Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-576
1Ö8 A nemzetgyűlés 576. ülése 1926 jogosit tátik arra, hogy azt az igényt érvényesítse. Milyen furcsa, lehetetlen helyzet volna például, ha az örököstársak nem mindegyike jogosíttatnék fel az igény érvényesítésére, hanem ez attól függene, hogy az örökösök többsége azt megszavazza-e vagy nem, vagy valamelyik akadéskoskodik. Hiszen el lehetne ütni mindenkit az igényétől akkor, ha az örökösök egyik vagy másik része a többiek ellen összeesküszik. Itt is szó lehet arról, amikor az igen t. pénzügyminister ur az egytizedet — most már megváltozott formában az egyötödöt — követeli meg, hogy a kérelem előterjesztessék. Itt is taktikázások, manipulációk, kijátszások lehetségesek; lehetséges, hogy az épen fellépő egytizednek és egyötödnek esetleg eszébe jut valamely más megoldás és azt akarják érvényesíteni vagy talán az egyötödöt vagy egytizedet leveszik a lábáról azzal, hogy nekik valami külön előnyöket biztosítanak. Fenforog az a veszedelem, hogy akkor talán meghiúsul az egész akció, mert a törvényjavaslatban viszont nem látok semmi rendelkezést arra, hogy ha ez az egyötöd vagy egytized meginditja az eljárást, akkor ura-e a pernek, mert hiszen a magánjogi igények érvényesítésénél dogma az, hogy mindenki, aki igényét érvényesiti, egyúttal ura annak a pernek. Megtörténhetik, hogy a fellépő egytized vagy egyötöd meggondolja a dolgot s olykép rendelkezik a perrel, hogy vagy kiegyezik, vagy ugy rendelkezik, hogy eláll a kérelemtől és akkor a többi, aki nem érvényesítette igényét, egyszerre elesik igénye kielégítésétől. Ez is lehetséges s ezért is meg kell engedni az egyéni fellépést, hogy azután mindenki a maga bőrét vivén a vásárra és maga rendelkezvén saját érdeke felett, ne panaszkodhassék arról, hogy mások az ő jogait eljátszották és igy meglepetés sem érheti. Ezt az igen t. pénzügyminister urnák mindenesetre meg kell fontolnia, de meg kell fontolnia azt is, hogy a három hónapon túl is elő legyen terjeszthető a kérelem, mert amint az imént mondottam, megtörténhetik, hogy ez az egyötöd hűtlenül képviseli az érdekeket, kiegyezik a szembenálló intézettel, leteszi a pert, visszavonja a kérelmet és akkor a többieknek, jóhiszeműen bizván abban, hogy hiszen a kérelem előterjesztetett és e tárgyban folyik az eljárás, egyszerre minden érdekük meghiúsul, kijátszatik. Ilyen esetben a vétlen mulasztás esete forog fenn, ha esetleg valaki nem lépett fel, módot kell nyújtani tehát neki arra, hogy az ilyen hűtlenül eljáró — talán megvesztegetett — társakkal szemben meg legyen a menekvése, mert hiszen ez is megtörténhetik, de ezt csak mint elméleti lehetőséget mondom, mert nem akarok senkit előre megvádolni. De gyakorlatilag más szempontból is lehetetlenség e rendelkezés fentartása. Hiszen, ha egyötöd vagy egytized kivántatik meg csak ahhoz, hogy a kérelem előterjeszthető legyen, igy szavazás, talán majorizálás tárgyává válik az, hogy ez az egyötöd vagy egytized érdekelt képviseletével melyik ügyvédet bizza meg, milyen jogi képviselőt válasszon. Azoknak egyik része ehhez az ügyvédhez, másik része más ügyvédhez akar menni, nem tudnak megegyezni, ugy hogy e miatt esetleg szétesik az egész akció lehetősége. Megtörténhetik az is, hogy az egyik rész olyan ügyvédhez akar menni, aki a másik résznek nem kell, hiszen ez bizalom kérdése. Kell, hogy mindenkinek fentartassék az a polgári és emberi joga, hogy azt . évi június hó 23-án, szerdán. az ügyvédet válassza a maga jogi képviseletére, akiben megbízik. Itt van a petitum kérdése- Az egytized vagy az egyötöd egyik része, ilyen petitumot akar előterjeszteni a birósághoz, másik része mást, nem tudnak megegyezni. Ne bolygassuk meg a jogi axiómákat és dogmákat, azt a magánjogi és perjogi dogmát, hogy mindenki, akinek sérelme van, < jogosult birói oltalmat igénybe venni, ne zárjunk el ettől senkit. Ne tegyük ezt is a majoritás, a parlamentarizmus kérdésévé, hiszen tudjuk, hogy itt az igazság sohasem érvényesül, itt mindig csak a numerusok érvényesülnek. Engedtessék meg mindenkinek, — hiszen az emberi kérdés, az emberségesség kérdése is — hogy e tekintetben biztosíttassák a maga védekezési joga. Ne méltóztassék ettől elzárkózni igen t. pénzügyminister ur. Megnyugvást nem lehet máskép találni, mert különben csak örökös nyugtalankodás, kifogás, perpatvarkcdás és bonyodalom tárgya lesz ez a kérdés, amikor egymás között fognak összeveszni az érdekelt felek. Arról is szó lehet, hogy ez nemcsak az igényjogosultak érdeke, hanem a pénzintézeteké is. Egyesek esetleg túlzott követelésekkel lépnek fel, húzzák, odázzák az ügy elintézését különféle közbelépésekkel, mig a másik rész megelégednék azzal, amit az intézet talán felajánl és tudnának kompromisszumot találni a vérmesek, a ínég többet akarók azonban meghiúsítják ezt az akciót. Már csak azért is szükség van erre, hogy amikor valaki szerényebb mértékkel megelégszik, ne kényszeritsük arra, hogy kénytelen legyen úszni azzal a másik résszel, amely esetleg többet akar, talán túlzott követelést számit fel és akarva, nem akarva belehozz a a többit is abba, hogy igényeinek kielégítésére hónapokig várnia kell. Kérem a pénzügyminister. urat és javaslom, méltóztassék hozzájárulni az Östör-féle javaslathoz azzal a kiegészitéssel, hogy az igényjogosultak, ha igazolják a vétlen mulasztást, a három hónapi prekluziv határidőn túl is előterjeszthessék a kérelmet. Módositásom összefoglalva az Östör-féle módosítással igy szól (olvassa): »Ily kérelmet bármelyik igényjogosult előterjeszthet és pedig az 1. bekezdésben emiitett három hónapon túl is, ha az igényjogosult igazolja, hogy a három hónapi határidőt vétlenül mulasztotta el.« (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Almásy László! Almásy László: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam iménti felszólalásában ezt a törvényjavaslatot ugy állitotta be, mint amely a nagybankok érdekében lett volna előterjesztve a kormány által. Ezzel a felfogással szemben kénytelen vagyok rámutatni ennek a javaslatnak történelmi előzményeire, mert hiszen, ha Szilágyi t. képviselőtársamnak ez a kijelentése megállana, akkor természetesen ebből a konzekvencia az lenne, hogy maga a párt is ennek a törvényjavaslatnak benyújtása és megszavazása által ridegen, egyoldalúan a nagybankok érdekeit kívánná szolgálni. Mi sem áll tőlünk távolabb, mint ez, méltóztassanak nekünk ezt koncedálni. Ennek a javaslatnak történelmi előzményei a következők voltak. A párt egyáltalában soha nem volt érintkezésben ebből a törvényjavaslatból kifolyólag a nagybankokkal ellenben érintkezésben volt a tisztviselőkkel/* A magántisztviselők többrendbeli deputációja kereste fel a pártot és a párt teljes megértés-