Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-574

162 2 nemzetgyűlés 574. ülése 1926. évi -június hó 21-én, hétfőn. teljesen átvette a maga vagyonstátusába és a nyugdíjszabályzatból származó összes kötele­zettségekért teljes ingó- és ingatlan vagyoná­val felelősséget vállalt. Valamennyi nyugdí­jasra, bármely országban lakjanak is az ille­tők, ugyanaz az egyetlen nyugdíjszabályzat vonatkozik, tehát már ebből az okból sem kép­zelhető el, hogy az osztrák nyugdíjasok esetleg magasabb nyugdíjakban részesüljenek, mint azok a nyugdíjasok, akik Magyarország terü­letén tartózkodnak. Megjegyzem még, — hogy egészen rámutathassak a helyzet fonákságára — hogy ennek a gőzhajózási társaságnak vas­útja is van. A vasutak — ugy látszik — az igen t. pénzügyminister ur szivéhez közelebb állanak, mert a vasutakra nem akarja ráoktrojálni a maga jóságát és a maga szociális érzékéből fa­kadó reformjait és ujitásait. A vasutakat tehát megmenti önmagától az igen t. pénzügyminis­ter ur, ellenben itt egy ferde helyzet van a Dunagőzhajózási Társaságot illetőleg, amely­nek tulajdonában van a Mohács—pécsi vasút, amely vasút kivétetik a törvény hatálya alól, maga az anyaintézet, a Dunagőzhajózási Tár­saság pedig hatálya alá tartozik a magyar tör­vénynek. A leányvállalatot tehát mentesíti, az anyavállalatot pedig sújtja ez a törvényjavas­lat. Ebből kifolyólag azt kérem az igen t. pénz­ügyminister úrtól, hogy a Dunagőzhajózási Társaságra vonatkozólag ezt a törvényjavasla­tot alkalmaztatni ne méltóztassék. Normális viszonyok között, amikor nem lehet igy fittyet hányni a parlamenti tárgya­lásoknak, mint ahogy azt a t. pénzügyminister ur teszi, már előttünk kellene lenni litogra­fált állapotban mindazoknak a módosítások­nak, amelyeket tárgyalás közben az igen t. elő­adó ur itt elébünk tár. Mert igy sarokba szo­ríthatja a bírálatra kötelezett ellenzéket, hogy az utolsó pillanatban nyújtja be a módosítást, de saját pártját is lekicsinyli, mert ilyen kö­rülmények között, ha nem kíváncsiak azokra a módosításokra, amelyeket_ az előadó ur elő fog terjeszteni, megalkothatjuk véleményünket az igen t. minister ur mögött ülő t. képviselő­társainkról. Még az olyan képviselőknek is, akik tanulmányozták az ügyet és hónapok óta dolgoztak ezen a javaslaton, akiknek tehát a kisujjában van ennek a törvényjavaslatnak minden határozmánya, még ezeknek sincs módjukban bírálatot mondani momentán. Hi­szen a szövegezés is_ fontos és még a szövegezés által som engedhetjük magunkat, félrevezet­tetni. Ha tehát már nincs itt a parlamenti szo­kásnak meg-felelőén az a szöveg, amelyet oz előadó ur előterjeszt, kérünk legalább annyi figyelmet a nemzetgyűlés iránt és annak tár­gyalási komolysága és méltósága iránt, hogy amikor az előadó ur előterjeszti ezeket a ja­vaslatokat, pár percnyi szünet adassék, hogy átgondolhassuk a javaslatokat, ha már nem. adta ide azokat az igen t. pénzügyminister ur, holott hónapok alatt ráért volna az igen t. pénzügyminister ur, mert már hónapokkal ez­előtt letárgyalták az ankéteken és azóta annak az óriási nagy személyzetnek és azoknak a kitűnő munkaerőknek, akik az igen t. pénz­ügyminister ur rossz _ törvényjavaslatának kénytelen szövegezői, idejük lett volna arra, hogy ezt is elkészítsék. Hallom, hogy a Dunagőzhajózásról lesz valami kivételes rendelkezés, meg is mutatott nekem az előadó ur egy szöveget. De hogyan jutok ahhoz, hogy) én 5 perccel ezelőtt láthat­tam ezt^a szöveget, ellenben a mellettem ülő