Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-574

162 2 nemzetgyűlés 574. ülése 1926. évi -június hó 21-én, hétfőn. teljesen átvette a maga vagyonstátusába és a nyugdíjszabályzatból származó összes kötelezettségekért teljes ingó- és ingatlan vagyonával felelősséget vállalt. Valamennyi nyugdíjasra, bármely országban lakjanak is az illetők, ugyanaz az egyetlen nyugdíjszabályzat vonatkozik, tehát már ebből az okból sem képzelhető el, hogy az osztrák nyugdíjasok esetleg magasabb nyugdíjakban részesüljenek, mint azok a nyugdíjasok, akik Magyarország területén tartózkodnak. Megjegyzem még, — hogy egészen rámutathassak a helyzet fonákságára — hogy ennek a gőzhajózási társaságnak vasútja is van. A vasutak — ugy látszik — az igen t. pénzügyminister ur szivéhez közelebb állanak, mert a vasutakra nem akarja ráoktrojálni a maga jóságát és a maga szociális érzékéből fakadó reformjait és ujitásait. A vasutakat tehát megmenti önmagától az igen t. pénzügyminister ur, ellenben itt egy ferde helyzet van a Dunagőzhajózási Társaságot illetőleg, amelynek tulajdonában van a Mohács—pécsi vasút, amely vasút kivétetik a törvény hatálya alól, maga az anyaintézet, a Dunagőzhajózási Társaság pedig hatálya alá tartozik a magyar törvénynek. A leányvállalatot tehát mentesíti, az anyavállalatot pedig sújtja ez a törvényjavaslat. Ebből kifolyólag azt kérem az igen t. pénzügyminister úrtól, hogy a Dunagőzhajózási Társaságra vonatkozólag ezt a törvényjavaslatot alkalmaztatni ne méltóztassék. Normális viszonyok között, amikor nem lehet igy fittyet hányni a parlamenti tárgyalásoknak, mint ahogy azt a t. pénzügyminister ur teszi, már előttünk kellene lenni litografált állapotban mindazoknak a módosításoknak, amelyeket tárgyalás közben az igen t. előadó ur itt elébünk tár. Mert igy sarokba szoríthatja a bírálatra kötelezett ellenzéket, hogy az utolsó pillanatban nyújtja be a módosítást, de saját pártját is lekicsinyli, mert ilyen körülmények között, ha nem kíváncsiak azokra a módosításokra, amelyeket_ az előadó ur elő fog terjeszteni, megalkothatjuk véleményünket az igen t. minister ur mögött ülő t. képviselőtársainkról. Még az olyan képviselőknek is, akik tanulmányozták az ügyet és hónapok óta dolgoztak ezen a javaslaton, akiknek tehát a kisujjában van ennek a törvényjavaslatnak minden határozmánya, még ezeknek sincs módjukban bírálatot mondani momentán. Hiszen a szövegezés is_ fontos és még a szövegezés által som engedhetjük magunkat, félrevezettetni. Ha tehát már nincs itt a parlamenti szokásnak meg-felelőén az a szöveg, amelyet oz előadó ur előterjeszt, kérünk legalább annyi figyelmet a nemzetgyűlés iránt és annak tárgyalási komolysága és méltósága iránt, hogy amikor az előadó ur előterjeszti ezeket a javaslatokat, pár percnyi szünet adassék, hogy átgondolhassuk a javaslatokat, ha már nem. adta ide azokat az igen t. pénzügyminister ur, holott hónapok alatt ráért volna az igen t. pénzügyminister ur, mert már hónapokkal ezelőtt letárgyalták az ankéteken és azóta annak az óriási nagy személyzetnek és azoknak a kitűnő munkaerőknek, akik az igen t. pénzügyminister ur rossz _ törvényjavaslatának kénytelen szövegezői, idejük lett volna arra, hogy ezt is elkészítsék. Hallom, hogy a Dunagőzhajózásról lesz valami kivételes rendelkezés, meg is mutatott nekem az előadó ur egy szöveget. De hogyan jutok ahhoz, hogy) én 5 perccel ezelőtt láthattam ezt^a szöveget, ellenben