petrovics György jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! A jogi indokokhoz a magam részéről csak azt fűzöm hozzá, hogy a becsület, az erkölcs és a tisztességérzet! tiltaná az intézeteknek, hogy olyan egyességet, amelyet az elmúlt esztendőkben alárendeltjeikkel, alkalmazottaikkal kötöttek, továbbra is érvényben lévőnek tekintsenek akkor, ha ez a nyugdíjvalorizációs törvény többet juttatna alárendeltjeinek, mint amennyit az egyesség biztosit nekik. Appellálok minden egyes intézet jó hirnevére és apellálok az erkölcsre, mert erkölcstelennek tartanám, ha az intézetek ezeket az egyességeket magukra nézve továbbra is kötelezőnek tekintenék. Appellálok itt nyomban egy olyan intézet vezetőségére, amely intézet a lehető legjobb hírnévnek örvend: a Magyar Földhitelintézetre. Kiragadok tehát egy példát s megnevezek egy intézetet, amely az elmúlt esztendőkben alárendeltjeihez a következő szövegű körlevelet^ intézte. A Magyar ; öjdhiíe]intézet t-—

V június havában minden egyes nyugdíjasához (Fábián Béla: Illetőleg nyugdíjjogosultjához!) a következő levelet intézte (olvassa): »Pénzünk értékének állandósulásával az intézet igazgatósága az intézeti nyugdíjasok nyugdíjilletményét az intézet anyagi erejéhez mérten végleg rendezni óhajtja s elhatározta, hogy amennyiben Nagyságod a csatolt levelet két tanú előttemezésével aláirta, intézetünkhöz visszaküldi, akkor folyó évi július hó 1-étől kezdve Nagyságod részére az intézeti nyugdíjszabályok értelmében megállapított, illetőleg Nagyságod részére jelenleg fizetett nyugdíj helyett havi előzetes részletekben folyósítandó évi — itt jön a számjegy — korona nyugdíjat fog folyósítani. (Fábián Béla: így volt ez másutt is!) Amidőn ezt b. tudomására hozzuk, kérjük a csatolt ellenlevelet aláírva mielőbb intézetünkhöz beküldeni, hogy az uj nyugdíj illetmény folyósítható legyen. Budapest, 1925 június hó. Teljes tisztelettel: Magvar Földhitelintézet.« Az ellenlevél pedig így szólt (olvassa): »A Magyan Földhitelintézet nagytekintetü igazgatóságának. Budapesten. Van szerencsém értesíteni, hogy elfogadom a nagytekintetü igazgatóság azon ajánlatát, mely szerint az intézeti nyugdíjszabályok értelmében megállapított, részemre jelenleg fizetett nyugdíjamnak és mindennemű járulékainak a korona romlása folytán szükségessé vált átértékeléseként az intézet részemre f. évi július 1-től kezdve évi — itt jön az összeg — korona nyugdíjat fizet, minden hó elsején előleges havi részletekben.« A további szöveg igy szól (olvassa): »Jogutódaimat is kö-