képviselőtársam nem látta és hogyan jut ahhoz a plénum, hogy nem ismeri ezt a szöve­get! Az a szöveg, amelyet az előadó ur nekem megmutatott, első olvasásra gondolkodóba ej­tett, hogy talán ez is megoldás. De — sajnálom — mennél jobban múlnak nem az órák, hanem a percek: ahogy rágondolok erre, annál in­kább meggyökerezik bennem az a meggyőző­dés, hogy ez sem megoldás. A tervezett meg­oldás, hogy a bécsi mérlegeket méltóztatnak összehasonlitani. Hát a mérlegekről méltózta­tott hallani a kritikánkat s most mégis azt kívánja tőlem a pénzügyminister ur, — remé­lem, jó magyar embernek tart engem — hogy egy idegen állam törvényei és rendeletei sze­rint azoknak megfelelően vagy azok kijátszá­sával készült bécsi mérlegnek is higyjek? Már mondtam, hogy az igen t. pénzügyminister ur saját alkalmazottai, a fináncok sem hisznek a mérlegeknek s a minister ur tőlem, mint kép­viselőtől mégis azt követeli, hogy én higyjek nekik, sőt még meg is bélyegez, hogy meg­győzhetetlen vagyok, hogy érvekkel nem is le­het meggyőzni itt egy és más ellenzéki szóno­kot. Kérem tehát, méltóztassék ezeket a szöve­geket publikálni és kérem, hogy méltóztassék a Dunagőzhajózási Társaságot megmenteni et­től a jóindulattól, amelyet ígérnek ezekkel a javaslatokkal. Hasonlóképen felolvasom a budapesti Giro­és Pénztáregylet nyugdíjasainak hozzám inté­zett sürgönyét- amelyben azt mondják (ol­vassa): »Mély tisztelettel esedezünk, nyugdí­junk elintézését a valorizációs törvény rendel­kezése alól kivétetni méltóztassanak. A buda­pesti Giroegylet adminisztráció közcélú intéz­mény, alapitói és részvényesei a fővárosi nagybankok saját állitása szerint nem nyere­ségre alakult vállalat, jövedelmei nagyok, ak­tiv tisztviselőit Tébe-kulcs szerint, vezető­igazgatóit busásan fizeti. Igaz ügyünk kegyes pártfogásáért Isten áldását kérik a Budapesti Giró- és Pénztáregylet nyugdíjasai-« Lehetetlen tehát, hogy amikor igy szalad­nak az érdekeltek a törvény elől, akkor mi meg ennek hatását minél szélesebb rétegekre terjesszük ki. Én az igen t. pénzügyminister urat újólag arra kérem, hogyha már ilyen a parlamenti helyzet mint amilyen, ne zárkóz zék el makacsul azoknak az indokoknak ha­tása elől, amelyek innen, ellenzéki padokról feléje elhangzanak. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Nemzetgyűlés! Ennek a kérdésnek nehézségével magam is tisztában vagyok. Én ugyanis azon a nézeten vagyok, hogy a Dunagőzhajózási Társaságra vonatko­zólag valóban a legmegfelelőbb megoldás az lenne, ha az egyszerűen kivétetnék a törvény hatálya alól, vagyis ha a 2. §-ba bevennénk, hogy (olvassa): »Á magyar királyi államvas­utaknál, a Duna—Száva—Adria vasútnál (Déli vasútnál) és más közforgalmi vasútnál, az Első Dunagőzhajózási Részvénytársaságnál... stb. a törvény nem vonatkozik.« Én pillanatnyilag nem akarom felsorolni az indokokat, hogy micsoda financiális, micsoda egyéb akadályok állják ennek a kivételnek útját. Tudniillik nézzük a vállalatot. Ez a vál­lalat osztrák vállalat, erősen angol érdekeltség­gel, és székhelye ezidőszerint Bécs. Az osztrák szabályok szerint készitik tehát mérlegüket, az osztrák szabályok vonatkoznak egész mérleg­készitésükre. Az itteni, magyarországi nyug­díjasoknak pedig eg*yhangulag az^ a kérése, hogy vétessenek ki e rendelkezés alól. Ha tehát nyugdíjasokat akar védeni a m. kir. kormány és a nemzetgyűlés, nem tudom, miért nem ve­szik ki a magyarországi nyugdíjasokat e tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom