Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-572

 nemzetgyűlés 572. ülése 1926 a vele szemben fennálló követeléseket és igényeket kielégitse, akkor az a nagytőke sem fogja azt megtenni. Ugyanaz a helyzet az egész vonalon, mint ahogy az imént elmeséltem ennél a nagyvállalatnál. De mielőtt ezekre áttérnék, kérdem at. pénzügymiiüster urat, nem méltóztatik-e elérkezettnek látni az időt arra, hogy annak a sok szerencsétlen apró embernek követelését kielégitse, aki hadikölcsönbe fektette a pénzét? Nem méltóztatik, t. pénzügyminister ur, azt gondolni, hogy a hadikölcsönkötvényeknek be nem váltása, az azokkal szemben való magatartás, akik egész vagyonukat adták oda, akik hadikölcsönkötvényeket vásároltak, joggal megrendíti a hitet az állam által adott szóban és megrenditi azt az erkölcsi alapot, amelyre ennek az országnak gazdasági, szociális és kulturális szempontból szüksége volna? De itt vannak az árvák pénzei. Ki hallott ebben a nemzetgyűlésben, itt az ellenzéki padokon kivül a túloldalról, a kormányzópárt részéről valakit, aki felemelte volna védőszavát az árvák pénzének kiutalása érdekében? (Illés József: Már ismételten megtörtént! — Szilágyi Lajos: Csináljunk is valamit!) Majd utána fogok nézni. Az én eddigi tudomásom szerint az ellenzéki padokon kivül az egységespárton senki ebben a kérdésben nem szólalt fel. (Illés József: Tévedés!) De ott vannak azután azok, akiket a harctéren buzdítottak a vitézségre azzal, hogy a vitézségi érmek után az állam részükre becsületes díjat fog adni. Hol van a vitézségi érmek után járó összegek kiutalásai Évek óta nem kapják meg ezeket a díjakat és még kevésbé van szó arról, hogy ezeket az összegeket valorizálják. Amint tehát méltóztatnak látni, maga az állam rossz példával jár elől, maga az állam nem tesz eleget az ország népével szemben annak a kötelezettségnek, amellyel pedig elsősorban az állam tartoznék. Ha pedig ez igy van, ha ezt látjuk, akkor kérdezzük, hogy a magántőkével, a magánvállalatokkal szemben van-e bátorsága vagy jogosultsága a kormánynak erélyesen fellépni? Ahogy én a helyzetet látom, azt hiszem, a kormánynak erre semmi jogosultsága nincs, mert a kormány teljesen kezében van a nagytőkének, (Ellenmondások a jobboldalon.) a nagytőke sakkban tartja a kormányzatot, mert ha nem igy volna, akkor a kormány nem engedné meg azt, hogy például az életbiztositó intézetek olyan lelketlenül járjanak el a kisemberekkel szemben. (Neubauer Ferenc: Az életbiztositó társaságokat Peyer elvtárs támogatja!) Önt még biztosításra sem veszik fel e felszólalás után. Itt van az életbiztosítások kérdése, az életjáradékok kérdése, a biztosító társaságoknál a leánykiházasitási biztositások kérdése. Nem értem, szinte hihetetlen clZ ci közöny, amelyet ebben a kérdésben a t. túloldal részéről tapasztalunk. Ugy tűnik fel nekem a tisztelt túloldal, mintha nem is választás utján került volna ide be a nemzetgyűlésbe, mintha abszolúte semmi nexusuk, semmi kapcsolatuk nem volna választópolgáraikkal. Nem tudom megérteni azt a rideg, fagyos közönyösséget, amelyet a túloldal ebben a kérdésben mutat. Tömegével kapom választókerületemből a panaszokat, amelyekből egy-kettőt fel fogok olvasni. Tömegével kapom ezeket, amelyekben segítséget kérnek ezekben a kérdésekben s kérik a választók, hogy iparkodjunk a pénzügyi kormányzatot és az egész kormányzatot odaszoritani, hogy ezek a kérdések^ kielégittessenek. Hihetetlen ez a közönyösség és én nem tudom, évi június hó 18-án, pénteken. 