Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-576

ÏÔi> A nemzetgyűlés 576. ülése 1926 váik ellátási járandóságának átértékeléséről szóló törvényjavaslat (írom. 1009, 1029) részletes tárgyalásának folytatása. Soron van a 6. § folytatólagos, tárgyalása. Szilágyi Lajos képviselő urat illeti a szó, aki beszédének elhalasztására a tegnapi ülésben engedélyt kapott. Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Az elnök urnák az a bejelentése, hogy a pénzügyminister úrtól átiratot kapott, amelyben a pénzügyminister ur konstatálja, hogy a tegnapi ülés határozatai között ellenmondás van s ebből kifolyólag a pénzügyi bizottságot újból egybe kell hivni, magával hozza, hogy rámutassak arra, hogy a tegnapi ülésen tényleg olyan érdektelenség mutatkozott, hogy én ismételten megállottam beszédein közben, vártam, mig képviselőtársaim szives figyelme megnyilatkozik és addig szüneteltettem beszédemet. Nem tudom, hogy ez a törvényjavaslat, amely teljesen különleges a maga egész beállításában, tendenciájában, miért nem kelti fel jobban az érdeklődést! Lehetetlen az ellenzéki oldalról elhangzott felszólalásokat csak olybá venni, mintha az ellenzéki képviselők közül egyik-másik csak alibit akarna igazolni talán azon egyesületek, érdekképviseletek vagy tömegek előtt, amelyeknek jajszavát hallatják; lehetetlen arra az álláspontra helyezkedni, hogy a pénzügyminister ur most már kimondotta az utolsó szót és igy további módosítás úgysem, lehetséges. Én tehát, amikor magam is konstatálom, hogy a tegnapi szavazás lehetetlen helyzetet teremtett, — amennyiben a tegnap megszavazott negyedik szakasznál az általam indítványozott első bekezdés és az eredeti szöveg első és második bekezdése egymással teljesen ellentétes és igy tényleg ilyen rendikivüli intézkedésre van szükség —viszont kérem az igen t- többséget, hogy a további tárgyalások igénytelen felszólalásainknak mégis csak valami értéket tulajdonítani méltóztassanak (Felkiállások jobb felől: Helyes!) és különösen ne méltóztassanak elzárkózni olyan ridegen, majdnem érthe téten módon az ellenzéki kívánalmak elől. Tegnap épen az egységespárt elnökének vezetése mellett történt meg, hogy semmit sem jelentő három percnyi^ meghosszabbítást nem engedélyezett a többség, ugyanakkor pedig, mintha Isten ujja lett volna, ugyanazt a szakaszt tévedésből megszavazták, amelynek indokolására három percet olyan nagyon sajnáltak. Ez a 6. §, amely tárgyalás alatt van, elsősorban azért fontos, mert az igényjogosultak részéről, de a vállalatok részéről is szabályozza a korrekció lehetőségét, a kérvények benyújtásának idejét, a folyamodók számát, azt, hogy mennyi .aláírás szükséges ahhoz, hogy egy kérelem a biróság elé juttattassék. Én ebből az alkalomból emlékeztetem az igen t. pénzügyminister urat, — nagyon sajnálom, hogy minduntalan rá kell olvasnom a pénzügyminister úrra az egyik-másik ankéten történteket — én ceruzával jegyeztem, hogy mi történt ezeken a megbeszéléseken és ezek alapján állithatom azt, hogy a pénzüg-yministerium tanácstermében lefolyt megbeszélésen, amelyen a munkaadók képviseletei jelen voltak, az alkalmazottak érdekeire pedig politikai pártkülönbség nélkül mi, a jelenlevő képviselők is vigyáztunk, a minister ur azt a nyilatkozatot tette, hogy nincs kifogása a memorandumban foglalt az ellen a kérelem ellen, amelyben az alkalmazottak az egyénenkénti perujitási jognak elvi fentartása mellett azt kívánták, hogy az arányszám megváltoztatása iránti kérelmet az összes igényjogosultaknak legalább egytized vagy a nyugdíjasoknak egyötöd része évi június ho 23-án, sze?