Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-567

424 A nemzetgyűlés 567. ülése 1926. évi június hó 4-én, pénteken. rübb, ha a kormánynak egy gazdasági lapját veszem elő, amely tiszteletreméltó őszinteséggel irja meg, hogy mi voltaképen mik is vagyunk. A Barázda május 22-iki számában azt irja, felkiáltójellel: Agrárország vagyunk ! (olvassa): »Hosszú idő multán a mezőgazdasági szakoktatás reformja ügyében egybehívott értekezleten hallatta a magyar gazdatársadalom egyik leghivatottabb és kétségtelenül legismertebb nevű vezére, Darányi Ignác, bölcs szavait. Darányi Ignác egy mondattal vonta le természetes következményét annak, hogy agrárország vagyunk. Röviden, de annál velősebben annyit mondott, hogy: Magyarországon lehet esetleg bizonyos érdekeket a földmivelés érdekei mellé rendelni, de a földmivelés érdekei felett semmi más érdek nem szerepelhet.« Hát agrárország vagyunk, rendben van, kérem. (Felkiáltások jobb felől: Bizony!) Ha agrárország vagyunk, akkor szerintem ugy kell viselkednünk, ahogy egy agrárországnak illik viselkednie. Számolni a helyzettel, a körülményekkel és valamiképen ezt az országot azok számára is lakályossá tenni, akinek a sors nem juttatott ezer holdat, meg szazat sem. Ha agrárország vagyunk, akkor ez nem jelentheti kizárólag azt, hogy csak a latifundium, csak a nagybirtok érdekei vétetnek ügyelembe, akár az adóztatást nézem, akár valamely az államtól kapott szolgáltatást. Ha agrárország vagyunk, akkor ez nemcsak jogokkal, előnyökkel jár a többi állampolgárokkal szemben, hanem kötelezettségekkel is. Akkor tessék ezen agrárország agrárkormányának erőteljes agrárpolitikát csinálni, olyan agrárpolitikát, amely mellett .1,200 000 nincstelen ember kenyeret és megélhetést talál; olyan agrárpolitikát, amely azt a rettenetes nagy mezőgazdasági proletariátust, amely nem kisebbedik, hanem évről-évre szaporodik, valamiképen lecsapolja, visszaviszi a termel őmii TI kához. T. Nemzetgyűlés! Nem valami nagy forradalmi dologról van szó, hanem arról, hogy erőteljes intézkedésekkel, melyeket én most momentán megjelölni feleslegesnek tartok, — lehet az belső kolonizáció, lehet haszonbérletek, kishaszonbérletek formájában, lehet intenziv ipari, mezőgazdasági kultúra fejlesztésével — szóval olyan agrárpolitikával, amely nagy tömegeket mozgósít, amely több embernek ad kenyeret, lehetne és kellene szerintem a munkanélküliség rettenetes rémét *az országról elhárítani. Azt kell azonban mondanom, hogy ezen a téren sem történik semmi. Csináltunk egy földreformot, amely elgondolásában sem volt tökéletes, amelyet azután tessék-lássék vittünk keresztül, egy szerencsétlen időben, amikor a pénz legdrágább volt s ez a földreform több bosszúságot, több bajt, veszteséget jelentett az országnak, mint ha elejétől fogva egy szükebbreszabott, de tökéletesen végrehajtott és szivvel végrehajtott földreformot csináltunk volna. Ezzel a rideg osztálypolitikával, ezzel a feudális elgondolással szemben legyen szabad rámutatnom egy más ország keresztény politikusaira. Az urak elnevezték politikájukat keresztény nemzeti politikának, ezért tehát az urak politikáját nem akarom összehasonlítani egy más állani szocialista politikusáéval. Keresztény politikust, fogok idézni. Wirth német kancellár, a német katholikus centrumpárt egyik kimagasló egyénisége Dortmundban, a centrum megbízásából a westfáliai