Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-576
A nemzetgyűlés 576. ülése 1926. látják, hogy még egyszer meg lehet ismétlődnie a nép kifosztásának, hát a lelkük rajta. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügy- és földmivelésügyi minister uraknak. Következik Rupert Rezső képviselő ur második interpellációja. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Perlaki György jegyző (olvassa): »Interpelláció a pénzügy- és földmivelésügyi minister urakhoz: 1. Tudják-e, hogy Magyarország szőlő- és borgazdaságát pusztulás fenyegeti, (Felkiáltások jobbfelől: Tudjuk!) tudják-e, hogy ez egyúttal sóik millió munkanap elvesztését is jelenti? 2. Hajlandók-e a veszély és pusztulás ellen hathatós intézkedésekkel közbelépni, nevezetesen a borfogyasztási adót a sörfogyasztási adó mértékére, a többi adót pedig a mezőgazdasági adók mértékére leszállitanil (Felkiáltások jobbfelől: Eszel már az egész ország foglalkozott.) Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Én nem kérek azokból a figyelmeztetésekből, melyeket t. képviselőtársaim felém intéztek, hogy ezzel a kérdéssel már az egész ország foglalkozott, mert bátor vagyok figyelmeztetni, hogy egy évvel ezelőtt épen ebben a hónapban, akkor is körülbelül az utolsó ülésen felállottam és ezzel a témával foglalkoztam. Én csak szomorúan igazolva látom, hogy amit akkor észleltem, azt ma már mások is elhiszik, és épen azok a gyűlések, amelyek országszerte folynak, — sőt országos gyűlés is volt — igazolnak engem abban, hogy akkor is a magyar létnek egy súlyos problémáját vetettem fel. A t. földmivelésügyi minister ur akkor is a távollétével tündökölt. Csak amikor a múlt ősszel a költségvetési vitában szemére vetettem, hogy erre az interpellációra még csak nem is válaszolt, akkor mentegetődzött avval, amivel pedig ministernek nem szabad mentegetőznie, mert ezer közege van, aki fülébe súgja, hogy miféle interpellációk és kérdések intéztetnek hozzá, hogy ő arról az interpellációról nem tudott, azzal mentette magát, hogy már következett a nyári szünet és igy valahogv elmaradt, hogy ő erről az ügyről értesülhetett volna. Akkor azonban a költségvetési vita során igérte, hogy most már majd kezébeveszi ezt a kérdést és dűlőre juttatja. Hát semmisem történt. Semmiféle hivatalos hatalmi iaitézikedés azóta sem történt ennek a kérdésnek rendezésére, noha az érdekeltségek most már nem is egyszer, hanem több alkalommal országosan gyűltek össze és az ő katasztrófájukat, válságukat feltárták a kormány előtt. Mialatt interpellációm szövegét felolvasták, a túloldalról azt kiáltották közbe, hogy igenis tudnak arról, hogy szőlőgazdaságunk és borgazdaságunk válságba jutott. Hogyan is ne történhetett volna meg ez, amikor a Keresztény Kisgazda Nemzeti Egyesület és nem tudom micsoda párt eltűri, hogy mig a sörre 80 korona a fogyasztási adó, addig a borra, tehát a magyar nép terményére, a falu népének terményére harmicszor akkora a fogyasztási adó. A sörre 80 korona, a borra pedig termett 2500 koronáig. (Nagy János (egri): 2380 korona!) Pontosan 2380 korona. Ismétlem, itt mindig a keresztény nemzeti szempontot halljuk emlegetni. Hát van-e keresztényebb, nemzetibb, ! mint épen a kisgazdatársadalom? Mégis azt | látjuk, hogy akkor, amikor ő van hatalmon, a ' évi június hó 23-án, szerdán. 