Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-569

A nemzetgyűlés 569. ülése 1926. évi június hó 15-én, kedden. 15 Sándor: A pénzügyminister urat meg is félemlítették! Ez sikerült nekik!) .Megpróbálták különösen az inflációs és a tőzsdei konjunktúra« időkben a korrekt üzleti formákba öltöztetett zsarolást azon a módon, hogy felhivatták magukhoz a szerencsétlen nyugdíjast, elébe tárták a gazdagság útját, azt mondották, hogy megváltják a nyugdíj kötelezettségét egy öszszegben, hogy ezzel a nyugdíj tőzsdére mehessen játszani és ott ezt az összeget rendesen olyan alacsonyan, — az akkori tisztviselői fizetéseknek egy párszorosában — szabták meg, hogy ez csak elenyésző hányada volt az aranykoronákban ténylegesen befizetett nyugdíjjáruléknak. A tisztviselő a legtöbb esetben azt sem tudta, hogy mit tegyen: elfogadta az ajánlatot. Talán csábította is a játék lehetősége, talán felvillant előtte a vagyonszerzés lehetősége és csak az idők múlásával, a konjunktúra elmúlásával jött rá arra, hogy becsapták. Volt még egy módszerük, a jótékonysági módszer, amely abban állott, hogy felajánlották neki az akkori nyugdíj néhányszorosát, — ez már nemcsak eg^y villamosjegyre, hanem talán már néhány napi megélhetésre is elegendő volt — hogy megakadályozzák a komoly valorizációs pöröket. Amikor azután ezeknek a módszereknek egyike sem vezetett célra, egyike sem volt elegendő, akkor kiforszirozták ezt a törvényjavaslatot, amelynek nem az a helyes címe, amelyet itt a homlokán hord, hanem az: a magántőkének a tisztviselők terhére történő segélyezését célzó javaslat. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt kezdődik azután a nyugdíjasok rémregényének egy egészen uj fejezete: a törvény, ennek születési körülményei, a bábák, akik az újszülöttet körülállták, azok a súlyos bűnök, amelyeket a világra segitő orvosok elkövettek. Kezdődik ez a rémregény ott, ahol a mérlegvalódiságról szóló rendelet a maga első formájában napvilágot látott. Ez a rendelet azért jött létre, hogy generális abszoluciót adjon a vállalatok adóügyi visszaéléseire, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) azért jött létre, hogy feloldja az u. n. szindikátusokat azon rablóhadjáratok erkölcsi és anyagi felelőssége alól, amelyeket a közönséggel és a részvényesekkel szemben viseltek. Talán legutolsó sorban azért született meg es a mérlegvalódiságról szóló rendelet, hogy megkönnyítse a gazdasági életben a helyes tájékozódást. Hogy ez mennyire igy van, azt bizonyítja az a körülmény, hogy csak a passzívumok felértékelése kötelező, az aktívumok felértékelésére ilyen kötelezettség nincs. Nem is kell bővebben indokolnom, hogy ez mit jelent. A világért sem akarnék abba a hibába esni, hogy ezt kifogásoljam, — tudom, hogy ez csak a tartalék-képzés egyik módszere — csak azt akarom megállapítani, hogy a mérlegvalódiság csak in peius érvényesül, in melius nem. A mérlegvalódiságról szóló rendelettel a vállalatok nem voltak megelégedve és igy történt az, hogy az ezt módosító rendelet már lényeges változtatásokat tartalmaz és többek között eldugva egy egészen ártatlan pontocska van benne, kinek a kívánságára, azt most nem akarom kutatni. E pontocska szerint a vállalatok jogosultak, tehát nem kötelesek, a paszszivumok közé felvenni azt az összeget, amely a nyugdíjigények tőkésített összegének megfelel. Ezt a pontot használták ki a vállalatok akkor, amikor a legterrorisztikusabb hangon sürgették a nyugdíj-javaslat elintézését, azt