Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-567

 nemzetgyűlés 567. ülése 192 örömet okozott. A gyermek minden anyának és minden egészséges férfinak öröme, de amikor az apának látnia kell gyermeke elsorvadását, amikor elszomorodott szivvel kell látnia, hogy a szegény gyermek hiába rángatja anyja apadt emlőjét, akkor elmegy az ember kedve az Isten legszebb adományával, a gyermekkel megajándékozni a társadalmat, — hogy erősebb kifejezést ne használjak. Ha az egyke ellen méltóztatnak harcolni, akkor kár a papokat emlegetni, akik egyébként derék emberek a maguk helyén, mert ebben a kérdésben lelki ráolvasással nem érnek el semmit. Ebben a tekintetben csak gyökeresen megváltozott rendszer tudna segíteni azzal, ha annak az 1,200.000 nincstelen embernek kenyeret biztosítanak, mert ha majd a jólét általánosabb lesz, mint amilyen általános ma a nyomorúság az egész országban, akkor minden ráolvasás nélkül a nép szaporasága fel fog lendülni, ellenkező esetben még inkább kisebb lesz, mint eddig volt. Nem mulaszthatom el, hogy beszédem befejezéséül még el ne mondjak pár dolgot. Mindenekelőtt szükséges a tisztánlátás. Most, hogy nemzetünk legújabb patrónusa, Smith Jeremiás ur visszatér eredeti működésének szinhelyére, Amerikába, kénytelen vagyok megállapítani, hogy a tisztánlátás megzavarásához ez az ur nagymértékben hozzájárult. Méltóztatnak emlékezni a háború alatt azokra a Höfer-jelentésekre, amelyeket ha elolvastuk, az ember elmosolyodott, mert hiszen ezek nem akartak mást, mint megnyugtatni a lakosságot, egy kis cuclit a szájába adni, vakulj magyar: Lembergből ugyan kimentünk, de Przemysl még áll, Szerbiából kimentünk, de Belgrádban bent vagyunk. Az ilyen Höfer-jelentések azok, amelyek a tisztánlátást zavarták és amelyek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az összeomlás után a legtöbb ember nem tudta hányadán vagyunk, hogy van az, hogy mindig győztünk és egyszerre összeomlott minden. Ilyen Höfer-jelentéseket adott ki Smith Jeremiás ur is minden hónapban, amelyekben az ország közállapotait, gazdasági állapotait a lehető legrózsásabb színben tüntette fel s ezzel azután ezt a magyar feudális gazdasági rendszert még inkább megerősitette. Őszinte sajnálatomnak kell hogy kifejezést adjak, hogy a szabad Amerikának egyik polgára segitett abban, hogy a magyar munkásnépet, a magyar dolgozó népet épen az ő jelentései kapcsán még nagyobb szegénységbe taszították le, mint amilyenben annak idején volt. Ezek a jelentések a gazdasági helyzetről semmiesetre sem járulhatnak ahhoz, hogy a magyar nép tisztán lásson abban a gazdasági politikában, amelyet a kormány az ő feje felett csinált. Kell még egy pár szót beszélnem a kormány külpolitikájáról, illetőleg általános politikájáról. Méltóztatnak emlékezni, hogy a ministerelnök ur a frankügy likvidálását két módon tartotta szükségesnek. Nevezetesen a bűnügy jogi részét birói Ítélettel kívánta elintézni. Én a frankperrel kapcsolatban a biróságról nem kívánok megemlékezni, ezt a legszebben elvégezte Györki igen t. képviselőtársam. A politikai részt a ministerelnök ur ugy kívánja elintézni, — legalább erről szólnak azok a külföldi jelentések, amelyek hozzánk^ érkeznek — hogy uj választást fog elrendelni és a kormány politikáját egy uj választással fogja igazolni és akkor ki áll a külföld elé és azt mondja: ime, bámulj Európa, ti meritek azt mondani, hogy a frankügyben én komprommitálva vaévi június hó 4-én, pénteken. 