Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-576
A nemzetgyűlés 576. ülése 1926, sel fogadta őket. Kiküldött egy külön bizottságot ennek a kérdésnek a tanulmányozására és a bizottság előadót is választott. A bizottság tagjai összejöttek azután a magántisztviselők képviselőivel és a párt alkalmat keresett és talált arra, hogy a kormány is részt^ vehessen ezekben a tárgyalásokban. A párt tehát a maga részéről minden törekvésével, minden felfogásával azon volt, hogy a nehéz helyzetben lévő kisembereknek tényleg nehéz sorsán segítsen. Azt hiszem, hogy Szilágyi t. képviselő ur is tudomással bir arról, hogy ebben a bizottságban, ezekben a megbeszélésekben nemcsak a mi pártunkhoz tartozó képviselők, hanem más pártokhoz tartozó képviselők is résztvettek. A javaslat tehát egyáltalán nem a nagybankok érdekében és nem ugy volt beállítva, mintha a párt arranézve teljesen mereven, ridegen állástfoglalt volna bizonyos szempontokból, hanem megértéssel, megegyezéssel kezelte a kérdést. Hiszen, ha méltóztattak megfigyelni ennek a javaslatnak a tárgyalását, alig volt talán a Ház előtt törvényjavaslat, amely oly sok módosítást szenvedett volna, mint épen ez. (Nagy Vince: Ez a törvényjavaslat rosszaságát mutatja!) Méltóztassék megengedni, hogy kifejthessem a magam véleményét, hiszen épen az volt a panasz, hogy Szilágyi t. képviselőtársamnak nem engedtük meg, hogy beszédidejét 3 perccel meghosszabbithassa. Én egy esztendőben talán csak egyszer szólalok fel és mégis közbeszólásokkal méltóztatnak engem zavarni. Röviden be fogom fejezni beszédemet és méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy tisztán a tárgyhoz fogok szólani és beszédemben semmiféle személyi vonatkozása nem lesz. Arra vonatkozólag, hogy Szilágyi t. képviselőtársamnak ez a kijelentése ellenkezik a javaslat történelmi előzményeivel, a javaslat részletes tárgyalásánál is újból rá kell mutatni arra, hogy számtalan módositás nyújtatott be minden oldalról tehát a párt egyáltalán nem zárkózott el a megfelelő szociális koncessziók elől. Természetes dolog, hogy f egy guvern.ementális pártnak az ország nagy érdekeit kell mindig- tekintetbe vennie (Szilágyi Lajos: Mi is tekintetbe vesszük!) és esetleg politikai szempontból népszerűtlen álláspontot is kell elfoglalnia, de méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ezt mindig nehéz szívvel tesszük, mert mindnyájunknak törekvésünk, — azt hiszem, az egész nemzetgyűlés egyetemes törekvése — hogy épen a szegényebb néposztályok kulturális és vagyoni jólétét emeljük. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy mindnyájunkat ez az érzés, ez a gondolat, ez a törekvés hat át. Amikor pedig mi Szilágyi t. barátunknak nem adtuk meg a 3 perces beszédidő meghosszabbítást, ez korántsem személyes szempontokból történt, hanem azért mert hiszen itt mások jogaira is tekintettel kell lenni és méltóztatnak látni, hogy igen helyes és igen okos dolog, hogy ilyen közérdekű javaslat minden szakaszánál többen szólalnak fel. Természetes dolog, hogyha egyik képviselő kivételes elbánásban, beszédidő-meghosszabbitásban részesül a többivel szemben, ez viszont a többi képviselő rovására megy. Mi mindig a legmesszebbmenő türelemmel hallgatjuk meg a t. képviselőtársaink felszólalásait s meg vagyunk győződve, hogy tárgyilagosan, az ország érdekét nézve a saját maguk meggyőződése szerint szólalnak fel egy javaslat érdekében vagy ellene, w de méltóztassék nekünk is ugyanezt a meggyőződést koneedálni. (Helyeslés a jobboldalon.) évi június hó 23-án, szerdán. 