teremben 15.000 ember jelenlétében nagy politikai beszédet tartott »A szociális népállam« címen. Wirth hangsúlyozta, hogy (olvassa): »A köztársaság mellett való állásfoglalásnak szenvedélyesnek kell lenni, de a köztársaság magában nem elég erős, ezért szociális reformokkal kell alátámasztani és állandóan gondoskodni kell arról, hogy a szociális haladás gondolata biztosittassék. A centrumnak — mondotta — az, a különleges feladata, hogy állandóan együtt dolgozzék a proletariátussal, mint vele egyenrangú féllel.« Tehát, t. Nemzetgyűlés, a katholikus és konzervatív centrum egyik vezére szociálpolitikát sürget, a néppel való megértés politikáját hirdeti s a szociális népállamot hirdeti. Ezzel szemben nálunk — és ez a mi legerősebb kifogásunk a jelenlegi kormányrendszer ellen — sem szociális gondoskodásról nem lehet beszélni, sem a néppel való megegyezésről, kibékülésről. Itt csak egyről lehet beszélni, arról, hogy ez a kormányzati rendszer egyenes folytatása a Tisza Kálmán rendszerének annak a feudális elnyomó rendszernek, amelynek a nép semmisem volt, amelynek csak a felsőbb tízezrek voltak valami és amely rendszernél az ötágú koronával bírónál kezdődött el a nemzet s amelyben a nemzet inkarnációj cl cX földbirtokban végződött. Ez a politika meg fogja magát bosszulni, ez az ipar- és kereskedelemellenes politika csődbe fog jutni- És én nem akarok rossz próféta lenni, mert a prófétaság igen keserű kenyér, de azok után, amiket ^hallottunk Sándor Pál és Rassay igen t. képviselőtársamtól s azok után, amiket a rideg statisztikai számok mutattak, elég bizonyítékot látunk arra, hogy ezzel a politikával még mélyebbre fogják lesülyeszteni és el fog jönni az az idő, amelyet minden magyar ember szomorodott szivvel lát eljönni, hogy mi leszünk Európa népei között a helóták. T. Nemzetgyűlés! Még csak egészen röviden legyen szabad egy pár szót szólanom arról, amit az általános vita folyamán Láng János igen t. képviselőtársam mondott és amely szorosan összefügg azzal, amit az imént mondottam: az egykéről. (Zaj jobb felől-) Elnök (csenget): Csendet kérek! Malasits Géza; Láng János igen t. képviselőtársam beszédében ugy állította be a dolgot, hogy az egyke ellen minden becsületes magyar embernek harcolni, küzdeni kellene. Ugy állította be a dolgot, hogy az egyke az emberek kényelmességén múlik. Az egyke istencsapás, az egyke valami olyasmi, amit lelki ráolvasással gyógyítani lehet, Az imént már rámutattam az egyke okaira. Rámutattam arra, hogy ebben az országban ma is 1,200.000 a nincstelen, akiknek az urak politikája következtében nincs meg a holnapra való kenyerük. Hogyan kívánhatják nyugodt lélekkel, hogy az anyák még több gyermeket szüljenek, ha ezeknek sem tudnak kenyeret adni! Az egyke oka pszichológiai; egyfelől a birtokos kisgazdák törekvése arra nézve, hogy a birtokok ne^ aprózódjanak fel, másfelől a proletárok természetesen védekeznek a szaporaság ellen, mert hiszen ők sem, a szülők sem tudnak megélni, akkor mindenesetre gazdasági okok tartják vissza őket attól, ami ő reájuk is veszedelmessé válhatik. (Huszár Dezső: A vagyonosoknál van az egyke!) A vagyonosoknál is tisztán gazdasági okokból van. A szegény ember örömét leli a gyeremekekben. ^ Én bárkinél hivatottabb vagyok erről beszélni, mert nekem is van négy gyermekem és ha még két-három volna, azt sem bánnám, mert nekem minden gyermek