237 -merkantil tőke, a városi tőke részesül előnyben, annak produktuma: a sör harmincszor kisebb fogyasztási adó alá vettetik. Hogy lehessen akkor elképzelni, hogy a szőlősgazdák versenyezni tudjanak a sörgyárakkal! 340.000 katasztrális hold ma a magyar szőlőterület. Ennek a 340.000 katasztrális holdnak sorsáról van szó. Ez a terület körülbelül 100.000 termelő között oszlik meg. Ha a szőlőgazdálkodáshoz hozzávesszük még a borgazdálkodást, borkereskedelmet és az ezzel kapcsolatos ipart, pl. a kádáripart, akkor meg lehet állapítani, hogy a szőlő- és borgazdaság révén az országban körülbelül egymillió embeír van érdekelve, egymillió ember foglalkozásának jelentékeny része esik erre a terrénumra. A múlt interpellációmban kimutattam, hogy ha egy évben 300 munkanapot számitok, akkor körülbelül 55—60 millió munkanap elvesztéséről van szó abban az esetben, ha a kormány továbbra is tűri azt az állapotot, amely ma itt van és amely állapotnak oka az, hogy a t. kormány elfelejtett megfelelő külkereskedelmi szerződésekről gondoskodni (Nagy János (egri): Nem ér semmit!) s politikájával odajutott, hogy a magyar bort majdnem minden terrénumról kitiltották olyan okokból, amelyekről a magyar mezőgazdasági és szőlőgazdaság nem tehet. A kormánynak ugyanis a Gyosz. vámpolitikáját és egyebet kellett követnie, taktikáznia kellett s most ezeknek áldozatul esik a mezőgazdasági érdek s a szőlőgazdasági érdek is. (Zaj jobbfelől.) A t. minister ur azt mondja, hogy ezen az állapoton segíteni fog, a külföld nagy városaiban borkóstolókat, mintapincéket állit fel. Majdnem egy esztendő vei ezelőtt mondotta, hogy kezdi ezeket a dolgokat csinálni, de ennek még semmiféle eredménye, semmiféle látszata nincs. Továbbra is folyik ellenünk odakünn ciZÍ cl háború, amely folyt azelőtt. Nagyfokú naivitás kell ahhoz, ha azt hiszi egy minister, akinek pedig nem szabad ezt hinnie, hogy ha az állam felállít odakint egy-két boltot, ezzel megmenti a magyar szőlőgazdaságot és borgazdaságot. Nagyon jól tudjuk, hogy a kereskedelemhez, különösen mikor arról van szó, hogy a magyar bort kellőkép tudjuk értékesíteni, fokozott élelmesség kell, amilyen élelmességgel semmiféle állami hivatal vagy állami tényező nem szokott rendelkezni. (Petrovácz Gyula: Csak a zsidó! — Csontos Imre: Azt kellene jól kifejteni a képviselő urnák, hogy hol van a hiba!) Megmondom, t. képviselőtársam. Ez el van vonva az én hatalmam, cta táléin az önök hatalma elől is és ma már az államhatalom elől is, — majd beszélünk róla valamikor, hogy ezért ki a felelős — hogy külföldi viszonylatokban hogyan tegyük egészségesebbé a helyzetet. Ez el van vonva tőlünk, azonban a belföldön hatalmunjfcban áll s tudunk ezen segíteni, ha kegyesek leszünk azt, amit megadunk a sörgyárosoknafc, megadni a termelő gazdlaközönségnek, a borkereskedelemmeik is és leszállítjuk a fogyasztási adót olyan mértékre, amilyen mértéken a söradó áll. Ezenkívül, minthogy ma már kétségtelen, hogy a szőlőgazdálkodás túladóztatása nem indblklolt a mezőgazdasági területre vonatkozó adóztatással szemben, mert a hozam még kisebb, mint a mezőgazdaságnál, pedig, amint méltóztatnak tudni, a szőlőgazdasági terület minden adónemben többszörösét fizeti a közönséges mezőgazdasági területnek, le kellene szállani igazságosan a jövedelmezőBéghez képest legaláibb olyaúi miértékre, ahogyan a mezőgazdaságot adóztatjuk meg. Ezenkívül a magyar gazdasági életnek itt 34*
