Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-573

152 À nemzetgyűlés 573. ülése 1926, sainak szabad mozgását korlátozó és ezzel együtt a sajtó szabadságát is sértő rendeletét a budapesti államrendőrség főkapitánya haladéktalanul vonja vissza ; 2) hajlandó-e továbbá utasitani a főkapitányt arra, hogy az általa kiadott rendőri sajtótudósitói igazolványokban körülirt jogokat a sajtó munkásai részére minden körülmények között biztosi tsa 1 Végül 3) hajlandó-e utasitani az államrendőrség budapesti főkapitányságát, hogy a »Magyar Országos Tudósitó« eimü kőnyomatossal kötött szerződését annyival is inkább bontsa fel, mert ez a kőnyomatos újság képtelen megfelelni ama céloknak, amelyeknek szolgálatára alapitották ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Várnai Dánfel: T. Nemzetgyűlés ! Tisztelettel kérnék a negyedórás beszédidőhöz ínég tiz percet. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e Várnai képviselő ur beszédidejének tiz perccel való meghosszabbitását engedélyezni, igen vagy nem ! (Igen!) A Ház az engedélyt megadta. A képviselő urnák tehát 25 perc áll rendelkezésére, Várnai Dániel: T. Nemzetgyűlés! A sajtó szabadsága és a komoly hirszolgálat érdekében szükségesnek tartom a nemzetgyűlés elé tárni azokat a rendszabályokat, amelyeket a budapesti államrendőrség főkapitánya egy hónappal ezelőtt a sajtó munkásai ellen életbeléptetett. Ezek a rendszabályok sértik a sajtó szabadságát, sértik a sajtó munkásainak mozgási szabadságát, amenynyiben erősen korlátozzák őket minden indok nélkül és sértik egyúttal a rendelkezések végrehajtása közepette a sajtó munkásainak önérzetét és egyéni mozgási szabadságát is és teljességgel ellentétben állanak azokkal az elvekkel, amelyeket a budapesti államrendőrség főkapitánya a sajtóval kapcsolatban az egy hónappal ezelőtti időig maga is vallott. Az elvek és az egy hónap óta követett főkapitányi gyakorlat között nagy differenciák vannak és én azért teszem szóvá ezeket a dolgokat, hogy ezeknek a nagy differenciáknak megszüntetésére hivjam fel a kormányt. Marinovich Jenő, a budapesti államrendőrség főkapitánya több izben tett a rendőri sajtótudósitók szindikátusa előtt olyan nyilatkozatokat, amelyek a sajtószabadság elvével vonatkozásban teljesen helytállók. Marinovich főkapitány ur kijelentette, ismétlem, nem egyszer, hogy át van hatva attól a gondolattól, hogy a rendőrség és a rendőri riporterek, általában a sajtó együttműködésére feltétlenül szükség yam Együttműködés nélkül el sem képzelhető létezésük, mert a rendőrségnek a sajtóra, a rendőri riportereknek a rendőrségre feltétlenül szükségük van. Ezekkel az — ismétlem — teljesen helytálló elvekkel szemben miféle gyakorlatot érvényesített a mélyen t. főkapitány ur ? Merném mondani, hogy a gyakorlatban nem az ő elveit valósította életté, hanem másoknak a meggyőződését másoknak a kényelmi szempontjait, azokat, ámeneket a budapesti államrendőrség sajtórendészeti csoportjának vezetője, egy rendőrfőtanácsos, hivatalos minőségben már több izben kinyilvánított. Ezt azért mondom, hogy méltóztassanak egymással szembeállítva látni azt, hogy az államrendőrség vezetője igen helytálló tiszteletreméltó elveket vall a sajtóval vonatkozásban, de nem ezek az elvek érvénj^esittetnek, hanem azok, amelyeket egy beosztott alantas tisztviselő, tehát a főkapitányság hatósága alatt álló egyik tisztviselő vall, mert viszont a sajtórendészeti csoportnak vezető tisztviselője a főkapitánnyal szemben azt vallja, hogy sem a múltban, sem a jelenben, évi június hó 19-én, szombaton. sem a jövőben nem volt, nincs, és nem