Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-567

A nemzetgyűlés 567. ülése 1926, jelen lenni. -Hát ha annak az Eskütt-pernek nem lettek volna olyan kinövései és fázisai, amelyeket jótékony homállyal kellett beburkolni, nem tudom megérteni az én egyszerű proletáreszemmel, hogy mi szükség volt arra, hogy a ministerium egy ilyen gonosztett kiderítésénél jelen legyen. (Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Nem való, hogy a ministerium ott volt!) Többs minister volt ott. (Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Az mégsem ministerium, bocsánatot kérek! Maradiunk az igazság mellett!) Nem kivánok most ezzel az illatos kérdéssel foglalkozni, de ugy is mint magyar ember, ugy is mint képviselő eléggé szégyenlem magam, hogy az én országom kormányának tagjai jelen kellett, hogy legyenek egy ilyen tárgyalásnál. (Zaj.) Be tovább megyek. Ott van a kiderítetlen gyilkosságok egész sorozata, amelyek ennek a kormánynak uralma alatt történtek. Itt vannak a Márffy-per tanulságai, itt vannak azok a tanulságok, amelyek azokból a perekből adódnak, amelyekben minden alkalommal zárt tárgyalást kértek és a bÍróság el is rendelte, tehát ezek a perek olyan természetűek voltajk, hogy nem birták el a nyilvános tárgyalást. Bocsánatot kérek, ez nem valami nagyon erősiti meg a magyar kormány etikai alapját. (Ernszt Sándor: Berlinben az Erzberger-gyilkossági per egész tárgyalása nem volt nyilvános az ország érdekében, pedig ott szociáldemokrata ministerelnök volt!) Ezt nem tudom, ón csak az itteni dolgokról beszélek. Ott van azután a frankhamisitási per, amelyet nem kivánok ma érinteni, csak egyetlenegy vonatkozásban. A helyettes ministerelnök ur volt az, aki képviselők jelenlétében — legalább engem így informáltak — hivta fel a belügyministert arra, hogy informálja, mi is történt ebben a dologban és a belügyminister ur egyszerűen elzárkózott az információadás elől. (Mozgás a jobboldalon.) Ilyesmit én is hallottam ós olvastam anélkül, hogy azt megcáfolták volna, sőt,^ ha jól emlékezem, a frankper parlamenti tárgyalási jegyzőkönyveiben is nyoma van annak, hogy a belügyminister; ur az információt igenis megtagadta. Nem valami nagy a kollegiális összetartás a kormány tagjai között, ha a helyettes ministerelnök urat épen a ministertársa, amikor ilyen fontos kérdésben kérdezik meg, nem világosítja fel valami fontos ügyben. Itt van továbbá a honvédelmi ministeriumban a kimondottan takarmányszállitási panama, ahol a Honszeretetnek egy pár kilogramm zabért óriási területeket adtak bérbe. Történtek egyéb dolgok is, amelyeket ezzel (kapcsolatban fel tudnék említeni, de amelyeket épen az ország jó hírneve érdekében nem kívánóik ez alkalommal felhozni. Mindezek azt mutatják, hogy a kormány nem valami erős etikai alapon áll. (Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: A szakszervezetben nem volt sikkasztás'? — Kuna P. András: Kiszöktek az országból! — Kabók Lajos: Ezzel nem lehet védekezni!) Az ilyen nagyon kevés volt. (Kabók Lajos: Azokat mind becsukták, ezeket nem!) Hogy valami baj van az etikai alap körül, azt csak a következőkkel kivánom bizonyítani. Az egyik közismert angol államférfiú a közelmúltban a frankügy tárgyalása után meglehetősen éles támadást eresztett meg a »Nationsban a magyar kormányzati rendszer ellen. E NAPLÓ. XLIV. évi június hó 4-én, pénteken. 4SI cikk ellen megjelent egy úgynevezett felvilágosító cikk egy ur aláírásával, kinek nevét nem akarom említeni, mert hiszen nem tartozik hivatalosan a kormánykörökhöz, de több mint bizonyos és a cikk gondolatmenetéből ítélve nem is lehet máskép, hogy ez a cikk a kormány félhivatalos sajtóirodájából Ikerült ki. Abbban a cikkben egyszerűen az a merész állítás foglaltatik, hogy Magyarország a konszolidációját kizárólag a Bethlen-kormánynak köszönheti, mert — írja ebben a lapban; s bármelyik képviselő, aki tud angolul, meggyőződhetik róla, hogy ugy van, ahogy én mondom — igaz, hogy a kommün bukása után, 1919 augusztusában megtörtént, hogy egy pár zsidót megöltök a felháborodott emberek^ mióta azonban a Bethlenkormány kemény kézzel tartja Magyarországon az uralmat, azóta semmiféle kilengés nem történt. Egyszóval a csongrádi bombamerényletet, az Erzsébetvárosi Kör elleni merényletet, ezenkívül csomó más gyilkosságot valami gonosz dzsinnek követték el a Bethlen-kormány tudta és akarata nélkül. (Erdélyi Aladár: Igen, a kormány tudta és akarata nélkül!) Annak a kormánynak rendőrsége, amely egy kis józsefvárosi korosmában felderíti a kommunistákat... (Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Helyesen mondta a képviselő ur: a kormány tudta és akarata nélkül!) Akkor már csak azért sem illeti meg a kormányt a bizalom, mert akkor ennek a kormánynak kétlaki rendőrsége van. A rendőrség talán egyoldalulag van felhangolva bizonyos dolgokra: ha egy józsefvárosi kocsmában három elkeseredett proletár összeül és arról beszél, hogy hogyan lehetne Kun Bélát hazahozni, öt óra múlva már a börtönben ülnek (Kuna P. András: Nagyon helyes! — Zaj.) és kínos, keserves vallatásoknak vettetnek alá, ellenben gyilkosságok, amelyek sokkal nagyobb lármával, aplombbal történtek, »kiderítetlenek maradnak. Engedelmet kérek, ez nem azt bizonyítja, hogy valami szilárdan áll a konszolidáció és az az etikai alap, amelyre ez a kormány támaszkodik. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Hogy egyebet ne mondjak, a helyettes ministerelnök ur annak idején megígérte itt, a Ház szine előtt, hogy a bányamunkások nyugbérpénztára érdekében hozott kerettörvényt minél hamarább valóságos élettel fogja kitölteni. Ezzel szemben a fáma arról beszél, hogy a helyettes ministerelnök ur a bányatulajdonosoknak azt mondotta, hogy a törvényt a bányamunkások érdekében meg kellett hozni, ennek végrehajtását azonban majd kitolja a jobb időkre, olyan időkre, amelyek ilyen törvényalkotásokra alkalmasak lesznek. (Vass József a ministerelnök helyettesitésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: A fáma szokása szerint hazudott! — Derültség. — B. Podmaniczky Endre: Ez az információ!) Én nem tudom, hogy hazudott-e, vagy tény-e ez, azonban a bányatulajdonosok sokszáz millió koronát megtakarítottak ezen a címen. Azt azonban, hogy ebben a kerettörvényben nincs élet, tagadni nem lehet. Nem lehet tagadni azt sem, hogy ugyanez a kormányzati rendszer, amely minden szervezkedésnek ellensége, amely — horribile dictu — még a keresztényszocialista munkások szervezkedését is üldözi, bár nem annyira, mint a mieinket, vidáman tűri a szeszkartell árdrágító működését, s nyugodtan tűri, hogy a bőrkartell milliárdos nyereségei egy pár család javára essenek és ennek hatásaként a városi lakosság husszükséglete dráguljon meg; nyugodtan tűri 62