Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-573

 nemzetgyűlés 573. ülése 1926. évi június hó 19-én, szombaton. 153 ezzel szembeállítják azt, hogy az újságírók, tehát a közérdek legönzetlenebb szolgái ki vannak tiltva innen, akkor nem hiszem, hogy a t. Nemzetgyűlés ne legyen velem azon a véleményen, hogy ezt a rendelkezést a kormánynak minél hamarabb vissza kell vonatnia. De nem csak a főkapitányság épületében korlátozzák a hírszolgálat ellátását, hanem biztosított jogok ellenében azoknak az eseményeknek színhelyére sem engedik a rendőri sajtótudósitókat, a sajtó munkásait, ahova nekik a rendőri sajtótudósitói igazolvány szabad bemenetet, szabad mozgást biztosit. Maga a főkapitányi parancs is arra utasítja a rendőrtisztviselőket, hogy a rendőri sajtótudósitói igazolványt tartsák tiszteletben akkor, amikor azt mondja (olvassa :) »Ha akár a nyomozás érdeke, akár más közérdek azt kívánja meg, hogy a sajtó már valamely esemény színhelyén tájékoztassék, megengedem, hogy a helyszínen intézkedő tisztviselő közvetlenül is adhasson értesítést a sajtó számára.« A rendőri sattótudósitói igazolványban pedig az áll, hogy az igazolvány tulajdonosa jogot szerez arra, hogy az események színhelyén a rendőri kordonon belül megjelenhessék, és ott szabad mozgása biztosítva legyen. Mármost konkrét esetek vannak tömegével, melyekből az látszik, hogy a rendőrtisztviselők, áthatva attól a szellemtől, amely nemcsak a sajtórendészeti csoportban, hanem a belügyministeriumban is érvényesül, távol tartják az újságírókat az események színhelyétől, nem engedik őket oda, sőt ha valamely bérházban történik olyan esemény, hol az ujságirónak a hírszolgálat érdekében meg kell jelennie, az első az, hogy a kiszálló rendőrtisztviselő utasítja a házmestert, hogy mindenkit beengedhet a házba, csak épen újságírót, rendőri sajtótudósitót nem. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hallatlan ! — Györki Imre : Félnek a nyilvánosságtól ! így lesznek a felderítetlen bűncselekmények ! — Fábián Béla : Azok nem innen lesznek !) Az pedig bebizonyított dolog, — senki kétségbe nem vonhatja — hogy azt, hogy a nyomozások legtöbb esetben kudarcba fúlnak, hogy azt a már nagyon jól ismert holtpontot eredményezik, {Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza : A Somogyi—Bacsó gyilkosság is holtponton van !) az okozza, hogy a sajtó szabad közreműködését megakadályozzák, hogy zaklatással és mindenféle molesztálással a kötelességét végző újságírót zavarják. Példa erre, — hogy csak egyet idézzek — a Lajos-utcai gyilkosság. Nem engedték be az iskola épületébe az újságírókat és már holtpont fenyegette ebben az ügyben is a rendőrséget (Malasits Géza : Akár csak a vörös Zsuzsa esetében !) mikor aztán huszonnégy óra múlva a sajtóban az ügy leirása megjelenhetett, és ez hozta meg a tettes kézrekeritésének sikerét, mert a sajtóban olvasták az emberek az eseményt, s nyomban önkéntes tanuk jelentkeztek a rendőrségen és rávezették a rendőrséget a tettesre. Ez az egy példa is azt bizonyítja, hogy aki a sajtó közreműködését a rendőrségen akadályozza, aki a hírszolgálat szabad ellátását akadályozza, az a közérdek ellen cselekszik. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! A kormány sajtóellenes tényei — amint látható—mint a járvány ragadták magukkal a főkapitányságot is. Mondják azonban, hogy f más indító okok is közrehatottak a főkapitányságon a sajtó munkásainak megrendszabályozására. Nyilvánvaló ugyebár, hogy a kudarcok és a sikertelenségek nem szeretik a nyilvánosságot, és az eredménytelen nyomozások nem szivesen tűrik a sajtót, mint a nyilvánosság tanuját. Elsősorbán vagy nagymértékben ez is közrehatott arra, hogy a főkapitánynak ez az eléggé el nem ítélhető kitiltó parancsa megjelent. Mondják azt is, hogy a frank-botrányban élénken szereplő egy úgynevezett előkelő politikus érezte magát sértve azáltal, (Malasits Géza : Pali barátjuk ! — Peyer Károly : Nyugodtan tudott aludni !) hogy a sajtó tudomást szerzett az ő tanúvallomásáról, és ezzel az illető előkelő politikus presztízsét, vagy pedig azt a hires nyugodt álmát zavarta meg. A magam részéről nem keresek indító okokat, nem kivánok a kormány számára sem előterjeszteni ilyesmit. Azt vallom, hogy ez a rendelet, a sajtó munkásait molesztáló, a hírszolgálat ellátását akadályozó, ez a főkapitányi parancs a sajtószabadság ellen intézett támadás, amelyet tűrni nem lehet, már a közérdek szempontjából sem lehet megengedni, hogy a sajtó munkásain keresztül ilyen támadás érje a sajtószabadságot. A sajtó munkásainak a rendőrségen való szabad mozgását, a hírszolgálat szabad ellátását biztosítani kell s ezért gondolom azt, hogy a nemzetgyűlés meg van győződve arról, hogy ezt a sérelmet megszüntetni csak ugy lehet, ha a kormány haladéktalanul utasítja a budapesti államrendőrség főkapitányát, hogy ezt a napiparancsot azonnal vonja vissza. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csak sajnálatraméltó jelenség, szomorú, de nem meglepő tünet az, hogy amikor ilyen ügyről van szó és a kormány nagyon jól tudja, hogy milyen kérdéseket fognak hozzá intézni, a távollétével tüntet. Mindenesetre, ez is hozzá fog járulni ahhoz, hogy azt a harcot, mely a sajtószabadság érdekében folyik, sokkal erőteljesebben tovább folytassuk, sokkal nagyobb frontokra terjesszük ki, mert teljességgel tűrhetetlen az a politika, mely a kormány részéről a sajtó ellen megnyilatkozik. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik az összkormánynak. Következik Fábián Béla képviselő ur interpellációja a pénzügyminister úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni, Perlaki György jegyző (olvassa) : »Interpelláció a pénzügyministerhez. Van-e tudomása a pénzügyminister urnák arról, hogy az amnesztiás Molnár Ferenc forgalmiadó ellenőrt, akit csak e napokban itélt el ismét a budapesti kir. büntetőtörvényszék, Vázsonyi Vilmos merénylőjét, forgalmiadó főellenőrré nevezték ki ?« Elnök: Az interpelláló képviselőt illeti a szó. Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! Mélységes undorral jegyeztem be ezt az interpellációt, melynek tárgya a magyar közélet mocsarából van véve, abból a közéleti mocsárból, amelyet itt csak felszáradtnak hirdetnek, de hogy tényleg megvan ez a mocsár és nagyobb mértékben van meg, mint bármikor volt, ennek a legégetőbb bizonyítéka egy kinevezés, amelyet én ma interpelláció tárgyává tenni óhajtok. Az utóbbi időben a magyar közélet mocsarából három merénylet fakadt ki. Az első merényletet Vázsonyi Vilmos ellen követte el két amnesztiás gyilkos; a másodikat Platthy György képviselőtársunk ellen követte el egy kerületi választój harmadikat pedig Genfben Bethlen István gróf rninisterelnök úrral szemben követte el egy Justh Iván nevezetű emigráns. (Györki Imre: Dehogy emigráns!) A Platthy György képviselő ur ellen elkövetett merénylet tettese ott ül benn a fogházban; Justh Ivánnal szemben, aki Bethlen rninisterelnök ur ellen a merényletet elkövette, kiadatási eljárást indított a magyar kormány és ő a szövetségi esküdtszék elé került (Malasits Géza: És