~dán. terjeszthesse elő, azzal a hozzáadással, hogy ä kérelmezők számának a 20-at meghaladni nem kell, a kérelmezők lajstroma a biróság által zárt borítékban kezelendő. Ennek alapján mi az érdekképviseleteket igy informáltuk, sőt az én elnökletein alatt álló párt az összes napilapokhoz egy közleményt küldött, amelybe belevette azt, hogy. a minister ur ezt a kérelmet akceptálta. Őszinte sajnálattal kell most konstatálnom, hogy amikor a minister ur rámutat arra, hogy azóta is engedményeket tett, ugyanakkor visszafejleszti a törvényjavaslatnak némely határozványait; itt állunk megint egy olyan esettel szemben, hogy a minister ur az ankéten elfoglalt álláspontját elejti és ragaszkodik az eredeti szöveghez. Ebben a tekintetben politikai pártkülönbség nélkül Östör József képviselőtársunk határozati javaslata mellé kellene felsorakoznunk, amely szerint akármelyik alkalmazott, akár aktiv, akár nyugdíjas, különkülön is kérheti az arányszám megváltoztatását. Ez én szerintem is olyan állampolgári jog", amelyet rnegesorbitani nem szabad. Az Östör József képviselőtársunk által tegnap kifejtett álláspont helyességét egy pár példával próbálom bizonyítani. A Magyar Általános Takarékpénztárnak, a Magyar Országos Központi Takarékpénztárnak ezidőszerint csak egy-két nyugdíjasa van. Ha ezek az intézetek közzéteszik az arányszámukat az intézet tisztviselői még nem tudják, hogy kiket akar az igazgatóság nyugdíjba küldeni. Kérdem a t. pénzügyminister urat, hogy miképen álljanak össze ezeknek az intézeteknek aktiv tisztviselői, hogyan csoportosuljanak, szövetkezzenek, amikor még nem tudják, hogy mi fog történni, egyáltalában nem tudják, hogy velük történik-e valami személyi változás, ki vannak szemelve nyugdíjazásra vagy nincsenek? Az igen t. pénzügyminister urnák el kell tudni képzelni azt, hogy ha valaki nagyon mozog, aláírásokat gyűjt, szövetkezést próbál létrehozni, az nyomban a fekete listára kerül és azt előjegyzésbe veszik azok közé, akiket nyugdíjazás utján eltávolítani igyekeznek. A vállalatok most begombolkoznak, bölcsen hallgatnak, még tagadják azt is, hogy nagyobb szabású nyugdíjazásra készülnek, mi viszont tudjuk, hogy alig várják a törvényjavaslat törvényerőre emelkedését, amikor is tömeges elbocsátások lesznek. Épen ezért én azt tartom, hogy nemcsak három hónapon belül, hanem későbbi időpontban is lehessen kérni az arányszám megváltoztatását; ne legyen ez ilyen szigorú szabálylyal megkötve, hogy csak három hónapon be« lül lehessen ezt kérni. A törvényjavaslatnak az a határozmánya, hogy azon az alapon lehet kérni az arányszám megváltoztatását, hogy az arányszám »nem tünteti fel hiven« a részvénytársaság vagy a szövetkezet saját vagyonának változását, ez a »nem tünteti fel hiven« kifejezés megint csak eszembe juttatja azt a törvényes rendelkezést, amely pl. előírja, hogy az ebben a ülésteremben történteket, a parlamenti eseményeket hiven kellene a sajtónak visszaadnia. Amiképen az nem történik meg, épugy félő

% hogy itt sem fog megtörténni a vagyonváltozásnak hű feltüntetése. Ezt igen tág kifejezésnek tartom és ebből a szempontból a szöveg ellen is kifogásom van. De egyébként is lehetetlen, hogy amikor a 6. §-t tárgyaljuk, ne kapcsoljuk azt a 8. §-hoz, még pedig a 8. §-nak 3. bekezdéséhez, amely viszont azt mondja (olvassa): »Ha a társaság