Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-574

*~À nemzetgyűlés 574. ülése 1926. évi június hó 2i-én, hétfőn. 163 vény rendelkezése alól, micsoda fontos állami érdek az, amely ennek a változtatásnak útját állja. Én deferálok egy fontos közgazdasági vaery állami érdek előtt, de ezt nem tudom pillanatnyilag átlátni, mert, ha — amint inf ormaivá vagyok — olyan javaslat készül a 3. §-nál. amely a társaság egész vagyonának alapulvételével fogja az arányszámot megállapítani, kétségkívül ez a rendelkezés jobb lesz, mintha csak a mostani szöveg vonatkoznék a Dunagőzhajózási Társaságra, de ez is csak arányszám alapján lesz megállapítva. Mármost az osztrák törvények esetleg másként rendelkeznek a mérleg összeállításáról. Miért legyenek hátrányos helyzetben a magyarországi nyugdíjasok? Mert lehet, hogy az arányszám alapján való nyugdíj alacsonyabb lesz, mint a 85%-os osztrák nyugdíj. Ezért attól félek ebben a kérdésben, hogy itt végeredményben hátrány fogja érni a magyarországi nyugdíjasokat. Nagyon kérem tehát őexcellenciáját, méltóztassék ezt megfontolni. Én nem tudom pillanatnyilag felsorolni az összes indokokat, de miért hozzuk a magyarországi nyugdíjasokat ezzel a rendelkezéssel esetleg abb El et helyzetbe, hogy ők majd kevesebbet fognak kapni, mint az osztrák nyugdíjasok, mert az osztrákokra ez az arányszám nem fog vonatkozni, — ez kétségtelen, még pedig az egész vagyon alapján kiszámított arányszám sem fog vonatkozni az osztrák nyugdíjasokra, — lehetséges tehát, hogy az osztrák nyugdíjvalorizációs szabályok szerint az osztrák alkalmazottak többet fognak kapni, mint a magyarországi alkalmazottak. Ez bekövetkezhetik, minister ur, hogy ők esetleg kevesebbet fognak kapni, mint az osztrákok. Nem tudom ennek indokát megértem. Van egy állami indok, amely az osztrák társasággal, azt hiszem, hogy az osztrák társasággal szemben a magyarországi alkalmazottaknak, a magyar állampolgároknak érdeke erősebb, mint az osztrák társaság érdeke, és ismétlem, be fog következni, hogy az arányszám az osztrákokra nem fog vonatkozni. Én koncedálom, — az előbb is emiitettem — hogy kétség kívül jelentős javulás reájuk nézve az arányszám, de mégis be fog következni, hogy az osztrák valorizációs törvénynek megfelelőleg az osztrákok többet fognak kapni, mint a magyarok, (Rupert Rezső: Egészen bizonyos!) az osztrákoknál 85% a maximum, a magyarok tehát kevesebbet fognak kapni. Nem látom be tehát ennek indokát és kérem a minister urat, méltóztassék ezt a kérelmet megfontolás tárgyává tenni, hogy a Dunagőzhajózási Társaság alkalmazottaira ez a törvény ne terjesztessék ki. (Várnai Dániel: Van más társaság is! Ez a vitát elposványositja!) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Senki sincs feliegyezve ! Elnök: Kivan még valaki szólani? Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Arra a két felszólalásra, amely a betegsegélyző tisztviselők érdekében hangzott el, nem kívánok válaszolni, mert ezzel a kérdéssel a népjóléti minister ur fog foglalkozni, ezért csupán arra a kérdésre akarok kitérni, amelyet Szilágyi Lajos képviselőtársam emiitett. Engem igazán meglep, hogy Szilágyi Lajos t képviselőtársam milyen érzékeny. Neki joga van rólam azt állítani, hogy konok vagyok, viszont neheztel azért, ha én azt állítom, hogy őt meggyőzni nehéz. Azt hiszem, kölcsönösen