Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-572

120 *Ä nemzetgyűlés 572. ülése 1926. évi június hó 18-án, pénteken, tából kilép és hasonló vállalat szolgálatába lép, ennél az intézetnél elveszti nyugdíját. Lehetséges, hogy az urak közül azt mondja valaki, hogy ez természetes, mert hiszen konkurrens céghez megy, a vállalat tehát azt akarja ezzel elérni, hogy tőle szakemberek ne menjenek konkurrens céghez. Ha az urak közül valaki igy gondolkozik, akkor méltóztassék megengedni, hogy ismét csak azt mondjam, hogy súlyosan tévednek. Itt van pl. egy másik hozzám érkezett levél. Pécsi levél, egy tisztviselő irta, aki szintén az Első Magyar Biztositó Társaságnál teljesített szolgálatot 23 év és 7 hónapig. Ez alatt az idő alatt vezető pozícióba került ez a tisztviselő. Amint minden embert érhet baleset, ezt a szerencsétlen embert is 23 év után elfogta a betegség. Három hónapig otthon feküdt orvosi kezelés alatt. Három hónap után jelentkezett szolgálattételre. A vezérigazgató azzal fogadta: sajnáljuk, nincs módunkban önt tovább alkalmazni. Erre az illető nyugdíját kéri. Kérem, majd meglátjuk, a nyugdíj kérdése még nincs elintézve. Azután hónapokon keresztül éhezik, koplal és sürget az illető intézetnél, sürgeti nyugdíját. Végre nem birja kivárni, elmegy szakmájában egy másik intézethez. S mert nyomorúságában elment egy másik biztositó intézethez, az Első Magyar Biztositó Társaság egy szép napon arról értesiti, hogy mivel elment egy konkurrens céghez, a nyugdíjszabályzat értelmében elveszti a neki járó nyugdíját. Kérdezem, emberi dolog ez? Szabad-e a nagytőkének, egy ilyen nemzetközi nagy vállalatnak ilyen eljárást tanúsítani a tisztviselőkkel szemben? Kérdezem, hogy nem állami kötelesség volna-e gondoskodni arról, hogy ez a lelketlen túlkapás a magántisztviselőkkel, az alkalmazottakkal szemben lehetetlenné váljék? Hiszen, ha a pénzügyi kormányzat ezt el akarta volna érni, megtehette volna ezt ennél a rossz javaslatnál is ugy, hogy egyik szakaszba beleveszi azt, hogy pénzintézeteknél vagy bárhol, amennyiben a nyugdíjszabályzatoknak ilyen kikötései vannak, ezek a törvény életbeléptével hatályukat veszítik. Ne méltóztassék azt hinni, hogy ez csak egyetlen eset, mert százával vannak és lesznek ilyen esetek ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése Titán. Mert mit fognak tenni a nagybankok, mit fognak tenni a pénzintézetek, mit fognak tenni a nagy biztositó intézetek? Egyszerűen elbocsátják régi alkalmazottaikat, akik már az élet minimumát elért fizetést szereztek ott maguknak. Ezeket el fogják bocsátani és uj alkalmazottakat fognak beállítani, akik ismét ki lesznek téve a nyomornak. Hiszen, amit nyugdíjképen biztosit ez a törvényjavaslat, az nem elég az élet fentartásához, az a kenyérre is kevés lesz, különösen nagyobb családoknál. Kérdezem, nem kellene vagy kell a pénzügyminister urnák, még mielőtt ez a javaslat törvényerőre emelkednék, gondoskodnia arról, hogy lehetetlenné tegye, hogy azoknak a magántisztviselőknek, akik egész életet töltöttek el valamely vállalatnál, akkor, amikor már megrokkantak, amikor nem birnak többé dolgozni, a legkevesebbet juttassa az a társaság, amelynél nyugdíjigénnyel birnak. Nem ajándékot kérnek a magántisztviselők. Jogos igényt tartanak becsületes nyugdíjra. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy mindenütt, ahol nyugdíjintézmény van, sokkal kevesebbet fizetnek az alkalmazottaknak, mint ott, ahol nincs. Azzal biztatják, azzal hitegetik a tisztviselőket, hogy majd annak idején, amikor nem birnak termelni, amikor nyugdíjba mennek, emberhez méltó életet biztosit nekik az intézet. A pénzügyminister urnák volna kötelessége gondoskodni arról, hogy ez ne legyen ugy, hogy az igényjogosultak megnyugodjanak. A pénzügyminister ur nem helyezkedhetik pl. gróf Hoyos t. képviselőtársamnak, Kaposvár képviselőjének álláspontjára, aki az elmúlt napokban közbeszólás formájában azt mondotta, mikor mi itt a nyomorgók, a szenvedők panaszait mondtuk el: Tessék az igényeket leszállítani! (Gr. Hoyos Miksa: Ez megint tipikus beállítás, szokás szerint!) Nem lehet az igényeket emberileg már mélyebbre leszállítani, mint amilyen mélyre ennek a hozzám intézett levélnek az aláírója leszállította. (Gr. Hoyos Miksa: Vannak olyanok, akik lejjebb szállithatják, különösen önök!) Méltóztassék megengedni, én azon az állásponton vagyok, hogy a t. pénzügyminister nem helyezkedhetik gróf Hoyos ur álláspontjára és nem mondhatja az igényjogosult magántisztviselőknek, akik nyugdíjra igényt tartanak, hogy tessék a valorizációs eredményhez süllyeszteni az életnívójukat. A t. pénzügyminister ur valószínűleg már régen nem volt magántisztviselők és tisztviselők lakásán. Méltóztassék eljönni és megnézni a tisztviselők mai életszínvonalát, akkor meg méltóztatik róla győződni, hogy a magántisztviselők ezrei és tízezrei olyan mélyre süllyesztették igényeiket, hogy az már úgyszólván az emberi nivó határán van. Azt kérem tehát a pénzügyminister úrtól, azt kérem a kormánytól, hogy vonja vissza ezt a javaslatot és gondoskodjék arról, hogy ezek az emberek attól az irtózatos emberi lelketl ens égtől, attól a rémtől, amelyről szóltam, meg legyenek mentve. (Meskó Zoltán: Három hét múlva revízió alá kell venni a javaslatot!) Szinte hihetetlen és érthetetlen a magántisztviselők magatartása is. A nemzetgyűlés padjaiból kell kérdeznem a magántisztviselődszázait és ezreit, akik ma azon szerencsések közé tartoznak, akik hivatalban vannak, akik nagy bankoknál, pénzintézeteknél vannak elhelyezkedve, hogy nem gondolják^ hogy hol nap rájuk kerül a sor s őket éri e javaslatból kifolyólag minden szenvedés és keserűség? Kérdezem ezekből a padokból ezeket a ma dolgozó < tisztviselőket: nem kellett volna-e saját jövőjük érdekében, saját jól felfogott érdekükben e javaslat ellen olyan erélyes akciót inditani, amely a mi erőnkkel, a mi segítségünkkel rékényszeritette volna a kormányzatot, hogy ezt a javaslatot vonja vissza és dolgozza át a mai igényeknek megfelelően ugy, hogy annak^ megnyugtató hatása legyen? Még csak nagyon röviden legyen szabad egy tiszteletteljes kérdést intéznem a pénzügyi kormányzathoz. Mi az oka annak, hogy a pénzügyi kormányzat e javaslattal lehetetlenné teszi azt, hogy a bíróságok Ítéletei hatályban maradjanak? Mi okozza azt, hogy a pénzügyi kormányzat a tőke és munka közötti pereket nem akarja a bíróságnál hagyni! T. pénzügyminister ur, amint én tudom, önnek is elsősorban kell tudnia, hogy vannak már birói ítéletek, amelyek ha nem is 100%-lg, de a mai viszonyok között megnyugtató hatással vannak a nyugdíjasokra. Miért nem méltóztatik tehát módot keresni arra, hogy a biróság mondjon Ítéletet ezekben a kérdésekben? Méltóztassék megengedni, hogr elmondjak néhány esetet, amely nagyon elénk f szint vet erre a törvényjavaslatra. Az a néhány eset, amelyet fel fogok olvasni, többet mond,