199 Elnök: Szólásra következik ? Perlaki György jegyző: Nincs senki feljegyezve. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Őszintén megvallva, ugy a pénzügyi bizottsági tárgyalásoknál, mint most a plénnmban való tárgyalásnál is teljesen hozzászoktam ahhoz az állásponthoz, amelyet az ellenzék képvisel, hogy ez egyoldalú törvény volna. Megnyugtatnak azonban azoki a háttérben való megjegyzések, hogy tulaj donképen az ellenzék is nagyon meg van elégedve. A különbség kettőnk között tehát csak az hogy én nyiltan megmondom álláspontomat a plénumban is, az ellenzék azonban a plénumban — azt hiszem, inkább politikai indokból — le akarja szögezni a maga eredményeit. Azt tartom, hogyha ezen a javaslaton módosítások történtek, az az egész nemzetgyűlés összefogásának eredménye és az egész nemzetgyűlés okos belátásának következménye, hogy nem lehet egyoldalú szempontokat képviselni, hanem épugy kell nézni a gazdasági érdekeket, mint a szociális szempontokat. Ami ezt a szakaszt illeti, több módositás hangzott el. Ezeket részleteikben fogom megvitatni. Ami elsősorban Tamássy igen t. képviselőtársam módosításait illeti, ezek egy része technikai természetű, ezekhez hozzájárulok és ugyancsak hozzájárulok ahhoz a módosításához is, amely már nagyon érdemleges, s amely a technikai arányszámra vonatkozik. (Zaj.) További módosítások hangzottak el először is arra nézve, hogy kik élhetnek az arányszám ellen fellebbezési joggal az alkalmazottak részéről. Elismerem azokat a jogi feltételeket és indokokat, amelyeket Östör igen t. képviselőtársam és Rupert igen t. képviselőtársam kifejtett. Azt hiszem, hogy ha egészen mereven teoretikus álláspontra helyezkedünk, ezek helyesek lettek volna. Itt azonban már kénytelen vagyok egy gazdaságpolitikai érvet is felhozni. A gazdasági életet semmi sem bolygatja annyira, mint a bizonytalanság. Tessék elképzelni, hogy hova vezetne, ha minden egyes alkalmazott élhetne ilyen fellebbezési joggal. Ez teljesen tűrhetetlenné tenné a vállalatok helyzetét. Azt hiszem, a legmesszebb elmentünk, — és alapjában véve teljesen találkozik felfogásunk az alkalmazottak felfogásával is — amikor bizonyos olyan arányszámot állapítunk meg ezt a fellebbezési jogot illetően, amelyet összehozni egyáltalában nem nehéz, mert hiszen az összes alkalmazottak egy tizedrészéről van szó. Itt hozzájárulok ahhoz a módositáshoz, amelyet Wolff Károly igen t. képviselőtársam tett és amelyet Szilágyi Lajos képviselőtársam is magáévá tett, hogy a nyugdíjasoknak egyötöde élhet ezzel a joggal. Ennél tovább menni nem tudnék, ha csak nem akarnám veszélyeztetni a nagyobb gazdasági érdekeket is. Az alkalmazottak érdekei ezzel — merem állítani — teljesen ki vannak elégítve. Ezen az alapon ugyancsak nem tudom magamévá tenni azt az álláspontot, amelyet Rupert igen t. képviselőtársam foglalt el, hogy az alkalmazottak talán nem mulasztották el a terminust, de tévedtek és ezért három hónapon túl is élhetnének ezzel a joggal. Azt hiszem, három hónap alatt mindenkinek alkalma lesz meggyőződni a történt intézkedésekről. Három hónap elégrséges ahhoz, hogy mindenki megalkossa a maga véleményét. (Rupert Rezső: És ha Amerikában van az illető 1 ?) Amellett tény-