jogunk van egymást kritizálni, mert ha neki az ellenzékről joga van támadni, viszont nekem jogom van visszaverni ezt a támadást. Az ellenkező felfogás kissé téves. Kölcsönös a dolog: r ön azt állit ja rólam, hogy én konok vagyok, én meg azt állítom, hogy önt meggyőzni nem lehet. Igen t. képviselőtársam végeredményben, amikor felszólalásomat kritizálta, megint furcsa helyzetet teremtett. Én nem tudom megérteni, —- de irigylem, ha igy van — igen t. képviselőtársam egy személyben akarja mindig a többséget képviselni, holott a többség sok személyből áll és feltételezi erről az egész oldalról, hogy az ezzel a kérdéssel nem foglalkozott, hogy nem vette magának azt a fáradságot, hogy ennek a kérdésnek megvitatásába belemenjen. (Szilágyi Lajos: Aki szombaton el volt ragadtatva, az nem ismeri ezt a javaslatot! Kivétel nélkül!) Engedelmet kérek, igenis nagyon is foglalkoztak az erre az oldalra tartozó t. képviselőtársaim ezzel a kérdéssel, résztvettek az összes megbeszéléseken és nem tudom, talán jobban is hozzájárultak a kérdés megoldásához, mint azok, akik a kérdést egyoldalulag kezelik. (Szilágyi Lajos: Jó, legyen a pálma az övék, méltóztassék minden módosítást nekik tulajdonítani!) Nem különböztetek meg semmiféle módosítást sem jobbról, sem balról másként, mint hogy akkor, ha az a módosítás helyes, azt elfogadom. (Helyeslés jobb felől.) De pálmát nem keresett ez a párt az egész idő alatt, mert ez a párt csak ódiumot vállalt és vállalta azt akkor, amikor tudta, hogy történelmi missziót teljesít. Nem lehetséges erről a pártról azt állítani, hogy ez dicsőségért harcolt, mert ez a párt a népszerűtlenség vádját vette magára az ország érdekében. (Szilágyi Lajos: Azt állítottuk, hogy nem is harcol! — F. Szabó Géza: Mi készítettük elő és nem a távoszlopnál lovagoltunk be! Van szerencsém ezt kijelentem!) Egyet nem tudok megérteni Szilágyi Lajos t. képviselő ur állásfoglalásából. Hiszen ha egy olyan kérdéssel állanánk szemben, amelyet mindenkire kielégítően meg lehet oldani, akkor talán megértem ezt az álláspontot, de az igen t, képviselőtársam, aki kezdettől fogva résztvett ezeken a megbeszéléseken, — és sohasem azt mondtam, hogy ankéten vett részt — kijelentette, hogy meg van elégedve, külön fejezte ki megelégedését. (Szilágyi Lajos: Ugy van!) Ha pedig eredményeket értünk el az alkalmazottak érdekében, akkor, még ha politikai elvek diktálnak is nekem, hogy más álláspontot foglaljak el, most már mégis mérsékeltebb álláspontot < kell elfoglalnom. (Szilágyi Lajos: Az mutatja az objektivitást, hogy elismerem, amit a minister^ ur mondott!) Ezt el is könyveltem! Igen t. képviselőtársam, azonban itt több konrét kérdést is vetett fel. Az egyik a Dgt. ügye. Ezt a kérdést abból a szempontból vettük megvitatás alá, hogy tulajdonképen itt is állapítsunk meg egy mértéket, amely a nyugdíjasok nyugdíjilletményének megszabásánál irányadó lenne. (Várnai Dániel: Ez megvan állapítva az anyaintézet által!) Ebből a szempontból tehát nem akarjuk kihagyni a törvényjavaslatból ezt a kérdést. Tényleg ugy van, amint Wolff t. képviselőtársam mondta, hogy az egész üzletmenetre kiterjedő mérlegből kell kiindulni. Azok az aggályok azonban, amelyeket a t. képviseő ur felhozott, igen könnyen eliminálhatók azzal, ha kimondják, hogy ez a nyugdíj illetmény nem lehet kevesebb, mint amennyit a nyugdíjasok