Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-575

"Á nemzetgyűlés 575. ülése 1926. évi június hó 22-én, kedden. 185 történik egyéb, mint egymás túllicitálása 30%tól 50%-ig. De tovább megyek. Egészen helytelen az a beállitás, amely az állammal hozza kapcsolatba ezt a kérdést. Ami az állami nyugdíjakat nagy átlagban illeti, kérdem például Barthos t. képviselőtársamat, van-e neki 40% nyugdíjai (Barthos Andor: Nincs! 36%!) De az államot és a vállalatokat különben sem lehet összehasonlítani, — mint Fábián t. képviselőtársam tette — mert hiszen az állam addig megy, amíg meg tudja adóztatni az adóalanyokat, ez szab határt az ő teljesítőképességének, a vállalatnál pedig üzemvitele, egész gazdasági berendezése és piael ehe tőségei szabnak ennek határt; a vállalat nem tud adóztatni, ezen a teljesítőképességen túl nem mehet. A 30%-kal annak idején az alkalmazóiak is meg voltak elégedve, — ezt ismételten leszögezem — mert tényleg nagyon hosszú és megfontolt tárgyalásoknak volt ez az eredménye. Elhiszem, hogy vannak aggályok abban a tekintetben, hogy egyes intézetek ezzel az arányszámmal vissza fognak élni. (Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon. Bud János pénzügy minister: Hangsúlyozom, hogy a minimum a gyenge vállalatok részére maximum, de lehetetlennek tartom, hogy akár pénzintézetek, akár ipari vállalatok, amelyeknek teljesítőképessége megengedi, hogy nagyobb nyugdíjat adjanak, ne adjanak nagyobb nyugdíjat. Meg kell adniok ezt a nagyobb .nyugdíjat már csak saját érdekükben is, mert végeredményben a vállalatoknak is az az érdekük, hogy alkalmazottaik meg legyenek nyugodva s ne legyen elégedetlenség alkalmazottaik között. Meg kell adniok azért is a nagyobb nyugdíjat ebben az esetben, mert hiszen ezzel végeredményben semmi egyebet nem tennénk, mint azt az áramlatot támasztanák alá, amely alkalmas arra, hogy tényleg erejében támadja meg a meghozott törvényt. Nem tudom elképzelni, hogy ilyen rövidlátók legyenek a vállalatok. A túloldalról felhozták azt a példát, hogy a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank csak 30% -os nyugdíjat ad. Leszögezem, —• és ha tévednék, kijelentem, hogy akkor hajlandó vagyok még az egész törvényjavaslatot is viszszavonni (Erdélyi Aladár: Helyes! Helyes!) — hogy a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankról nem bírom feltételezni, mert eddig sem tette meg, hog3^ az arányszám alapján adott volna nyugdíjat. Sokkal nagyobb nyugdíjat adott. (Erdélyi Aladár: Helyes nyilvántartjuk!) Nincs tehát jogom kételkedni a vállalatok jobb belátásában. De egy gyenge vállalattól azt követelni, hogy nagyobb minimumot adjon, teljes lehetetlenség, és képtelenség. Ne játsszunk a számokkal. Én nem vagyok abban a helyzetben, hogy a törvényjavaslatban most, mint végérvényes számnál, a 30%-nál tovább menjek. Ezt teszem felelősségem tudatában, mert ha továbbmennék. bizonyos vagyok benne hogy olyan terhet rónék a vállalatok egy részére, amelynek megfelelni nem tudnának. De még egy szempontból méltóztassék ezt a kérdést megítélni. Nagyon helyesen mutatott rá Szilágyi Lajos kén viselő ur, hogy mi van a nyugdíjalapokkal. Minden valamirevaló vállalatnak kötelessége kiépiteni a maga nyugdíjalapjait. Én örömmel állapítom meg, hogy a vállalatok ebben az irányban megindultak. Nem fogok itt sok adatot idézni de egy-két adatot fogok citálni, hogy lássák, hogy mi történt. Például az Angol-Magyar Banknál volt 1914-ben 3,600.000 aranykoronás nyugdíjalap, ma csak 500.000 aranykoronás van; a Magyar Leszámítoló Banknál, ahol 5-3 millió volt már a nyugdíjalap, ma 2 millió, a Pesti Hazainál volt 3-4 millió, ma 1 millió. A Pesti Kereskedelminél volt 5-5 millió, ma 6 millió. A Hitelbanknál 3 millió. Nem tudom hirtelen a többi adatot Csak azért idézem ezeket az adatokat, hogy rámutassak arra, hogy végeredményben lehet a kapitalizmust támadni tegyék is ezt meg az urak, mert^ hiszen a kapitalizmusnak vannak kinövései és visszásságai, de legyünk a másik oldalon objektívek mert^ látjuk, hogy a kapitalizmus a szociális törekvéseket is méltányolja. Amikor a szociális törekvések szolgálatában áll a kapitalizmus, saját érdekeit szolgálja ezzel legjobban, mert vállalatot elégedetlen tisztviselői karral senki a világon nem tud vezetni. Én tehát bizom ezekben a feltételekben ós ezen az alapon kérem a változatlan elfogadást. (Helyeslés jobbfelől.) Továbbmenve, a felvetett javaslatokat sem tudom magamévá tenni és nem tudom magamévá tenni azt sem, hogy pl. munkaképtelenség alapján másként biralják el az esetet; ép ugy nem tudom azt sem elfogadni, hog-y kor szerint történjék az elbírálás. A kort mindig méltányolja a nyugdíjszabályzat, mert minél magasabb a kor, annál nagyobb a nyugdíjszázalék, másrészt természetesen a fizetésben is van haladás. Egységes szabályok vannak az államnál és ugy látszik ezeket a szabályokat vitték keresztül a vállalatoknál is. Én ezektől nem tudok eltérni, mert akkor olyan zűrzavart támasztanánk, amely senkinek javára nem szolgálna. Ezek alapján tehát az összes többi javaslatokhoz sem tudok hozzájárulni, nem tudok ahhoz a javaslathoz sem, hogy akik mostan nyugdíjba mennek, lazok két évig teljes fizetést kapjanak. Ez ellentétben állana az egész elvvel. Lehet, hogy a vállalatok talán vissza fognak élni ezzel a helyzettel, de itt is ugyanaz az álláspontom, hogy t. i. önmaguk ellen cselekszenek, ha ezzel visszaélnek (Szomjas Gusztáv: Ugy van! Akkor majd jövünk a novellával!) és meg fogják mozgatni maguk ellen az egész társadalmat. Épen azért nem hiszem, hogy ide törekedjenek. Azért szögezem ezt le. hogy vegyék innen is tudomásul, hogy nem lehet ezzel visszaélni. (Helyeslés.) Ezek alapján tehát kérem a szakasz változatlan elfogadását, hozzátéve, hogy hozzájárulok P. Szabó Géza képviselőtársam módosításának, valamint annak a módosításnak elfogadásához^ amelyet Pikler Emil képviselő tett az osztrák vállalatokra vonatkozólag, amelynek indokait különben Wolff Károly t képviselőtársam egészen szépen kifejtette. (Élénk helyeslés a jobboldalon és, a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 3. §~nál a. kérdést bekezdésenként fogom feltenni. Következik a 3. § 1. bekezdése. Az 1. bekezdéssel szemben Kéthly Anna képviselőtársunk adott be módosító inditványt, amely ellentétben van az eredeti szöveggel, tehát azzal szembe fogom állítani. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a 3. § 1. bekezdését eredeti szövegezésében elfogadni, szemben Kéthly Anna képviselőtársunk módosító indítványával, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik 27*