Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-575

A nemzetgyűlés 575. ülése 1926. évi június hó 22-én, kedden. 18 á gyűlést és a minister urat. hogy javaslatomat elfogadni szíveskednek. Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Pakots József! Elnök: A képviselő ur nincs jelen., töröl­tetik. Szólásra következik? Bodó János jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! Ennél a szakasznál, amely felett nagyon kimerítő vita indult meg és amelynél a nemzetgyűlés vala­mennyi pártjának — ugy látom a vitából — az a véleménye, hogy • - . (Bud János pénz­ügyminister: Kilencszer hallottuk ugyanazt!) én nem kívánom a pénzügy minis ter urtóL hogy végighallgassa beszédemet —• a nemzet­gyűlés valamennyi pártjának egyöntetű véle­ménye az hogy a szakasz ebben a szövegezé­sében nem helyes, nekem az egész vita után, ami eddig lefolyt és mindazok után, amiket eddig hallottunk és amit az egész törvény­javaslatból látok, csodálkozva kell megállapí­tanom, hogy amig a nyugdíjtörvénynek az volna a feladata, hogy a nyugdíjasok nyugdí­ját biztosítsa, addig itt van egy nyugdíj-tör­vényjavaslat, amelynek minden egyes para­grafusából azt látom, hogy miként fognak ke­vesebbet kapni a nyugdíjasok, mint ami őket eredetileg alkalmazásuk szerint megilletné Mert eggyel tisztában kell lenni. Azzal, hogy a nyugdíjasok legnagyobb része a fizetéséből aranykoronában fizette be nyugdíjjárulékait. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a nyug­díjas abban az esetben, ha a nyugdíjjárulékát nem fizette volna be a vállalat pénztárába, — amely azt nem tartotta meg papírpénzben, hanam házakba fektette be vagy pedig az üz­leteiben használta fel —• talán jobban járt volna, A másik kérdés amelyet a magánvállala­tok alkalmazottainak nyugdíjánál tekintetbe kell vennünk» az, hogy a magánvállalatok leg­nagyobb része^ nincs abban a helyzetben, mint amelyben a békében volt. A régi, békebeli Magyarország, sajnos, nincs meg és sajnos, nincsenek meg a régi békebeli vállalatok sem. Mert a régi vállalatoknak Nagy-Magyar­ország vállal atatainak kapacitása Nagy-Ma­gyarországra volt felépítve és természetesen a mai kis Magyarország vállalalatai kénytele­nek számolni a mai kis Magyarország, csonka Magyar ország keretével. De ugyanez a helyzet az államnál is. Az ál­lam is a régi Nagy-Magyarországra volt be­rendezkedve, sőt itt még sokkal rosszabb a helyzet azért, mert a megszállt területekről a tisztviselőknek jelentékeny része, amely ott az esküt letenni nem akarta vagy amelyet kiül­döztek onnan, idejött a mai Magyarország té­rületére, amely szintén nyomorgó ország, sőt mint állami közület, sokkalta nyomorgóbb, sok­kalta rosszabb szituációban van, mint amilyen­ben a vállalatok vannak. Én tehát nem tudok egyet megérteni, azt, hogy amikor az arány­számot megállapították, amikor az arányszá­mot tárgyalták, miként volt lehetséges, hogy legalább is minimális arányszámként nem vet­ték tekintetbe azt az arányszámot, amelyet az állam a maga nyugdíjasaival szemben magára nézve kötelezőnek tart. Másik kérdés, amelyet az arányszámnál nem értek és nem tudom megérteni, hogy mi­lyen meggondolás vezette a kormányt, amikor ezt a százalékot megállapította, az, hogy nem látom ennek emelkedését, növekedését. Mert ha elfogadom a vállalatoknál azt, amit kényte­len vagyok elfogadni, r — mert lehetetlenség, hogy realitásoknál, reális kérdéseknél reális szempontokat ne vegyünk figyelembe — hogy