Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-576
À nemzetgyűlés 576. ülése 1926. saját vagyonát a vagyon jövedelmezőségére figyelemmel megállapított mértékben mutatja ki a megnyitó mérlegben, akkor az arányszámot nem lehet felemelni azon az alapon, hogy a társaság saját vagyonát valóságos értéken alul állapitotta meg.« (Bud János pénzügymi* nister: Ez meg fog változni.) Az igen t. pénzügyminister ur közbeszólás formájában azt mondja, hogy ez meg fog változni, épen ezért természetesen ezt nem fejtegetem tovább; én csak rámutatni kivántam arra, hogy ha a 8. §-nak ez a bekezdése igy maradna, illuzóriussá tenné a 6. § határozvanyait; ugy hogy ha a 8. Vnál az igen t. pénzügyminister ur nem jön jobb javaslattal, akkor én azt fogom kérni, hogy a 8. §-nak ez a 3. bekezdése teljesen töröltessék. A kérelmezések megkönnyítése kérdésében abban a helyzetben vagyok, hogy a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének egy kimutatása kezemben lévén, rá tudok mutatni arra, hogy melyik pénzintézetnek mennyi igényjogosultja van. Ezt a kimutatást a nagyhatalmú Tébe és Gyosz gondosan el szokta rejteni, ezúttal azonban véletlenül a mi kezünkbe került. (Zaj a jobboldalon.) Nem akarom, hogy megismétlődjék a tegnapi eset, hogy a többség megint leszavazzon egy általa beterjesztett inditványt és azután megint reparációk legyenek szükségesek, amennyiben látom, hogy nem hallgatnak ide, mindig meg fogok állni beszédemben. T. Nemzetgyűlés! Az igényjogosultak számánál látom, hogy a legtöbb igényjogosult, szóval érdekelt ember van a Magyar Általános Hitelbanknál, amelynek 1357 igényjogosultja van. Látom azután a Magyar Leszámitoló és Pénzváltó Bankot, amely 775 igényjogosult felett rendelkezik; a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 774-el, az Angol-Magyar Bank 670-el, a Pénzintézeti Központ 634-el, a Magyar-Olasz Bank 499-el, s a Magyar Általános Takarékpénztár 435 egyénnel rendelkezik, akik mind igényjogosultak gyanánt tekintendők a nyugdíj kérdésében. Ezek a nagy számok bizonyítják, hogy mit jelent, ha a törvényjavaslatot eredeti formájában és eredeti szövegezésében szavazzuk meg, hogy h'áíny aláírás kell, hány tisztviselőnek kell exponálnia magát, kiadni az aláírását abból a célból, hogy azt a bizonyos arányszámot korrigálni lehessen. Igazságtalannak tartom, hogy az igen t. pénzügyminister ur ilyen sóik aláírást követel, mint ahogy általában minden téren — hiszen igy volt az ajánlások terén is — minden ilyen nagy számjegy ellen tiltakoznunk kell. Ha nézem ezeket a számjegyeket vagy nézem külön a nyugdíjasok tömegét, akkor rájövök arra, hogy az igen t. pénzügyminister ur javaslatának ez a része megint bizonyítja azt, amit mi állítunk; — minden harag nélkül és objektive — hogy ez a törvényjavaslat egy pár nagy pénzintézet érdekeit szolgálja. Ezt számjegyekkel tudjuk bizonyítani, mert ha nézem, hogy melyik pénzintézetnek van a legtöbb nyugdíjasa, akkor látom elől a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, amely 233 nyugdíjas felett rendelkezik; látom a Magyar Általános Hitelbankot 105 nyugdíjassal; a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó Bankot 124 nyugdíjassal; a Magyar-Olasz Bankot 161 nyugdíjassal; a Pesti Hazai Első Takarékpénztárt 111 nyugdíjassal. , Az igen t. pénzügyminister ur követeli, bogy az igényjogosultaknak legalább tizedrészie vagy pedig a tényleges szolgálatban nem álló igényjogosultaknak legalább harmadrésze évi június hó 23-án, szerdán. 