119 hogy miként fognak merni önök választóik elé menni. (Mozgás és zaj a jobboldalon. — Szijj Bálint: Minden héten odamegyünk!) Mit fognak majd választóiknak mondani, ha számonkérik önöktől, t, egységespárt, a valorizációs kérdésben tanusitott magatartásukat? (Tankovics János: Az igazat! Nem hazudunk nekik, nem lázitunk!) Ha őszinték tudnak majd lenni választóikkal szemben, akkor nem mondhatnak mást, mint azt, hogy: kedves és mélyen t. választópolgáraim, mi ebben a kérdésben támogattuk a kormányt, a nép érdekét csak a szociáldemokrata párt és a polgári ellenzék védelmezte. (Szijj Bálint: Ekkorát nem hazudunk nekik! —• Tankovics János: Nekünk ez hazánk akar lenni továbbra is!) Itt van pl. az egyik levél, amelyet módomban van eredetiben bemutatni. Pécsről irja egy valaki, hogy annak idején egész vagyonát életjáradékba fektette, 232 ezer koronát fizetett be ós ez után az összeg után évente 16.000 koronát kellett volna kapnia. Most az a helyzet, hogy miután ez az ember az egész keserves fáradsággal megszerzett vagyonát annak idején odaadta az Első Magyar Általános Biztositó Társaságnak, ma ez az intézet ezt a szerencsétlen embert évenként 16.000 papirkoronával akarja kifizetni. Hát kérdem,* mélyen t. Nemzetgyűlés és t. pénzügyminister ur, nem jogos-e az elkeseredés, kérdem, nem jogos-e a harag az egész kormányzat iránt, ha ilyen szenvedéseken kell keresztülmennie a szegény dolgozó embernek akkor, amikor a kormány részéről abszolúte semmiféle védelmet nem lát? (Tankovics János: Ki az oka, hogy tönkrement az ország?) Önök az okai! (Tankovics János: Önök! Stockholmban csinálták a békét!) Aki haragszik, annak nincs igaza! (Tankovics János: Nem mondtam, hogy haragszom! — Szomjas Gusztáv: Maga a haragos ember!) Önök hibásak ebben, mert ha a t. túloldal és t. képviselőtársam Kuna P. András képviselőtársammal együtt a kormányt arra szoritaná, hogy ezeknek a szegényeknek védelmét törvényesen intézze el, akkor meg vagyok győződve arról, hogy vagy elintézné vagy pedig ott hagyná a helyét olyan kormányzat részére, amely több érzékkel bir a szenvedők iránt. (Zaj a jobboldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy ennek a levélnek csak utolsó négy sorát olvassam fel; figyeljenek az urak, talán majd megmozdul a lelkiismeretük. (Mozgás és zaj a jobboldalon.^ — Olvassa): »Már utolsó nélkülözhető ingóságaimat is eladtam kenyérre és lakbérre. Egy törődött munkaképtelen, szivbajos, egyedülálló, kizsebelt egyén vagyok ugy, hogy ha a járadékomra kifizetendő részlet teljes valorizálása iránt sürgős intézkedés nem történik, éhen fogok pusztulni, hacsak az éhenhalás elől öngyilkosságba nem menekülök.« (Tankovics János: A szocialisták majd megmentik az éhhaláltól. — Szijj Bálint: Kivitték a pénzt! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon, képviselő urak. Esztergályos János: Miután nagyon röviden óhajtok szólni, mert úgyis tudom, hogy a körösi szenteltvízzel egyenlő, amit itt beszélünk, (F. Szabó Géza: Ne bántsa a körösieket!) nem használ semmit, azért méltóztassék megengedni, hogy nagyon röviden felsoroljak még néhány esetet. Nevezetesen egyes biztosító vállalatok nyugdíjszabályzatában olyan rendelkezés van, hogy ha egy alkalmazott a vállalat szolgála-