Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-576

A nemzetgyűlés 576. ülése 1926, évi június hó 23-án, szerdán.. 235 rend 171. §-a a következőket mondja (olvassa): »Ha a terhelt valamely bűntett vagy nem csupán pénzbüntetéssel büntetendő vétség miatt vizsgálat alatt áll, vagy le van tartóztatva, vagy ha ellene ily bűncselekmény miatt az elővezetés, elfogatás vagy a főtárgyalás el van rendelve és oly körülmények forognak fenn, melyekből alaposan következtethető, hogy a hozzá intézett vagy tőle származó levelek, táviratok és egyéb küldemények ellene vagy terhelt társa ellen bizonyítékul szolgálhatnak, azok lefoglalhatok és a posta- és táviró-hivatalok, valamint egyéb szállitó vagy fuvarozó intézetek kötelesek azokat kiadni. A fennebb emiitett körülmények fenforgása esetében a felsorolt hivataloknál és intézeteknél lefoglalhatok azok a levelek, táviratok és egyéb küldemények, melyekre nézve nyomatékos adatok mutatnak arra, hogy azok a terhelthez vannak intézve vagy tőle származnak, vagy hogy valódi rendeltetések leplezése, illetőleg a lefoglalás meghiúsítása végett hamisan vannak cimezve.« Meg van tehát állapítva, hogy csak abban az esetben lett volna ez a levél lefoglalható, hogyha vizsgálat alatt áll az az illető, a címzett. Megállapítom, hogy Persian Ádám szerkesztő ellen semmiféle vizsgálat folyamatban nincsen, a bűnvádi perrendtartásnak ez a rendelkezése tehát nem illik reá, ennélfogva vele szemben a posta ezt az eljárást nem alkalmazhatta. De azt mondja tovább a bűnvádi perrendtartás 185. §-a, (olvassa): »A posta- vagy távíró-hivatalban, továbbá a szállitó- és fuvarozóintézeteknél lefoglalt leveleket, táviratokat és egyéb küldeményeket csak a vizsgálóbíró veheti át vagy helyette a bíróságnak vagy a kir. ügyészségnek az a tagja, akit a vizsgálóbíró vagy az eljáró bíróság az iránt megkeresett. Az átvételről az átvett küldemény tüzetes megjelölésével jegyzőkönyv veendő fel.« Ez a 185. § viszont megállapítja azt, hogy ezt a levelet csak a vizsgálóbíró foglalhatja le és csak az bonthatja fel. Ezúttal pedig az történt, hogy a levelet egy postaalkalmazott bontotta fel, illetőleg a vámközegnek átadta felbontás céljából, holott a büntetőtörvénykönyvnek 200. §-a megmondja, hogy abban az esetben ha »ily cselekményt másnak megenged, vagy ahhoz segédkezet nyújt: a levéltitok megsértésének vétségét követi el és hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő«. Elnök: A képviselő ur beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Pakots József: Pár pillanat múlva befejezem. Ezt a klasszikus esetet annak illusztrálására voltam

1 bátor a t. Nemzetgyűlés elé hozni, hogy méltóztassanak meggyőződni arról, hogy Magyarországon csakugyan van _ levéleenzura, a cenzúrának mindenféle formája érvényben van. Annakidején szóvátettük Vázsonyi Vilmos képviselőtársunk esetét, akinek telefonon keresztül figyelték beszélgetését. Nemrégen képviselőtársaim közül többen panaszkodtak, — igy Nagy Vince képviselőtársam is — hogy telefonbeszélgetéseiket állandóan hallgatják. (Esztergályos János: A mi beszélgetéseinket állandóan hallgatják. De mondunk is nekik néha jókat! — Derültség.) A kereskedelemügyi minister úrral szemben megállapítom azt a tényt, hogy itt van levél- és teleföncenzúra. A minister ur annak idején kétségbevonta, hogy telef öncenzúra van, holott mi tudjuk, hogy van kontrollszoba, amelyben azon a címen, hogy a beszélgetések NAPLÓ. XLV, számát ellenőrizik — ha a telefonelőfizető kifogásolja azt, hogy neki több beszélgetést jegyeztek fel, mint amennyi volt, ebben a kontrollszabában ellenőrzik, hogy hány beszélgetést folytatott — a telef öncenzúra politikai megfigyeléseket eszközöl. (Kun Béla: Milyen az?) Ez az eset is bizonyítja, hogy van levélcenzúra. Épen Peyer t. képviselőtársammal törté,nik meg, — be is jelentette a Házban — hogy Franciaországból érkező leveleit cenzúra alá vetik azzal a ravasz trükkel, hogy előbb összerongyiolják a levelet,^ azután felbontják, értesitik róla és uj borítékba rakják. A felbontást azzal az indokolják, hogy a levél sérülten érkezett. Minthogy több ilyen levelet kapott, bejelentette a Házban és attól fogva a Franciaországból érkezett levelei nem voltak megsérülve. Ha interpellációmnak csak az az egyetlenegy eredménye volna, hogy legalább több óvatossággal végeznék a cenzúrát — a kormány a saját érdekében — és nem ilyen brutális módon, akkor is eredményt értem el. (Zaj.) De már olyan szemérmetlenül folyik ez a cenzúra, hogy nem is törődnek a törvény rendelkezéseivel. Ez ellen tiltakozom és felhívom a t. igazságügyminister urat, hogy azonnal indítsa meg a büntető eljárást, illetőleg a törvényben lefektetett módon indíttassa meg az ügyészség által azok .ellen a postai és vámközegek ellen, akik ezt a súlyos törvénysértést elkövetik. Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi, a pénzügyi és az igazságügyminister uraknak. Cserti József képviselő ur interpellációját törölte, tehát az tárgytalan. Következik Rupert Rezső képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa): »Interpelláció a pénzügy- és földmivelésügyi minister urakhoz. 1. Tudják-e, hogy aratás után minden évben arra kényszeritik adóvégrehajtásokkal és exekválásokkal a kis földmiveséket, hogy terményeiket olcsón elkótyavetyéljék? 2. Hajlandók-e tenni arról, hogy ez többé meg ne történhessék? Hajlandók-e nevezetesen arról, hogy az 50 holdnál nem nagyobb birtokosok 1927 január 31-ig adófizetési halasztást kapjanak és ezzel lehetővé tétessék, hogy terményeiket kialakult magasabb árakon adhassák el?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Évről-évre megismétlődik egy súlyos tragédia, amely ennek az országnak legnagyobb néprétegét érinti. Évről-évre azt tapasztaljuik, hogy júliusban, augusztusban és a további hónapokban erélyesen folynak az adóvégrehajtások, az esekválások, a kisföldmives nép ellen. Szinte megragadják az alkalmat, hogy most volt az aratás, most hordta be a maga terményét, most fizethet, tehát fizessen. Ebből a kis fötdmives osztálynak' igen súlyos romlása következik. Nevezetesen a helyzet az, hogy az aratás után nemsokára^ a gabonaárak még nincsenek kialakulva. Évrőlévre látjuk ezt, Januárra ellenben már felszökik a gabona álra. Ezt azt áremelkedést a kisgazdatársadalom ntem élvezheti, mert őt rákényszieiritik arra, hogy már augusztusban túladjon terményén sokkal alacsonyabb áron és ezzel úgyszólván egész évi munkájának eredményétől fosztják meg. Súlyos és rossz következménye van ennek a kisipari és kereskedői társadalomra is, mert ha a kasgazdától, a kis 34