Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-575
184 À nemzetgyűlés 575. ülése 1926. évi június hó 22-én, kedden. használt szegény emberre nézve, aki nyomorult helyzetben volt és kénytelen volt egyességet kötni, végzetes jelentőségű a törvénynek ez a szakasza. Én tehát már előre felakarom hívni a minister ur és a nemzetgyűlés figyelmét hogy ezek az egyességek érvénytelenittessenek. Ezeket óhajtom elmondani. Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Nemzetgyűlés! Vissza akarok térni a 3- §-ná] a Dunagőzhajózási Társaság alkalmazottainak kérdésére. T. i. amikor az előző napon a 2. §-nál felszólaltam, az volt a tiszteletteljes javaslatom és álláspontom, hogy a Dunagőzhajózási Társaság alkalmazottaira vonatkozóan a leghelyesebb megoldás az volna, ha a törvény hatálya rájuk nem terjesztetnék ki és igy az © igényük az adott körülmények között bírói utón lenne érvényesíthető. De a 3. §-h'oz Szabó Géza barátom beterjesztette javaslatát, mely javaslat első bekezdésében azonos azzal a javaslattal, amelyet most Pikler képviselő ur terjesztett elő. Szabó Géza barátomnak ezt a javaslatát aggállyal fogadta tegnap a nemzetgyűlés, még pedig azért, mert a szövegezés szerint az összvagyonra vonatkozó arányszám Oett volna alkalmazandó ós itt fen foroghatott volna az a lehetőség, hogy az osztrák alkalmazottak esetleg magasabb nyugdíjban részesültek volna, mint a magyarországi nyugdíjasok, ami pedig méltánytalan és igazságtalan álláspont Jett volna. Ezért a tegnapi napon ezzel a javaslattal szemben érvényesült az a felfogás, hogy mégis jobb a törvény hatálya alól való mentesítés és a birói döntés. Szabó Géza t. képviselőtársunk javaslatához Pikler képviselő ur most egy amendement-al jött, amely a tegnapi aggályok szempontjából igen figyelemreméltó dolog. Ez a hozzáadás a 3. §-ba iktatandó rendelkezésnél ugy szól 1 , hogy az arányszám alapján megállapítandó nyugdíj nem lehet alacsonyabb, mint az osztrákok által élvezett nyugdíj. így szól a módosítás. Ez Szabó Géza javaslatának bizonyos vonatkozásban kiegészítése és én itt egy pillanatra meg akarok állni a leendő bírói gyakorlat szempontjából. Megállapítom és elismerem, hogyha a birói eljárásnak tartjuk fenn a nyugdíj megállapításának kérdését, akkor a birói eljárás esetleg a törvény rendelkezéseit szem előtt fogja tartani és esetlegesen a törvény rendelkezései szerint alakul ki a birói gyakorlat, ami nem volna helyes, mert ellenkeznék a törvényhozás intenciójával. A törvényhozás kifejezett intenciója ugyanis, amely most megnyilvánult a tárgyalásoknál, az, hogy a magyarországi nyugdíjasok nyugdíja nem lehet alacsonyabb, mint az osztrák nyugdíjasok nyugdíja. Ha tehát a bírói gyakorlat a törvényjavaslat mai stádiuma szerint alakulna ki, helytelenül alakulna ki, ezért helyesnek f tartom, hogy a törvényhozás ezt az intencióját kifejezetten belevegye a törvénybe, még pedig azáltal, hogy az osztrákokénál nem lehet alacsonyabb a nyugdíj, a kifejlendő birói gyakorlat tehát ez esetben kénytelen lenne az osztrák nyugdrjszabáJlyzathoz alkalmazkodni. Hozzáteszem ehhez azt, hogy ez a javaslat még tovább megy a birói gyakorlat szempontjából, mert eddig a birói gyakorlat szempontjából maximum lett volna az osztrák 85%. De tegyük fel, hogy — amint értesülve vagyok — a Dunagőzhajózási Társaság átmentett vagyona 100% vagy