19? terjesszen elő együttes kérvényt. Ez a harmadrész annyit jelenj hogy a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál ahhoz, hogy a nyugdíjasok az arányszámot megváltoztathassák, 80 aláírás volna szükséges. (Bud János pénzügyminister: Elfogadom az egyötödöt.) Örömmel hallem, hogy az igen t. pénzügyminister ur beleegyezik abba, amit már Wolff Károly képviselőtársam tegnap indítványozott, hogy ez egyötödére csökkentessék, de én tovább mennék és egészen bátran továbbmehetne azi igen t. pénzügyminister ur is, ugy, ahogyan az előbb kifejtettem, amikor beszédem elején Östör képviselő ur beszédébe kapcsolódtam bele. Az Östör-féle inditványt egészen bátran el lehetne fogadni. Ilyen és ehhez hasonló módosítások adják meg az igen t. pénzügyminister umak az alkalmat arra, hogy ha már a bázist olyan szerencsétlenül választotta, akkor legalább ennek a szerencsétlen választásnak hátrányos következményeit ilyen indítványok elfogadásával — mint amilyen Östör képviselő ur indítványa — enyhíteni méltóztassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik'? Perlaki György jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről is az Östör-féle indítványhoz járulok hozzá, csak még tovább szeretnék menni s ezért ezt az inditványt kiegészítem. A 6. § l. bekezdésében ugyanis az foglaltatik, hogy a kérelmet három hónapon belül kell előterjeszteni. Ebből igazságtalanságok származhatnának, hiszen lehetnek olyanok, akik ezt a három hónapot, amely igen rövid határidő, véletlenül elmulasztják. Lehetetlenség, hogy ez a törvény olyan szigorú, olyan igazságtalan, kegyetlen akarna lenni, hogy ott is, ahol vétlen mulasztással állunk szemben, ezt a nyaktilós három hónapot érvényesíteni akarja. Minden törvényünkben van ilyen biztosító szelep, ahol a vétlen mulasztásokat igazolni lehet. Arra kérem tehát a pénzügyminister urat, ne ragaszkodjék szigorúan ehhez a három hónaphoz, hanem engedje meg, hogy ott, ahol vétlen mulasztás esete forog fenn és azt az illető igazolja, a három hónapi prekluziv határidőn túl is előterjeszthesse a kérelmet. Ez gyakorlatilag nem fog sokat jelenteni, mert hiszen egészen bizonyos, hogy az érdekeltek nagyrésze, mondhatnám 99%-a elő fogja terjeszteni kérelmét ebben a három hónapban. Nem rendíti meg a pénzintézeteket és nem ütközik érdekükbe, ha később egy-két méltányos eset előfordulván, egyesek, akik elmaradtak az igény érvényesítésében, hozzájutnak ahhoz, hogy igényük érvényesüljön. Én tehát azt javaslom, hogy necsak egyénileg lehessen érvényesíteni mindenkinek a maga érdekét, hanem a törvény-»qvaslatban tervezett három hónapon túl is, ha a vétlen mulasztást igazolja. Kérem az igen t. pénzügyminister urat, méltóztassék hozzájárulni az östör-féle és általam is pártolt megoldáshoz, mert hiszen lehetetlenségek fognak származni abból, ha az igényeknek egy kollektív érvényesítési formáját ezentúl is fentartja. Ez az eddig ismert magánjogi és perjogi dogmákba is beleütközik. Lehetetlen egyik ember igényeinek érvényesítését és érvényesithetését függővé tenni attól, hogy egy rajta kivül álló, az ő elhatározása, uralma alá nem tartozó másik mit fog cselekedni. Hiszen a jogi szakértők felvilágosítást adhatnak arról, hogy egész magánjogunkban és perjogunkban az a praxis, hogy akiket eddig közösen vagy egyetemlegesen illet meg valamely igény, mindegyik fel29*