44a gyokl Ti meritek azt mondani, hogy ez a kormányzati rendszer halálos erkölcsi sebet kapott a frankügy kapcsán, hiszen, ime a választások engem igazoltak! Nem méltóztatnak gondolni, hogy itt valami hasonló ahhoz, ahogy Kun Béla csinálta annak idején, amikor Clemenceauhoz irt jegyzékében kijelentette: kérem, most voltak a szovjetválasztások és a szovjetválasztások alatt nekünk jutott a többség! Ez az eset fog előállani akkor, ha a ministerelnök ur elrendeli a választásokat. Nem azért mondom ezt, mintha nekünk valami tartani valónk lenne a választástól, mert mi hűséggel és becsülettel teljesítettük választóink iránti kötelességünket. A mi választóközönségünk igazán nem mondhatja, hogy nem tettük meg mindazt, amit a választások előtt Ígértünk, de nem gondolják-e azt, hogy mégis csak valahogyan porhintés Európa demokratikus népeinek szemében, ha el akarnák hitetni azt, hogy ez a. magyar nyilt választás, amely ezer módot ad a terrorra és a hatósági presszióra, amely — anélkül, hogy sértő akarnék lenni bárkire nézve — még a seprűnyelet is alkalmassá teszi, hogy megválasszák képviselőnek. A nyilt választás az ezzel járó terror és lelki kényszer nem lehet menlevél a kormány számára és hiába is rendelné el ezeket a választásokat, mert mindaddig, amig általános, titkos, egyenlő választójog alapján összeállított Nemzetgyűlés nem fog vétót, utolsó szót mondani a frankügyben, addig Európa demokratikus közvéleménye nem kábítható el azzal, hogy a jelenlegi — mondhatnám az Európában leghitványabb — választójog alapján összeállított Nemzetgyűléssel a kormány tulajdonképen szépségflastromokat rak azokra az erkölcsi sebekre, amelyek a frankügy kapcsán a kormányt érték. Ehhez tartozik még valami, ami ugyancsak a frankügy kapcsán került erősebb megvilágításba, a kormány külpolitikai orientációja. Nevezetesen a franciák meglehetősen haragusznak reánk a frankügy miatt. Franciaországgal együtt érez — és természetes, kell, hogy együtt érezzen — Cseh-Szlovákia. Hiszen a végén a szokolhamisitás révén Cseh-Szlovákia is érdekelt ebben a dologban. Cseh-Szlovákiának az sem esett valami kellemesen, hogy a kormány a szokolügyben nemcsak salvus conductust adott hanem valamikép hozzájárult ahhoz, hogy a szokolper vádlottjai kaució révén a fogságból kiszabaduljanak. (Pesthy Pál igazságügyminister: Hol van az a salvus conductus megírva!) Erről szó volt. (Pesthy Pál igazságügy minister: Sok, mindenről szó van, ami nem igaz!) De itt még nem igen cáfolták meg. (Pesthy Pál igazságügyminister: De igen!) Cseh-Szlovákia és Franciaország is meglehetősen diszgusziálva nézhetik azt, ami a franküggyel és szokolüggyel kapcsolatban történt és igy természetes és érthető okoknál fogva nem valami barátságos hangulattal viseltetnek a kormánnyal szemben. Mi legyen a helyes külpolitikai orientáció! Erre kitalálták, hogy egyfelől Olaszországra, másfelől Angolországra fogunk támaszkodniAz angolok és az olaszok lesznek azok, akik az olajat fogják háborgó tengerre önteniMéltóztatnak tudni, hogy a régi felfogás szerint, ha a tenger nagyon háborog, akkor egy helyi lecsillapodást elő lehet idézni azzal, hogy olajat öntünk a háborgó tengerre. A ministerelnök ur bölcs külpolitikai elképzelése valahogy azt tételezi fel az olaszokról és az angolokról, hogy ők állanak oda a vastag olajos