lesz szüksége a rendőrségnek a sajtóra. Ha tőlem függne — mondja ő — egyetlen újságíró sem tehetné be a^ lábát a rendőrségre. Az újságíróknak a rendőrségen semmi keresnivalójuk nincs. (Farkas István: Ki ez ? Hogy hivják ?) Ez a sajtórendészeti csoport vezetője. A név teljesen mellékes, mert elég szomorú, a főkapitánynak és a legfőbb felügyeleti hatóságnak a belügyministeriumnak igen nagy gyengeségére vall, hogy mégis azok az elvek érvényesíttettek abban a napiparancsban, amelyet a rendőrség főkapitánya május 15-én kiadott. (Farkas István: Ez a politikai megbizott!) Ebben a napiparancsban a főkapitány egy u. n. sajtóirodát kreál a főkapitányságon. Kifejezetten hangsúlyozom ezt a szót, hogy »úgynevezett«, mert ez a sajtóiroda egyáltalán nem felel meg céljának. Ez a sajtóiroda legfeljabb arra jó, hogy az újságírókat a maguk kötelességének teljesítésében akadályozza. Ennek a sajtóirodának kreálásával egyidejűen tiltották ki az újságírókat a főkapitányság épületéből és megjelenésüket mindössze a kapu alatt abba a kis szobába korlátozták, ahol ezt az u. n. sajtóirodát berendezték. Az államrendőrség főkapitányának parancsa, mondom, kitiltja az újságírókat a rendőrségről. Azt mondja (olvassa) : »Azokat a múltban tapasztalt jelenségeket, hogy egyes rendőri rovatvezetők a bűnügyi osztály és Idetektivtestület folyosóin várakozó felektől szerezzék információjukat, vagy a bűnügyi nyomozásokkal elfoglalt előadók, detektívek szobáit felkeresve, a sajtóiroda megkerülésével szerezzenek híranyagot, tűrni nem fogom, s már most kijelentem, hogy az ilyen jelenségek ismétlődése a sajtóiroda megszüntetését fogja maga után vonni. A rendőri rovatvezetők kizárólag a sajtóiroda személyzetétől kérhetnek egyes ügyekben felvilágosításokat. Ez a kitiltás megismétlődik a parancs másik pontjában, amely így szól (olvassa) : »Minthogy továbbra is ragaszkodom ahhoz, hogy bűnügyi feljelentések és nyomozások részletei a sajtóban előbb nyilvánosságra ne kerüljenek, mielőtt azokról a rendőri sajtóiroda vagy a fentebb megnevezett kőnyomatos — a Magyar Országos Tudósitó — bárminemű értesitést kiadott volna, ezúttal is szigorúan megtiltom az összes rendőrtisztviselőknek és közegeknek,hogy egyeshirlapiróknak folyamatban lévő ügyekben információkat, vagy híreket közvetlenül tovább adjanak.« T. Nemzetgyűlés ! Az lehet vitás, hogy a főkapitány — rendelkezvén a maga tisztviselőivel, — megtilthatja, hogy az ő rendőrtisztviselői folyamatban lévő ügyekről, vagy bármilyen ügyről bárki számára felvilágosítást adjanak. Ellenben nem tilthat ki senkit egy középületnek a folyosóiról, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) nem akadályozhat meg senkit rendőrkordonnal abban, hogy a főkapitányság bármely folyosójára betegye a lábát. (Malasits Géza: Nem az ő magántulajdona !) Márpedig ezt csinálják a parancs kiadása következtében. Ha újságíró — noha magánügyben is — meg akar jelenni a főkapitányság épületében, vagy nem engedik be a fokosokra, vagy pedig, ha idézésre jelent meg a főkapitányság épületében, adnak melléje egy rendőrt (Esztergályos János: Hallatlan!) több esetben két rendőrt is és ezek vezetik be az illetőket. (Györki Imre: A takarékossági bizottság megjelenhetne itt!) így vezetik be az illetékes tisztviselő elé, hogy vájjon csakugyan az idézésben foglalt tárgy érdekében, vagy csakugyan idézésre jelent-e meg a rendőrségen vagy pedig a lapja, tehát a közérdek szolgálatában. (Esztergályos János: Ez az egyéni szabadság súlyos megsértése!) Ha méltóztatnak megnézni a rendőrségi folyosókat, hogy miféle elemeknek van ott szabad mozgásuk és