ennél mag'asabb; akkor ezzel az amendement-nal, amelyet most javasoltak« a birói gyakorlat is köteles lesz a 100%-os nyugdíjvalorizációig elmenni, mert ez azt mondja, hogy az arányszámot az egész vagyon szerint kell megállapítani. Ha tehát az egész vagyon szerint az arányszám 100% lesz, akkor a nyugdíj is 100% lesz. Én tehát meg akarom nyugtatni a nyugdíjasokat, hogy eszerint a javaslat szerint, amely megfelel a minister ur őexcellenciája intencióinak, ahogy én látom a kérdést, a birói gyakorlat nem állhat meg a 85%-os osztrák maximumnál, hanem köteles felmenni 100%-ig abban az esetben, ha az egész vagyon átmentésének arányában az arányszám a 100%-ot eléri. Az osztrák nyugdíjasok tehát mint minimumot fogják ezt kapni, a magyarországi nyugdíjasoknál pedig meg lesz a lehetőség arra, hogy az arányszám szemben az osztrákokkal felmehessen esetleg 100%-ig. Én ezt csak jogilag a leendő birói gyakorlat szempontjából akartam leszögezni a nemzetgyűlés színe előtt, hogy a bírói gyakorlat ilyen értelemben alakuljon ki, mert szerintem az illetékes tényezőknek és a törvényhozásnak az az intenciója, A minimum az osztrák maximum, de felemelkedhetik 100%-ig a magyarországiakra nézve; azt hiszem, hogy ebben a magyarországi nyugdíjasok meg fognak nyugodni. Ezért ehhez az indítványhoz hozzájárulok. Elnök: Szólásra következik 1 ? Perlaki György jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Kíván valaki szolid! (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kíván szólni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Tegnap azt a szemrehányást kaptam, hogy most történnek a módosítások, ugy hogy az ellenzék azokat nem tudja helyesen értékelni és nem tud velük szemben állást foglalni. Pedig csak egy módosításról volt szó, amely összes vonatkozásaiban nagyon egyszerű és világos volt, ugy hogy mindenki levonhatta belőle következtetéseit. Ezzel szemben mi most a másik oldalról egyre-másra kapunk módosító javaslatokat s kénytelenek vagyunk — meg is teszszük igen szívesen — velük szemben állást foglalni. Ezzel csak azt akarom jelezni, hogy ezt a tárgyalási rendszert, amely miatt az egyik oldalnak tegnap szemrehányásokat tettek, a másik oldal is követi. Ugyancsak állást kell foglalnom az ellen is, amit folytonosan hangoztatnak a túloldalról, mintha én csak a vállalatok érdekeit képviselném s nem volnék tekintettel a szociális szempontokra is; sőt Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam még azt is rámolvasta, hogy közben én folytonosan tárgyaltam a munkaadók megbizottaival. Ezzel szemben az áll, hogy én egyetlenegyszer tárgyaltain velük, helyesebben kétszer kértem tőlük adatokat; ugyanakkor azonban azt látjuk, hogy a másik karzaton ott vannak az alkalmazottak képviselői és talán vannak mások is. Ezért nem teszek szemrehányást, de igenis tiltakozom az ellen az állítás ellen, hogy én bármilyen irányban befolyásolni engedem magamat. Merem állítani, hogy én objektíven nézem ezt a kérdést és e két szempontot mérlegelve kívánom a kérdés megoldását. Ami az igen t. ellenzék álláspontját illeti, hogy változtassuk meg az arányszámot, én ezzel szemben csak azt akarom mondani, hogy ha mérlegelem azokat a különböző javaslatokat, amelyek itt felmerültek, abszolúte nem tudok olyan objektiv szempontra találni, amely ezt indokolttá tenné, mert hiszen itt tényleg nem