mondván, hogy meg kell tudniok, milyen terheket kell viselniök, hogy ezeket azután tőkésíteni tudják. Mérlegükkel kapcsolatban és ennek vaslatnak sürgetésével kapcsolatban nem érdektelen felolvasni azt, amit az előadó ur mondott a javaslat bekonferálásánál (olvassa): »A megoldás felette nehéz és igen súlyos feladat elé állítja a nemzetgyűlést. A vállalatokkal szemben támasztható igény azonban állandóan leromlott és azt mondhatnám, hogy épen a legrosszabbkor, a dekonjunktúrának nagyon is mélypontján történik ennek a kérdésnek rendezése.« Amikor tehát a megnyitó mérlegek kibocsátása a dekonjunktúra mélypontján történik, nem érdektelen rámutatni arra, hogy okuk van kikövetelni, kiterrorizálni, kierőszakolni ennek a javaslatnak megszületését akkor, amikor ezek a mérlegek a lehető legrosszabb eredményekkel fognak megjelenni. Néhány szóval rá kell most térnem magára a valorizációs javaslatra, amelynek az előttünk fekvő javaslat eredetileg csak egy része volt és amely ugy született meg, hogy annak, előkészítésében az érdekelteknek semmiféle csoportja nem vett részt, legalább is hivatalosan nem. Ugy látszik azonban, hogy privátim is csak a nyugdíjügyet ismerték, mert különben lehetetlen lett volna, hogy olyan osztatlan felháborodással követelték volna a javaslatnak napirendről való levételét, annak a javaslatnak levételét, amely különösen a hadikölcsönök tekintetében tartalmazott igen fájdalmas negatívumokat. A javaslat előkészítésében azonban kellett, hogy részt vegyenek az erősebb fél érdekképviseletei, mert ez a javaslat teljes egészében a Tébé-nek és Gyosz-nak szellemi gyermeke. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt igazolja az a körülmény is, amelyre már egy másik javaslat tárgyalásánál rámutattam, az t. i., hogy a magántisztviselők nyugdíjának a valorizációjáról szóló javaslat még a nemzetgyűlés előtt sem feküdt, még be sem volt nyújtva, bizottsági tárgyalása sem volt, úgyszólván tehát hivatalos titok volt még s ennek ellenére a benyújtás előtt két héttel egy nyugdíj-valorizációs perben az alperes a felperes javára megállapított ítélet ellen azzal felebbezett, hogy a benyújtandó valorizációs törvényjavaslat szerint a valorizálás tekintetében az átmentett vagyon lesz irányadó. (Propper Sándor: Ugy látszik, hogy a Tébe. szövegezte a törvényjavaslatot!) Amikor tehát ez a javaslat még hivatalos titok volt, ezek a vállalatok erre a megszületendő javaslatra hivatkozva felebbeztek és tiltakoztak a biróság nyugdíjmegállapitása ellen. De azt is mondhatjuk, hogy mi szivesebben is látnók és hallanók, hogy ha őszintén bevallják, hogy ez a javaslat a Tébének és Gyosz-nak szövegezése; mert szivesebben látnók, hogy ez nem az országnak, hanem a bankoknak pénzügyministerétől kelt, (Ugy van a szélsőbaloldalon.) — miután az ország pénzügyministerétől több igazságot várunk és tételezünk fel — bár hiszen nem akarjuk feltételezni azt, hogy bármelyik állami funkcionárius előtt akkor, amikor törvényjavaslatot szerkeszt, jövendő életviszonyainak és elhelyezkedésének képe lebegne. A törvényjavaslat, kibocsátása azonnal meginditotta a gyöngébb érdekelt feleket, akik világszemlóleti különbség nélkül egységesen állást foglaltak a javaslat ellen (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és egységes állásfoglalásukkal elértek annyit, hogy kénytelen-kelletlen tárgyalásokba bocsátkoztak velük. Meg kell azonban jegyezni, hogy nem önként, nem előzőleg, hanem már egy megmozdulás hatása