NAPLÓ. XLV. ma, amikor nincsenek kereskedelmi szerződé­seink, amikor az ország gazdasági helyzete rossz, amikor a konjunktúra után a dekon­junktúra következett be, az egyes vállalatok prosperitása nem olyan, mint a békében volt, sőt nem olyan, mint pár esztendő múlva lesz, akkor lehetetlenség, hogy én magam, akinek kötelessége megvédeni az alkalmazottak töme­geit, ne hagyjak hátsó ajtót arra az esetre, ha a prosperitás valóban emelkedik. És én ebből a szempontból túlságosan hosszúnak tartom azt az időtartamot is, amelyet a törvény kon­templál. Lehet, hogy optimista vagyok, de én azt remélem, hogy Magyarország mai szomorú gazdasági helyzete, amelynek első konzekven­ciáit a tisztviselőkkel akarják levonatni, nem fog 5—6 eszetendeig, nem fog 1930-ig tartani, én tehát a kontemplált revizió idejét 1928-ra tenném. Sajnálattal látom, hogy a vitában nem em­líttetett fel egy kérdés, ezért kénytelen vagyok itt megemlíteni annál is inkább, mert remélem, hogy ezt a kérdést nemcsak a nemzetgyűlés többsége, de maga a minister ur is magáévá fogja tenni. Azt láttuk az utóbbi esztendőkben, amikor a tisztviselőknek nyomorúságos fillére­ket juttattak — magam láttam havi 1200—1600 koronás tisztviselői nyugdíjakat, amelyekért nem volt érdemes elmenni, hiszen a villamos többe került, mint amennyi a nyugdíj volt,... (Tamássy József: Azért kell ez a törvényjavas­lat!) épen ezért akarok felemlíteni egy esetet, amely azt hiszem, mindnyájunkra nézve döntő hatással lesz. Akkor, amikor ebben a helyzet­ben voltak a tisztviselők, a kényszerhelyzetben egyességet kötöttek a vállalattal. Ennek az egyességnek értelmében kimondották, hogy te­kintet nélkül a bírói határozatra és tekintet nélkül a később hozandó törvényre, ők bizo­nyos összeget vagy mint végkielégítést, vagy mint havi járulékot elfogadnak. Tehát olyan tisztviselők, akiket ennek a törvényjavaslatnak értelmében milliók és milliók illetnének meg, elfogadtak 500.000 koronát azért, mert kénysze­rítve voltak erre, mert különben nem lett volna nekik és családjuknak mit enni. Amikor tehát nekünk feladatunk itt a nemzetgyűlésen, hogy a _ kihasznált embereket, a szegényeket megvédjük a hatalmasokkal szemben és ha történtek igazságtalanságok, azokat a nemzetgyűlés erejével reparáljuk, kérem a minister urat, — hiszen nem nagy kér­désről van szó, de sok szegény nyomorult em­ber élete függ tőle, hogy a minister ur és a nemzetgyűlés ebben a kérdésben miképen fog állást foglalni — hogy ezek az egyességek ér­vénytelenittessenek. (Tamássy József: Benne van a 14, §-ban!) Nincs benne- Nem tartottam volna helyesnek, ha a vita ebben a kérdésben csak a 14. §-nál indul meg, hanem én a minis­tar ur figyelmét már most fel akarom hivni erre a kérdésre, hogy legyen ebben a törvény­ben olyan szakasz, amely kimondja, hogy azok az egyességek. amelyeknek értelmében a tiszt­viselők kevesebbet kapnak, mint amennyi őket ennek a törvénynek értelmében megilletné, ér­vénytelenek. (Tamássy József: 14. § második bekezdése!) Abban nincs benne. Elolvastam a 14. §-t de abból nem derül ki. Méltóztassék meg­nézni, a 14. § második bekezdése ezt mondja, (olvassa): »Ha a felek a járandóság összegét az 1924. évi július hó 1. napja után a pénz értékcsökkenésének figyelembevételével egyes­séggel megállapították, a járandóság összegére továbbra is az egyesség irányadó.« Én pedig az ellenkezőjét akarom, hogy ne legyen az egyesség az irányadó, mert sok ki­27

Next

/
Oldalképek
Tartalom