a mellettem ülő képviselőtársam nem látta és hogyan jut ahhoz a plénum, hogy nem ismeri ezt a szöveget! Az a szöveg, amelyet az előadó ur nekem megmutatott, első olvasásra gondolkodóba ejtett, hogy talán ez is megoldás. De — sajnálom — mennél jobban múlnak nem az órák, hanem a percek: ahogy rágondolok erre, annál inkább meggyökerezik bennem az a meggyőződés, hogy ez sem megoldás. A tervezett megoldás, hogy a bécsi mérlegeket méltóztatnak összehasonlitani. Hát a mérlegekről méltóztatott hallani a kritikánkat s most mégis azt kívánja tőlem a pénzügyminister ur, — remélem, jó magyar embernek tart engem — hogy egy idegen állam törvényei és rendeletei szerint azoknak megfelelően vagy azok kijátszásával készült bécsi mérlegnek is higyjek? Már mondtam, hogy az igen t. pénzügyminister ur saját alkalmazottai, a fináncok sem hisznek a mérlegeknek s a minister ur tőlem, mint képviselőtől mégis azt követeli, hogy én higyjek nekik, sőt még meg is bélyegez, hogy meggyőzhetetlen vagyok, hogy érvekkel nem is lehet meggyőzni itt egy és más ellenzéki szónokot. Kérem tehát, méltóztassék ezeket a szövegeket publikálni és kérem, hogy méltóztassék a Dunagőzhajózási Társaságot megmenteni ettől a jóindulattól, amelyet ígérnek ezekkel a javaslatokkal. Hasonlóképen felolvasom a budapesti Giroés Pénztáregylet nyugdíjasainak hozzám intézett sürgönyét- amelyben azt mondják (olvassa): »Mély tisztelettel esedezünk, nyugdíjunk elintézését a valorizációs törvény rendelkezése alól kivétetni méltóztassanak. A budapesti Giroegylet adminisztráció közcélú intézmény, alapitói és részvényesei a fővárosi nagybankok saját állitása szerint nem nyereségre alakult vállalat, jövedelmei nagyok, aktiv tisztviselőit Tébe-kulcs szerint, vezetőigazgatóit busásan fizeti. Igaz ügyünk kegyes pártfogásáért Isten áldását kérik a Budapesti Giró- és Pénztáregylet nyugdíjasai-« Lehetetlen tehát, hogy amikor igy szaladnak az érdekeltek a törvény elől, akkor mi meg ennek hatását minél szélesebb rétegekre terjesszük ki. Én az igen t. pénzügyminister urat újólag arra kérem, hogyha már ilyen a parlamenti helyzet mint amilyen, ne zárkóz zék el makacsul azoknak az indokoknak hatása elől, amelyek innen, ellenzéki padokról feléje elhangzanak. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Nemzetgyűlés! Ennek a kérdésnek nehézségével magam is tisztában vagyok. Én ugyanis azon a nézeten vagyok, hogy a Dunagőzhajózási Társaságra vonatkozólag valóban a legmegfelelőbb megoldás az lenne, ha az egyszerűen kivétetnék a törvény hatálya alól, vagyis ha a 2. §-ba bevennénk, hogy (olvassa): »Á magyar királyi államvasutaknál, a Duna—Száva—Adria vasútnál (Déli vasútnál) és más közforgalmi vasútnál, az Első Dunagőzhajózási Részvénytársaságnál... stb. a törvény nem vonatkozik.« Én pillanatnyilag nem akarom felsorolni az indokokat, hogy micsoda financiális, micsoda egyéb akadályok állják ennek a kivételnek útját. Tudniillik nézzük a vállalatot. Ez a vállalat osztrák vállalat, erősen angol érdekeltséggel, és székhelye ezidőszerint Bécs. Az osztrák szabályok szerint készitik tehát mérlegüket, az osztrák szabályok vonatkoznak egész mérlegkészitésükre. Az itteni, magyarországi nyugdíjasoknak pedig eg*yhangulag az^ a kérése, hogy vétessenek ki e rendelkezés alól. Ha tehát nyugdíjasokat akar védeni a m. kir. kormány és a nemzetgyűlés, nem tudom, miért nem veszik ki a magyarországi nyugdíjasokat e tör-